Magyarország esetén nem tudjuk, hogy mekkora lesz a másfélhavi felmérést és az azt követő két hónapban kidolgozásra kerülő pótköltségvetést követően a hiány, de azt tudjuk, hogy beavatkozás nélkül 6,8-ra számíthatunk a jelenlegi állapot szerint, s az elkövetkező években csökkenhet, 2030-ra 3 százalék alá. Szóval ebben többé-kevésbé nagy valószínűséggel hasonlítunk a lengyelekre. A GDP növekedési kilátások jelen pillanatban 2-2,5 százalék körül alakulhatnak az elkövetkező években, amelyet megdobhatnak az uniós pénzek és a későbbiekben a kormányzati intézkedések, illetve a beáramló tőke. Azaz akár el is érhetjük a lengyel növekedést, sőt, meg is haladhatjuk, de jelenleg azért az előrejelzések még az alatt maradnak. Az inflációnk idén 3,2, később 3,5 és 3,0 lehet, míg az alapkamat 5,75 idén, aztán jövőre 5,0 százalék körül alakulhat. Szóval ezekben a lengyel szint fölött vagyunk. Mindeközben pedig a hitelminősítésünk egyértelműen rosszabb. Ugyanis az S&P, a Moody’s és a Fitch rendre BBB- negatív kilátással, Baa2 negatív kilátással és BBB negatív kilátással. Ezek rendre 1, 2 és 1 lépésre vannak a bóvli kategóriától, ráadásul a kilátások a leminősítés kockázatát hordozzák. Igaz, az új kormánynak a hitelminősítők is bizalmat szavaznak. S ha minden jól megy, elkerüljük a „bóvliba vágást”, de ehhez nehéz döntéseket kell meghozni. Csökkenteni kell a hiányt és az államadósságot is. Apropó! A lengyel állam adóssága a GDP 59,3 százalékára rúgott tavaly, de ez idén 66, jövőre pedig 70 százalékra növekedhet. Itthon pedig 74,6 százalékra emelkedett tavaly, s ez növekedhet tovább idén 76,1 százalékra, aztán csökkenhet75,9 százalékra. Nyilván az új kormány ezt a folyamatot eltolja lefelé. Azaz a lengyel helyzet jelenleg jobb, de az olló nagy valószínűséggel zárulni fog az elkövetkező években.