Fotó: ingatlan.com
Fotó: ingatlan.com
Hatvanpuszta sorsa nem sok jóval kecsegtet. Ha tippelni kellene leginkább a Stadler stadion jut az ember eszébe, amelyet évek óta felver a gyom. Az ingatlan mögött álló hatalmas, számolatlan összegeket tejelő pénzeszsák tartalma egyszer elfogy és akkor nagyon fontos szemponttá válik, hogy vajon egy piacképes elképzelést szült-e az emberi nagyravágyás, vagy nem. Félő, hogy az utóbbi az igaz. Ez csak azért baj, mert egy ország gazdagsága nemcsak a nemzeti vagyon nagyságától függ, hanem attól is, hogy állampolgárai mekkora olyan valós vagyonnal rendelkeznek, amely képes a bővített újratermelés megvalósítására. Az eltékozolt magánvagyonok ugyanúgy rontják egy ország esélyeit, ha nem jobban, mint a felesleges állami presztízs beruházások. A rövidlátás miatt elszegényedő állampolgárok sokszor veszélyesebbek, mint egy rossz kormány. Elég csak Portugáliára gondolni. Ez az ország, amikor csatlakozott az Európai Unióhoz a kontinens legszegényebbike volt. Hogy lehet ez, amikor a gyarmatokról évtizedeken keresztül érkeztek az arannyal megrakott hajók Dél-Amerikából? Ja kérem, amikor megjöttek ezek a hajók, akkor hatalmas éjjel-nappal tartó mulatságok kezdődtek, folyt a bor, egymást követték a lakomák és az orgiák. Aztán, amikor elfogytak az arannyal telerakott hajók, akkor ott maradtak a portugálok szegényen, mint a templom egerei. Mindazonáltal drukkolunk, hogy Hatvanpuszta lakói ne járjanak úgy, ahogy a portugálok. Mindannyiunk érdeke ez lenne.