Volt már a helyzet ennél rosszabb is, de sokat segítettek azok a rendszabályok, amelyeket eredetileg éppen a svájci banktitok lazítása, feloldása érdekében kezdeményeztek az Egyesült Államok és európai országok. 2010 óta működik a kötelező adatcsere a bankok között és azóta egyre több svájci jelenti be magától, hogy adótartozása van – mielőtt az egy külföldi bank közléséből kiderülne. A Neue Zürcher Zeitung írása szerint Svájc földrajzi elhelyezkedéséből eredően egyik égtáj felé sem kell sokat utazni, ha valaki az ország határain túli pénzintézetben szeretné elhelyezni az adóhivatal elől eltitkolt pénzét. Sankt Gallen tartományban például tavaly 170 millió frank eltitkolt adót derítettek föl, abból 72 millió a szomszédos Lichtensteinben parkolt, 30 milliót pedig különböző alapítványokban helyeztek el.
Segíti az adóeltitkolást, hogy az alpesi ország eleve abból indul ki: polgárai eleget tesznek törvényes kötelezettségeiknek. Így a kantonok, a települések adóhivatalaiban nem foglalkoztatnak nyomozókat, vizsgálatot csak akkor rendelnek el, ha alapos gyanú merül föl egy személy vagy vállalkozás ellen. Ezt a fajta takarékoskodást a szociáldemokrata képviselők igencsak szűk látókörűnek tartják és emlékeztetnek: a szövetségi kormánynál, ahol működnek adónyomozók, egy ilyen munkatárs átlag évi félmillió franknyi adót tud behajtani. Az adócsalást a svájci jog kihágásként kezeli, amelyet csak pénzbüntetéssel sújt – igaz, az gyakran tetemes lehet, mivel a be nem fizetett adó 33 százalékától annak 300 százalékáig terjed. A közokirat-hamisítással elkövetett adócsalást természetesen Svájcban is szigorúan, 3 évig terjedő börtönnel büntetik, míg az ilyen ügyekben a maximális pénzbüntetés 1 millió frank.
Sokan önfeljelentéssel menekülnének
A svájci WirtschaftsWoche felmérése szerint országszerte kiderül, hogy a svájci polgárok inkább nagyobb, mint kisebb összegeket rejtettek el az elmúlt években külföldön az adóhivatal elől. Az EU és Svájc közötti megállapodásnak köszönhetően ebben az évben kezdődik meg a betétesek adatainak kölcsönös, 2018-ban befejeződő cseréje. Ez magyarázza, hogy a svájci adófizetők egyre nagyobb számban jelentkeznek az adóhivatalnál – gyakran ügyvédjük vagy befektetési tanácsadójuk kíséretében, hogy önfeljelentést tegyenek az eddig eltitkolt, adóköteles összegekről. Az eddigi felmérések szerint a törvénysértő betétek egyharmadát Németországban helyezték el és a bevallásokból kiderül: nemcsak bankoknál vagy befektetési intézményeknél parkoló összegekről van szó, hanem Németországban vásárolt ingatlanokról is, amelyek megszerzése természetesen ugyancsak adóköteles Svájcban.
A WirtschaftsWoche arra is felhívja a figyelmet, hogy a német bankok – a svájci pénzintézetekhez hasonlóan – ugyancsak igen nehézkesen, vonakodva adják ki külföldi ügyfeleik adatait, a svájci hatóságok nem ritkán kényszerülnek arra, hogy ismételten küldjenek megkereséseket, amíg végre választ kapnak. Egyedül Sankt Gallen kantonban eddig 169 millió svájci frank „fekete pénzt” tártak fel, annak nagyobbik részét a határos Lichtenstein Nagyhercegség pénzintézeteiben helyezték el.
