2002 első felében lassult, de – az áprilisi töréstől eltekintve – folytatódott a 2001 nyarán elkezdődött dezinflációs trend: a 12 havi fogyasztói árindex májusig 5,6%-ra csökkent, majd júniusban 4,8%-ra esett. A júniusi 0,4%-os árcsökkenés túlnyomó részben az élelmiszerárak, azon belül a szezonális élelmiszerek árának csökkenésére vezethető vissza. A dezinfláció ütemének mérséklődését jelzi ugyanakkor az árváltozások tartós komponensét megragadó maginflációs mutató alakulása: a KSH által számított 12 havi maginfláció májusban és júniusban összesen csupán 0,3 százalékponttal, 5,7%-ra csökkent, miközben a teljes fogyasztói árindex 1,3 százalékponttal esett. Az utolsó hónapban bekövetkezett jelentős inflációcsökkenés tehát nagyobb részben átmeneti vagy nem piaci hatásoknak köszönhető, így az a dezinfláció lassuló trendjét nem módosítja.

A dezinfláció külső és belső feltételeinek romlásának eredményeként a 12 havi fogyasztói árindexben nem várható számottevő csökkenés az év hátralevő részében, sőt az utolsó negyedévben érzékelhető emelkedésre számítunk. A kimutatott infláció év végi várható gyorsulása elsősorban a tavaly év végén rendkívül kedvezően alakuló élelmiszer- és üzemanyag-árindexek bázishatásaként fog jelentkezni.

Az elmúlt időszak dezinflációjának egyik meghatározó tényezője az élelmiszerek lassuló áremelkedése volt: az élelmiszerek éves árszintemelkedése a 2001. júniusi 18,1%-ról idén májusig 6,9%-ra mérséklődött, majd júniusban – az 1,4%-os egyhavi árcsökkenés eredményeként – 4,2%-ra esett. (Ezzel a 12 havi élelmiszerár-index 2000 óta először esett a teljes fogyasztói árindex alá.) Az árindex júniusi jelentős csökkenése az idényáras élelmiszerek kétszámjegyű árcsökkenésének köszönhető.

A feldolgozott élelmiszerek áralakulására a nyers élelmiszerek közül elsősorban a hús- és a gabonafélék gyakorolnak érdemi hatást. E termékkörben idén nem várható sokkszerű áremelkedés: a hústermékek körében meghatározó súlyú sertéshús piacán – az elhúzódó túlkínálatnak köszönhetően – továbbra is nyomott felvásárlási árakra lehet számítani, míg a búzapiacon – jóllehet az idei termésátlagok elmaradnak a tavalyitól – a környező országokban jellemző alacsony piaci árakra tekintettel belföldön is csak mérsékelt áremelkedés várható. A mezőgazdasági termelői árak kedvező alakulása (január-május átlagában 8,9%-os éves árcsökkenés) szintén nem jelez inflációs veszélyt. Kockázati tényezőként kell figyelembe venni a jelenlegi száraz időjárást, amelynek folytatódása esetén a rossz kukoricatermés a takarmányárak emelkedését idézheti elő. Ennek a fogyasztói árakra gyakorolt esetleges negatív hatása azonban csak a jövő év első felében jelentkezne.

Mindezek alapján tehát nem várható az infláció felgyorsulása az élelmiszer termékkörben, jóllehet a második félévben a 12 havi árindex további csökkenésére sem számítunk. Előrejelzésünk szerint év végére 4,6-5,2% közötti árindex várható.

2001 decembere óta a fogyasztói árindex kosarában 9,1%-os súlyú szeszes italok, dohányáruk termékcsoport árai emelkednek a leggyorsabb ütemben: júniusban a 12 havi árindex 9,2%-on állt. Az átlagot lényegesen meghaladó áremelkedés oka a jövedéki adó év eleji emelése. A dohánytermékekre kivetett jövedéki adó mértékének augusztus 15-étől történő emelése e termékkörben – több hónapra elnyújtva – újabb, mintegy 8%-os fogyasztóiár-növekedést okoz. Ennek hatására a 12 havi árindex év végéig 9,9-10,3%-ra nőhet. (Az évközben végrehajtott jövedékiadó-emelés önmagában kb. 0,2 százalékponttal növeli a decemberi teljes fogyasztói árindexet.)

