Bár az Egyesült Államok a Big Mac szülőhazája, 6,22 dolláros árával csupán a 13. helyen áll. Ez ugyan olcsóbb, mint Svájcban, Uruguayban vagy Nyugat-Európa nagy részén, de drágább, mint a szomszédos Kanadában (5,81 dollár) vagy a legtöbb ázsiai piacon.
Indonéziában a legolcsóbb a Big Mac
Indonéziában a legalacsonyabb a Big Mac ára: 2,38 dollár, ami Svájc árának körülbelül az egynegyede. A három legolcsóbb piac közé tartozik még Tajvan (2,42 dollár) és India (2,45 dollár) is.
Japán szintén az alsó tartományban helyezkedik el. A helyi, 500 jenes ár (körülbelül 3,08 dollár) – a felmérés időszakában érvényes, nagyjából 162 jen/dollár árfolyam mellett – azt eredményezi, hogy dollárban kifejezve az ár az Egyesült Államokban tapasztalható szint körülbelül felét teszi ki.
Az összehasonlításokban fontos szerepet játszanak az árfolyamok. Ha egy valuta gyengül a dollárral szemben, a Big Mac dollárban számított ára csökken, még akkor is, ha az étterem nem változtatott a helyi áron. Ez az egyik oka annak, hogy az index rávilágíthat az egyes valuták esetleges félreárazottságára.
Az olcsóbb Big Mac azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a helyi lakosok számára is megfizethetőbb. Az index ugyanis nem veszi közvetlenül figyelembe a helyi béreket és azok vásárlóerejét. Egy dollárt váltó turista és egy helyi fizetésből élő lakos egészen másként élheti meg ugyanazt az étlapon szereplő árat.
A Big Mac-index nem a valutaérték pontos mérőszáma, de éppen ebben rejlik a vonzereje. Mivel egyetlen, számos piacon kapható, jól ismert terméken alapul, segít könnyebben megérteni a vásárlóerő-paritás elvont fogalmát. Emellett egységesebb összehasonlítási alapot kínál, mint az éttermi árakat vizsgáló általánosabb rangsorok, amelyeknél az egyes ételek országonként jelentősen eltérhetnek egymástól.