A GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzései szerint 2010-ig (a 2000-ben meghirdetett lisszaboni stratégia céldátuma) a foglalkoztatottak számának csak szerény növekedésére lehet számítani, a foglalkoztatási színvonal három év alatt összességében 1 százalékkal emelkedik. Az üzleti szféra egyes ágazataiban, így az építőiparban, a szolgáltatások terén a foglalkoztatás javulhat, de az államigazgatásban és az oktatásban mérséklődik.
Adler Judit, az intézet kutatásvezetője felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a munkaerőpiacra belépő ifjúsági korosztályok létszáma a következő években csökken, viszont képzettségi színvonaluk erőteljesen javul. Ennek is kiszorító hatása lesz az alacsonyabban képzettekre. Az Európai Unió által támogatott programok eredményeként képzettebb és jobban alkalmazkodó munkavállalási korú népesség áll majd a gazdaság rendelkezésére. Ugyanakkor továbbra sincs teljes összhang a képzés és a munkaerő-piaci igények között.
A KSH adatai szerint a ráta a 2004-es 56,8 százalékról 2005-ben 56,9 százalékra, 2006-ban 57,3 százalékra javult ez az adat. A legutóbbi, a múlt év szeptember-novemberi időszakra vonatkozó adat szerint is 57,3 százalék volt a ráta.
Hárs Ágnes a Kopint-Tárki kutatója szerint a magyarországi foglalkoztatás szint alacsony és minden erőfeszítés ellenére alig emelkedik. Közben a munkanélküliség lassuló ütemben nő, az aktivitási ráta növekedése pedig lényegében együtt mozog a munkanélküliség alakulásával.
Európai összehasonlításban nem alacsony a foglalkoztatás Magyarországon a magasabban képzett népesség körében, az alacsonyan iskolázottak és a szakképzetlenek viszonylatában azonban minden ösztönzés ellenére nehéz a foglalkoztatottságot növelni. A regionális különbségek is jelentősek. A fejlettebb központi és nyugat-magyarországi régiókban a foglalkoztatási ráta magasabb, az elmaradottabb régiók foglalkoztatási helyzete és a munkaerő szerkezete pedig kedvezőtlenebb.