Az ipari termékek körében szintén folytatódott az infláció mérséklődése: a termékcsoport 12 havi árindexe júniusban 2,4%-ra esett. Ezen belül a tartós fogyasztási cikkek árszintje gyakorlatilag folyamatosan csökken, aminek eredményeként az éves árindex is negatív (-2,2%). Az árcsökkenés jelentős részben a forint árfolyam-erősödésének a következménye.

A felértékelődő árfolyamnak a dezinflációhoz történő közvetlen hozzájárulása elmarad a várakozásoktól: az iparcikkek éves inflációja 2001 áprilisa óta 2,9 százalékponttal mérséklődött, míg a teljes fogyasztói árindex a tavaly májusi csúcshoz képest 6 százalékponttal csökkent, jóllehet a forint árfolyamának alakulása – az üzemanyagárakon kívül – elvileg az ipari előállítású, nemzetközi kereskedelembe kerülő termékek esetében gyakorolja a legnagyobb hatást a belföldi árakra. Az ipari termékeken belül különösen a tartós fogyasztási cikkek esetében jellemző az intenzív nemzetközi verseny és az importált áruk magas aránya, az árfolyam-erősödés hatása mégis eddig csupán töredékesen érvényesült a fogyasztói árakban: a termékcsoport árai az elmúlt évben 2,2%-kal csökkentek, míg a forint tavaly május óta kb. 9%-kal értékelődött fel. Az árfolyam erősödésének fogyasztói árakra gyakorolt hatása tehát a jelek szerint a korábban vártnál gyengébben és lassabban jelentkezik.

Az árfolyam-transzmisszió hatékonyságát minden bizonnyal mérsékli az erősödő belső kereslet, amely csökkenti a nemzetközi árverseny fegyelmező erejét: keresleti piacon az árfolyam-erősödésből származó költségcsökkenés inkább a kereskedők nyereségét gyarapítja, mintsem a fogyasztói árakat csökkentené. (Ez a jelenség azonban – mint már korábbi feljegyzésünkben jeleztük – a kiskereskedelemben folyó verseny intenzitásával kapcsolatban is kérdéseket vethet fel.)

A dinamikus bérkiáramlás következtében az inflációra nehezedő keresletoldali nyomás erősödése figyelhető meg idén. Az év első négy hónapjában a nettó bérek 17,9%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, ami az azonos időszak átlagos 12 havi inflációját figyelembe véve 11%-os nettó reálbér-növekedést jelent. (A közalkalmazotti bérek már bejelentett 50%-os emelése a második félévben tovább erősíti a nominális bérkiáramlást, ami az eddigi folyamatok folytatódását vetíti előre az év hátralevő részére is.) A kétszámjegyű reálbér-dinamika eredményeként a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP-statisztikák szerint az első negyedévben 9,5%-kal haladták meg a 2001 azonos időszakában mért szintet, míg a kiskereskedelmi forgalom volumene 10,6%-kal bővült. A lakossági kereslet ilyen mértékű erősödése – különösen a szolgáltatások körében – önmagában is kérdésessé teszi a dezinfláció folytatódását az év hátralevő részében. Ugyancsak a keresletoldali inflációs nyomást erősíti az államháztartás vártnál rosszabb pozíciója.

Az év hátralevő részében a tartós fogyasztási cikkek további mérsékelt ütemű árcsökkenését valószínűsítjük; év végére 2,1-2,5%-os negatív éves árindexre számítunk a termékkörben.


A háztartásienergia-árak 12 havi emelkedése az év első felében meghaladta az átlagot, az év hátralevő részében azonban – a vezetékesgázár-emelés elmaradásának köszönhetően – várhatóan lényegesen mérséklődni fog: decemberre csupán 3,3-3,7%-os 12 havi árindexre számítunk.

