Több szem többet lát, együtt többre vagyunk képesek – szokták mondani. Ezt nevezzük szinergiának. Ez az ún. 2+2=5 hatás, mikor a több, eltérő ismeretekkel, szaktudással rendelkező szakember együtt dolgozása jobb eredményt hoz, mint amire az egyének egyenként képesek lennének.

A csapatmunka hatékonyságának legegyszerűbb magyarázata, hogy együtt a több energiát igénybe vevő, nagyobb feladatokat is képesek vagyunk megvalósítani. Ez egy cég életében úgy jelenik meg, hogy súlyosabb projektek kivitelezése is megoldható ilyen módon.

A csapat tagjai – jó esetben – kiegészítik egymást. Mindenkinek van egy speciális szakterülete, amihez kitűnően ért. S így tud felállni egy széles szaktudással rendelkező team.

A specializáció mellett azonban van még néhány tényező, mely hozzájárul a sikeres csapatmunkához. Ne felejtsük el, hogy a csoport minden egyes tagja külön személyiség, más-más habitussal megáldva. Lehet közöttük domináns, vezetésre termett egyéniség, s lehet „szürke eminenciás”, aki jobban szeret a háttérbe húzódva dolgozni. Van, aki inkább a munka, feladatok kiosztásához ért és van, aki az alázatos végrehajtásban elei kedvét.

A csapat összeállításánál tehát a szakmaiságon túl ezen emberi tényezőkre is ügyelnünk kell.
A jól együtt dolgozó munkacsapat alig különbözik egy nagy családtól. Tagjai segítőkészek és hálásak egymásnak. Nemcsak a szakmai ismeretüket, ötleteiket osztják meg egymással, hanem gondolataikat, sőt érzéseiket is. Ezt bizonyítja, hogy gyakran szövődnek igaz és hosszantartó barátságok a munkahelyen.

Fontos, hogy egymás előtt felszabadultan viselkedjenek, mert csak így fogják megosztani egymással az elsőre esetleg meghökkentőnek tűnő ötleteiket. Gyakran éppen ezek a kreatív javaslatok jelentik a legforradalmibb változást, s esetleg a legnagyobb bevételt a cégnek.

Emberek vagyunk, nem tökéletesek, gyakran hibázunk, s ez még egy jól összeszokott csapatban is problémát jelenthet.

Hogy az ellentétek és konfliktushelyzetek elejét vegyük, el kell érni, hogy a csapattagokat ne egyéni teljesítményük alapján értékeljék és jutalmazzák. Ugyanis ha mindenki önös érdekét helyezi előtérbe, csupa rivalizálás és ellenségeskedés fogja át meg átszőni a csapat mindennapjait.

A csapatszellem kialakításánál elsődleges, hogy a tagok célja közös legyen, így majd nem azon iparkodnak, hogy egymásnak „keresztbe tegyenek”, hanem éppen ellenkezőleg: a közös győzelem érdekében segítik majd egymás munkáját, ahol tudják.

Jogos lehet azonban a felvetés: mi van, ha egyikük éppen a közös célok hangzatos jelszava mögé bújva nem teljesít úgy, ahogy az tőle elvárható lenne?
Valóban megeshet ilyen, azonban kárász életűnek mutatkozik, hiszen a csapat belső kultúrája nem tűri sokáig az ilyesféle magatartást. A már kialakult normák és értékrend miatt a team „kidobja” magából a lusta, nemtörődöm dolgozókat.

Így kerül hát az egyéni érdek helyébe a kollektív szellem, mint a csapatmunka legfőbb és egyben leghatékonyabb motorja.

Farkas Melinda