Ázsia külső államadóssága egyetlen évtized alatt 300 millió dollárról 2,5 billióra emelkedett; Kína ázsiai léptékben is vagyonokat költ a hazai össztermék 39 százalékára rúgó adósság kezelésére. Az Egyesült Államok sincs sokkal jobb helyzetben: hiába az alacsony kamatszint, a 2013-as költségvetés 6 százalékát vitték el csak az államadósság kamatai, miközben az adósságteher az elmúlt tíz évben megduplázódott és elérte a nemzeti össztermék 80 százalékát. Úgy tűnik, a nyugati világ továbbra is képtelen beismerni, mekkora szükség lenne az olyan gazdaságszerkezeti reformokra, amelyek a kis- és középvállalkozások növekedését támogatják.
„Eljött az ideje annak, hogy nyíltan beszéljünk az adósságról, amely mostanra akkorára nőtt, hogy a gazdaságok alapjait fenyegeti” – vélekedik Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza. – „Az Egyesült Államok, Kína és Európa mind-mind egyenesen a Hyman Minsky közgazdász által vázolt helyzet felé tart, amelyben a túlzott mértékben eladósodott befektetők hiteleik visszafizetése érdekében kénytelenek elkótyavetyélni jobb sorsra érdemes pénzeszközeiket.” A szakértő szerint a valóság és a jelenlegi gazdasági helyzetről alkotott képünk között soha nem volt a maihoz hasonlóan mély a szakadék. Ugyanakkor, a mai helyzet is sok jó befektetési lehetőséget kínál.
„Az eladósodást alapvetően kétféleképpen lehet kezelni: papíron „leírjuk”, vagy tényleges, dinamikus gazdasági növekedést gerjesztünk. Nem valószínű azonban, hogy a következő negyedévben bármelyik megoldás kivitelezhető” – véli Jakobsen. – „Marad tehát a bevált képlet, amelynek megfelelően a kamatszintek továbbra is csökkennek vagy alacsonyan maradnak, és ha szerencsénk van, nyerhetünk még pár hónapot addig, amíg Minskynek végül mégis igaza lesz.” Jakobsen szerint az Egyesült Államok útja sem lesz sétagalopp a kilábalás felé, amelyet a tervek szerint a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) fokozatos szigorítása kísér.
Árupiac: erős dollár, gyenge nemesfémek, olajáresés
Az arany különböző devizákban kifejezett árát figyelembe véve jól látszik, hogy a sárga nemesfém gyengesége inkább az erős dollárnak köszönhető – az arany ára euróban 10 százalékkal, japán jenben kifejezve pedig mintegy 5 százalékkal erősebb, mint egy évvel ezelőtt. Ole S. Hansen, a Saxo Bank árupiaci stratégája az amerikai dollár további erősödésére számít, amely nem kedvez sem az aranynak, sem az ezüstnek. Ennek fő oka az, hogy bár a Fed-nél „benne van a levegőben” a következő szigorítás, a lassuló kínai és európai gazdaság miatt kétszer is meggondolja ezt a lépést, így a befektetők eleve erre számítanak.
John J. Hardy, a Saxo Bank devizapiaci stratégája szerint a következő időszakban a befektetéseket az Európai Központi Bank (EKB) gazdaságélénkítő programjával kapcsolatos további várakozások határozzák meg. Mindenki arra kíváncsi, mi lesz, ha a program mégsem indul el a tervek szerint. „Több forgatókönyvre kell készülni, hiszen az EKB-n belül a német Bundesbank miatt erős ellenzéke van a mennyiségi lazításnak. A németeknél, ráadásul, a politikai döntéshozók eleve nem nézik jó szemmel az EU-tagok által felhalmozott államadósságok felvásárlását, azaz a sikertelen pénzpolitikák támogatását” – emelte ki John Hardy. – „Ráadásul, bele kell gondolnunk abba is, mi történhet, ha a hosszú távú refinanszírozási hitelek (LTRO) és az eszközfedezetű értékpapírok (ABS) vásárlása a vártnál szűkebb keretek között zajlik majd, vagy ha kiderül, hogy a sikeres mennyiségi lazításhoz újabb akadályokat kell még lebontani.”
Hardy úgy véli, az EKB eszközvásárlásai lassíthatják az euró gyengülését, sőt, akár erősíthetik is az eurót, például akkor, ha a nemzeti kamatszintek közötti különbséget kihasználó (carry trade) befektetők az árfolyam-ingadozás miatt tömegesen csalódnak az euróban. A negyedik negyedévben továbbra is kiemelt téma lesz a dollár erősödése, miközben a gyenge árupiac és az államkötvények alacsony hozama miatt sokak számára aggasztó kérdés, hogy hogyan alakul a globális kereslet, lesz-e gazdasági növekedés, dezinfláció vagy defláció.
