Kínában a figyelem egyre inkább a „coal-to-chemicals” felé fordul, aminek szintén vannak korlátai. Nevezetesen, hogy már az olajkrízis előtt is magas kihasználtsággal, 87 százalékon üzemeltek ezek a gyárak. Szóval a kihasználtság növelésesével csak limitált tér volt ezen termelés növelésére, de az megtörtént, hiszen ez az iparág január-februárban 19, majd márciusban 22 százalékos bővülést mutatott.

Szóval Kína az alkalmazkodásra koncentrál, amelyet az is mutat, hogy az olaj import úgy zuhan, mint a kő, de eközben Kína meglep bennünket azzal, hogy például júliusban napi 210.000 hordó készletnövekedést tudott felmutatni a nyersolaj tartalékokban, amit az elmúlt hetekben újabb csökkenés követett.

Ugyan nincs hivatalos olajtartalék statisztika Kínából, de a kikötői olajkészleteket rendszeresen közzéteszik. S miközben az importált kőolaj havi mennyisége 20 millió tonnával csökkent az elmúlt hónapokban — azaz most körülbelül napi 5 millió hordóval kevesebb olajat importál, mint az amerikai-iráni háború kitörése előtt — addig ezek a készletek néhány százezer hordóval csökkentek csak. Nyilván ezek az adatok valós mérésre nem jók, de azért azt sugallják, hogy nincs baj, vagy Kína azt akarja mutatni, hogy nincs baj. Nem tudjuk, hogy valójában mennyire manipulálják ezeket az adatokat, de azért az irány egyértelmű. Függetlenedni akarnak az importált kőolajtól, amennyire csak lehet.

S akkor még egy adat. Miközben a kőolaj import zuhan, a kínai gazdaság köszöni jól van. A második negyedévben ugyan csökkent a GDP növekedés, de azért mi örülnénk annak a 4,3 százaléknak, amelyet fel tudott mutatni. (Erstemarket)