Bogsch Eriket úgy tartják nyilván, mint Csányi Sándor mellett az egyetlen top menedzser, aki gyakorlatilag a rendszerváltás óta pozícióban van. Vállalja ennek a 30 évnek, a 30-ad részének a felelősségét? Olyan ország lettünk, amilyennek szerette volna?
Nekem az a meggyőződésem, hogy egy ember maximum 5 évre képes előre látni. Utána már csak fantáziálni lehet. Ennek ellenére azt gondolom, hogy előrébb jutott az ország, mint amire számíthattunk a rendszerváltáskor. Ha összességében nézzük ugyanis az elmúlt 30 évet, akkor Magyarország részéről történt egy felzárkózás Európához, miközben a kontinensnek romlottak a pozíciói, méghozzá jelentősen.
Milyen tekintetben veszített Európa?
A versenyképességre gondolok elsősorban, de akár említhetnék erkölcsi szempontokat is. Ázsia olyan mértékben zárkózott fel, amire senki nem számíthatott, ebben biztos vagyok. Fegyelmezettségük, ambíciójuk, fejlődésük egyszerűen fantasztikus. Japánról ezt tudtuk, de közben megjelent Dél-Korea, Kína, Vietnám, Indonézia, India. Ki merem jelenteni, ha ez így megy tovább, akkor néhány éven belül teljes átrendeződés történik. Egy példát hadd mondjak erre szakterületem, a gyógyszergyártás világából. Néhány éve jártam Dél-Koreában. Ott a diplomások egy jelentős része eltöltött éveket angol nyelvterületen, ami azt jelenti, hogy mindegyikük kiválóan beszéli a gyógyszer szakma „anyanyelvét”. Ebből egyszerű matematikai számítással kikövetkeztethető, ha ugyanolyan szakemberekkel rendelkeznek képzettséget, tehetséget, intelligenciát tekintve, mint az európaiak, de lényegesen többet dolgoznak, akkor ki fog nyerni? Márpedig erről van szó. Ott a heti 48 óra munka számít a kevésnek, az átlag 50-60 óra között dolgozik. Ehhez képest Európában 4 napos munkahétben gondolkodnak. Ez azt jelenti, hogy 20-30 százalékos hátrányban vagyunk Ázsiával szemben. Nagy kérdés, hogy ezt a luxust meddig engedheti meg magának Európa? Persze nehogy valaki azt gondolja, hogy én azt szeretném, ha a magyarok is heti 48 órát dolgoznának. Egyáltalán nem. De látni kell, hogy a versenyképesség szempontjából ez bizony komoly hátrányt jelent. Európa e tekintetben az Egyesült Államokhoz képest is rosszabbul áll.
Ha már szóba jött az Egyesült Államok. Velük szemben a gyógyszeriparban nemcsak a versenyképesség a probléma, hanem a hihetetlen erőfölényük is.
Így van. A világ gyógyszeripara összárbevételének 40 százaléka az USA-ban keletkezik, a profitnak pedig a 60 százaléka. Ez abból adódik, hogy ők rendelkeznek magasan a legnagyobb piaccal. Nemcsak a nagy lélekszám miatt, hanem a más országoknál lényegesen magasabb ár miatt is. Ebből pedig az következik, hogy aki ott nincs jelen eredeti készítménnyel, az szinte esélytelen. Az amerikaiak emiatt panaszkodnak is, hogy a világ velük fizetteti meg az innováció költségeit. És a gyógyszeripar tekintetében ebben van valami igazság. Ha mi kifejlesztünk egy új készítményt 1 milliárd euróért és csak Európában tudnánk értékesíteni, akkor egyszerűen nem térülne meg a befektetésünk, mivel a kontinens hatóságai az árazási és támogatási döntéseiknél sokkal kevésbé ismerik el az innovációt.
Ez a helyzet behatárolja a Richter növekedését?
Nekünk egyetlen esélyünk van, hogy olyan partnert találjunk az Egyesült Államokban, aki ott forgalmazni tudja eredeti készítményünket. Szerencsére több ilyen partnerünk is lett az évek alatt. A cariprazine nevű gyógyszerünk egyedül 2021-ben 1,7 milliárd dolláros forgalmat ért el az USA-ban, amely után 334 millió dollár royalty bevételre tett szert a Richter. Az Amerikán kívüli értékesítésből ugyanez a készítmény csak 13 millió euró bevételt hozott nekünk, igaz itt néhány évvel később kezdtük forgalmazni. Mindazonáltal látható, hatalmas a különbség. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen eredményt magyarországi központtal el tudtunk érni. A többi volt nagy magyar gyógyszergyárból mára mind leányvállalat lett egy más országbeli központtal. A Richter magyarországi jelenlétének az a hallatlan jelentősége, hogy a tehetséges embereknek lehetőséget tudunk adni, hogy itthon kamatoztassák tudásukat. A szellemi hozzáadott érték Magyarországon keletkezzen és hasznosuljon. Ahogy említettem 334 millió dollár royalty, tisztán szellemi termék utáni bevételünk van, amire joggal lehetünk büszkék. Ez nemcsak magyarországi összehasonlításban példátlan, de még nemzetközileg nézve is rendkívül különleges, hogy egyetlen molekulával ilyen eredményt érjen el egy cég. A Richter teljesítménye örömünkre a magyar gazdaságot is segíti, hiszen az ország devizaszaldóját kb. 750 millió euróval tudtuk javítani.
A rendszerváltást követően a Richter bajban volt. Olyannyira, hogy a menedzseri pályafutás 30 évvel ezelőtt elbocsátásokkal kezdődött.
Sajnos a megújuláshoz kellett ez az áldozat. Az első két év óta azonban stabil a létszámunk, sőt most már növekvő. Nem tartom véletlennek a kapitalizmus ciklikus fejlődését, a megújuláshoz kell a kényszer, amit mindig egy válság hoz el. Ez történt a Richterrel is.
Bogsch Erik euróbevezetés hívő vagy nem?
Szerintem a versenyképesség fenntartásának egyik kulcsa az árfolyam. Ez egy korrekciós lehetőségünk. Az exportot, ezzel együtt a felzárkózást ösztönzi, ha egy kicsit alulértékelt a nemzeti valuta. Ha valaki tudná garantálni, hogy a versenyképességünket mindig meg tudjuk őrizni, akkor persze jó lenne az euró, de én egy ilyen feltételezést naivitásnak érzek.
Magyar multiként jobban boldogulnak Magyarországon, mint más országbeli multik?
Nem, és ez baj, de ha nem így lenne, akkor sem jutnánk sokkal előbbre, mert a magyar piac nagyon kicsi. A spanyolok például annak köszönhették felzárkózásukat, hogy protekcionisták voltak, de ők azért ezt egy 40 milliós piacon tehették. Az így generált nyereségüket aztán terjeszkedésre tudták fordítani.
