Az elmúlt 30 évben gyakran kritizálta a kormányokat, hogy nem támogatják a magyar gyógyszeripart. Ezt ma még fenntartja? 

A magyar gazdaságpolitika jelenleg abszolút támogató, aminek az előnyét élvezzük. Nem biztos, hogy más országban jobb lenne a helyzet. Vannak pályázati támogatások, amelyek a mi tevékenységünket, kutatás-fejlesztési erőfeszítéseinket is segítették. A problémát inkább ott érzékelem, hogy hiányzik egy olyan, európai uniós normák szerint is elfogadható gyógyszertámogatási rendszer és mentalitás, amely – ha egyenértékű alternatívát nyújt – a magyar gyógyszer vásárlását ösztönzi, és ezzel azokat a cégeket támogatja, amelyek hazánkban folytatnak kutatás-fejlesztést, beruházást, itt fizetnek adót.

Tavaly tulajdonosváltás történt a Richternél. Amikor megjelent az elképzelés, hogy az állam 3 alapítványnak adja át Richter papírjait nem örült neki. Azóta? 

Egyszerűbbnek tűnt, hogy egy tulajdonos birtokolja a 25 százalék, plusz még valamennyi állami részvényt, de most semmi aggályom nincs amiatt, hogy végül 3 alapítványé lett az állami részvénycsomag. A Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, és a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány úgy tűnik, tud úgy együttműködni, hogy ezzel az ország érdekét szolgálják.

Van-e még valami álma a Richter jövőjét illetően? 

1992-ben álmomban nem gondoltam volna, hogy idáig jut a cég. Minden, minden várakozásomat felülmúlta, ami történt és ez köszönhető az itt dolgozó kiváló embereknek. Három területen szeretném még, ha előrébb jutnánk. Az egyik a nőgyógyászati készítményeink, amelyek esetében teljes portfolióval rendelkezünk és már egész Európában, valamint Latin-Amerikában is ismertek vagyunk. Itt további növekedést szeretnék látni. A második, hogy a központi idegrendszerre ható gyógyszerek körében, mint a cariprazine, legyen újabb eredeti készítményünk. Nagyon fontos lenne még egy olyan erőteljes húzóerő, mint a cariprazine. A harmadik a bioszimiláris gyógyszerek fejlesztése. Itt olyan készítményekről van szó, amelyeknek lejárt a szabadalma és biotechnológiai úton előállítunk egy rendkívül hasonló produktumot. E területnek olyan nagy a fejlődése, hogy ma már a gyógyszertámogatás jelentős részét, közel 30 százalékot fordítják ezekre a készítményekre, miközben azokára egyötöde az eredetinek. Erre építettük új debreceni üzemünket, amely már a világszínvonalat képviseli, mind a műszerezettség, mind a munkatársak felkészültségét tekintve. Ezeknek a gyógyszereknek az előállítása ugyanis egy rendkívül bonyolult feladat.

A debreceni üzemben főleg magyar kutatók dolgoznak? 

Csak magyar kutatók. A Richter jövője így össze van kötve a magyar oktatással. Képesek lesznek-e a középiskolák és az egyetemek olyan fiatalokat kinevelni, akik nemzetközileg is versenyképesek? Nemcsak tudásban, hanem emberileg és erkölcsileg is. Akaraterőben és kudarctűrőképességben. Úgy látom, ehhez az elvárásunkhoz jelenleg kevés a pénz az oktatásban. A tanárok anyagi megbecsülése gyenge és erre a legjobb példa Karikó Katalin esete, akinek külföldre kellett mennie, hogy a világ egyik leghíresebb kutatója lehessen. Remélem ebben az ügyben lesz változtatás.