A kormány a május végén közzétett rendelet tervezete szerint teljesen átalakítaná a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának támogatási rendszerét és a foglalkoztatók akkreditációját. A tervezet jelentősen csökkenti a rehabilitációs célú foglalkoztatási támogatások mértékét, és a hangsúlyt - a védett körülmények között történő tartós foglalkoztatás helyett - az érintettek nyílt munka-erőpiaci kihelyezésére teszi át, amihez egy három éves időtartamú tranzitfoglalkoztatáson keresztül vezetne az út.
A támogatások csökkentése és az akkreditációs követelmények szigorítása ellehetetleníti a foglalkoztatókat, emiatt nem fognak vállalkozni a felülvizsgálatokon rehabilitációra alkalmasnak minősített több tízezer ember foglalkoztatására, és a jelenleg dolgozók egy része is elveszítheti a munkáját - véli Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke. A nyílt munka-erőpiaci kihelyezés támogatandó, azonban nem lesz hová tranzitálni az érintetteket, a munkaerő-piacon ugyanis nincs számukra hely, ott jelenleg is 32 ezer megváltozott munkaképességű ember keres sikertelenül munkát - teszi hozzá az elnök.
A rehabilitálható munkavállalók után, a bér- és többletköltségek fedezésére a tranzitfoglalkoztatók jövőre évi 800 ezer forint egyéni támogatást kaphatnának, amely a következő két évben csökkenne. (A védett szervezetek eddig a foglalkoztatottak után átlagosan évi 1,2 millió forint támogatást kaptak.) A jövőben egységes akkreditációs tanúsítvány lesz, a foglalkoztatóknak azonban (a kiemelt tanúsítványhoz hasonló) szigorú követelményeknek kell majd megfelelniük, ami komoly beruházásokat igényel. Hegedüs Lajos szerint emellett a támogatási összeg mellett lehetetlen lesz kigazdálkodni a rehabilitációs tanácsadók, mentorok, munkahelyi segítők bérét, a munkahelyek átalakításának költségeit és a betanulás alatt keletkező selejttermelés okozta veszteségek kompenzációját. Az akkreditációs eljárás is bürokratikusabb és költségesebb lesz, ami szintén elriasztja a foglalkoztatókat.
A tervezet az elnök szerint a megváltozott munkaképességű emberek szegénységben tartását támogatja, és kifejezetten hátrányos a magasabb képzettségűekre nézve, mert a minimálbéren történő napi hat órás foglalkoztatásra ösztönöz, és a diplomás dolgozók után is ugyanannyi bértámogatás jár, mint a segédmunkások után.
Tartós foglalkoztatás támogatására csak a kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható súlyos fogyatékossággal élők esetén lesz mód, ebben az esetben jövőre évi 1,1 millió forint lehet az egyéni támogatás összege. Az ő foglalkoztatásuk jellemzően szociális intézményi keretek között zajlik, fejlesztési céllal, nagyon alacsony termelékenységgel (jelenleg 8300 főt foglalkoztatnak így). A támogatás csökkentése ezt a foglalkoztatási formát is el fogja lehetetleníteni, mert ennyiből nem lehet például kigazdálkodni a munkahelyi segítők bérét, amire eddig külön pályázati források álltak rendelkezésre.
A tervezet szól arról is, hogy a munkáltatónak lehetővé kell tennie a rehabilitációt segítő egyéb szolgáltatások igénybevételét, mint pl. a munka-, pálya-, pszichológiai és életvezetési tanácsadás, jogsegélyszolgálat vagy családgondozás. Ezek mind szükségesek a munka világából hosszú évekre, akár évtizedekre kiesett emberek sikeres rehabilitációjához, de egyelőre nem tudni, hogy ki, mikor és milyen forrásból fogja őket biztosítani, ahogy a képzésekről sem tudni még semmit.
Csökkenő rehabilitációs források mellett nem lehet javuló foglalkoztatási szintet elérni, ezért a MEOSZ arra kéri a kormányt, hogy legalább a cégek által befizetett rehabilitációs hozzájárulást költse teljes egészében a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjára. A rehabilitációs hozzájárulás idei bevételi előirányzata 65 milliárd forint.
