Nem magyar specialitás a megtakarítási ráta csökkenése, pedig a múlt év kedvezőtlen adatai alapján sokan erre a következtetésre jutottak. Csakhogy a világon eléggé általános a megtakarítási hajlandóság csökkenése. Japánban az egykori 10-15 százalékos ráta 5-6 százalék körülire csökkent, Ausztráliában mínusz 2 százalék, az USA 1-3,5 százalék közötti, Angliában 6 százalék. Többféle, de egymást nem kizáró magyarázata is van e jelenségnek. A Nemzetközi Bankárképző Központ Bankárklubjában egy minapi vitán el is hangzott, az elmúlt 50 évben a lakosság azt érzékelte, hogy a gazdasági környezet kiszámítható, a jövedelmek várhatóan folyamatosan növekszenek, nem lesznek komolyabb visszaesések, lehet tehát költeni. Az utóbb húsz évben a legdrasztikusabban ott csökkent a megtakarítási hajlandóság, ahol a legstabilabb - pontosabban: a leginkább kiszámítható - volt a gazdasági növekedés. Az egyik ilyen állam a már említett Ausztrália, ahol a jegybank is igen aktívan szerepet vállal a növekedés direkt befolyásolásában például a gyorsan reagáló kamatpolitikájával.

A megtakarítási hányad csökkenése a fejlett országokban, így az Egyesült Államokban és Kanadában a ’90-es években jellemző tendenciának bizonyult, nem különben az EU-s perifériákban, Portugáliában, Spanyolországban. Főképp ez utóbbiakban a lakossági hitelezési aktivitás jelentős megugrás eredményezte a megtakarítási hányad erőteljes visszaesését.

Az amerikai, de több európai országban tapasztaltak magyarázatául azt is megfogalmazzák, hogy főképp a II. világháború után született nemzedékeknek a kockázatérzékelő képessége kisebb, biztonságérzete pedig nagyobb, mint a háború előtti, világválságot is megélt generációknak. De a viszonylag későn kifejlődő nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszereket is megtakarítás-csökkentő tényezőként könyvelik el, bár sok európai országban – például nálunk is – épp a fordított hatást lehet remélni. Jelenleg is a nyugdíj- és az életbiztosítás az a két terület, ahol stabilan növekvő megtakarítási tendenciát mutatott Magyarországon. Az Európai Unióhoz csatlakozó országokban a megtakarítási aktivitások szerényebbek, sőt nő a hitelfelvételi kedv. A korábbi elméleteknek a mi esetünkben is ellentmond tehát a gyakorlati tapasztalat, a jobb pozícióba kerülő országokban a többletjövedelmek mégsem erősítik a megtakarítási hajlandóságot – hozzájárulva a gazdaság stabilizálódásához - , ellenkezőleg. A 2003-as magyarországi adatok mégis csak akkor mondhatók nagyon kedvezőtleneknek, ha a GDP 4 százalékát kitevő lakáshitel rendszer hatásaival együtt vizsgáljuk a megtakarítások alakulását. A lakáshitel program adatai nélkül azonban körülbelül 5 százalék volt a tavalyi megtakarítási ráta. A tendencia többé-kevésbé hasonlít a nemzetközihez, hiszen a gazdaság növekedését viszonylag stabilnak – 3-3,5 százalékosnak – könyveli el a lakosság, s az ebből fakadó kiszámíthatóság miatt kezdték el csökkenteni megtakarításaikat. A várt módon viselkednek az emberek, s voltaképpen ezen még a jegybankban sem indokolt csodálkozni. Ott született még az előző évized elején egy tanulmány, amelyben előre vetítették a megtakarítási ráta csökkenését, s azt, hogy keresletszűkítő politikával fékezhető ez a folyamat. Ez azonban nem következett be.