Az üzemanyagárak 12 havi árindexe továbbra is negatív (júniusban -8,7%), ez azonban már kizárólag a tavaly második félévi árcsökkenés bázishatásának eredménye: 2001 decembere óta 5,4%-kal emelkedtek az üzemanyagárak. Az üzemanyagok jövedéki adójának július 1-jétől végrehajtott emelése a motorbenzin árát átlagosan további kb. 6%-kal, a gázolajét pedig kb. 3%-kal emelte: ez önmagában kb. 0,2-0,3 százalékponttal emeli az év végi fogyasztói árindexet.

A hazai üzemanyagárak alakulását – az adóktól eltekintve – a nemzetközi (dollár) jegyzésárak határozzák meg. Az év második felében azt várjuk, hogy a világgazdasági fellendülés nyomán élénkülő világpiaci keresletet a kínálat bővülése fogja kísérni, így a jelenlegi, 25 dollár körüli hordónkénti olajár nem fog jelentősen változni. A jelenleg a paritás közelében mozgó dollár/euró keresztárfolyam azonban várakozásaink szerint év végéig megközelítheti az 105 dollárcentes szintet is, így a második félévben a forint változatlan (250 forint körüli) forint/euró árfolyam esetén is mintegy 5%-kal erősödhet a dollárhoz képest. A hazai üzemanyagárak tehát – a júliusi megugrás után – mérsékelten csökkenhetnek.

Az erős bázishatás következtében az utolsó negyedévben a 12 havi árindex erőteljes emelkedésére lehet számítani a járműüzemanyagok körében: a decemberi éves áremelkedés várhatóan 8-8,5% között alakul.

A fogyasztói árindex kosárban legnagyobb (28%-os) súllyal szereplő szolgáltatások áralakulásánál várakozásunk szerint meghatározó lehet a lakossági kereslet dinamikus bővülése: véleményünk szerint e körben jelentkezik a legerőteljesebb keresletoldali inflációs nyomás. (Egyes munkaerő-igényes szolgáltatások esetében a gyors béremelkedés vélhetően fokozódó költségoldali nyomást is eredményez.) Ez részben már az utóbbi hónapokban is megmutatkozott, hiszen a szolgáltatások körében május-júniusban valamelyest gyorsult az infláció. A dezinflációs trend megtorpanása ellenére júliusban várhatóan jelentős (egyszeri) árszintcsökkenést fog eredményezni a Tv-üzembentartási díj megszüntetése.

A televízió-üzembentartási díj július 1-jével történő megszüntetésének hatása a fogyasztói árindexen belül 0,86%-os súlyú Tv-előfizetés szolgáltatáscsoportban jelentkezik, melynek hozzávetőleg harmadát teheti ki a Tv-üzembentartási díj. Számításaink szerint az üzembentartási díj megszűnése a szolgáltatások körében átlagosan mintegy 1 százalékos egyszeri árszintcsökkenést fog előidézni júliusban, ami a teljes fogyasztói árindex vonatkozásában kb. 0,3 százalékpontos csökkenést jelent.

Az év hátralévő részében – a Tv-üzembentartási díj megszüntetésének egyszeri statisztikai hatását figyelmen kívül hagyva – nem várható trendszerű dezinfláció a szolgáltatások körében. Év végére 5,7-6,1%-os 12 havi árindexre számítunk.

Mindezek alapján az év hátralevő részében nem várható további érdemi inflációcsökkenés. Várakozásaink szerint a következő hónapokban 12 havi fogyasztói árindex a jelenlegihez hasonló, 5% alatti szinten marad, az utolsó negyedévben azonban határozottan emelkedni fog. Decemberben 5,2-5,5%-os 12 havi árindexre számítunk: ez valamivel alacsonyabb a jelenleg ismert piaci előrejelzéseknél, és azt valószínűsíti, hogy az MNB által kitűzött idei inflációs cél (4,5 ± 1%) a sáv felső szélén teljesülhet.

Az idei cél várható teljesülése vélhetően erősíti az inflációs célkitűzést követő monetáris politika hitelességét, és ennek köszönhetően erősítheti a 2003-as cél várakozásokat orientáló szerepét is. Ez hozzájárulhat az inflációs várakozások mérséklődéséhez.

Az idei éves átlagos fogyasztói infláció 5,3-5,5% között alakulhat.
Forrás: KSH, GKM