A családi termelés hagyománya az emberiség történetével indult. Jelen volt mindig, a vadászó-gyűjtögető életmódtól a mezőgazdaság megjelenésén át az ipari forradalom korszakán keresztül a modernkori társadalmakig. Azokban az országokban, ahol régóta kiegyensúlyozottan működik a gazdaság, a családi kézben lévő vállalatok adják a GDP akár 70-80 százalékát. Magyarországon is jelentős a szerepük: a GDP több mint 50 százalékát termelik – igaz, ebben az egészen pici vállalkozások is szerepelnek. A hetven legnagyobb – a hazai üzleti elit – körülbelül a GDP 2,5 százalékáért felelős. Azt mondják, ha valaki családi cégként kezd építkezni, nagy valószínűséggel az is marad. Feltéve, ha a gyerekek között is akad az alapítóhoz hasonló karizmatikus üzletember.

Érzelmi alapon

– A családi vállalat kategória nemcsak a tulajdonosi körben tér el az intézményi befektetők által alapított és működtetett cégektől. Azért sikeresek, mert az alapítók számára ez nemcsak munkahely, hanem életcél is. Amikor valaki a cégének vagy a termékének a saját nevét adja, a működés alapjává az érzelmi kötődés válik. Ez más döntési attitűdöt hoz, mint amikor valaki az állását kockáztatja csupán. A családi vállalatokat alapítók a semmiből hoznak létre értéket, és egy rossz döntéssel nem csupán egy munkahelyet, hanem az életcéljukat is kockára teszik – mutat rá Boross Dávid, a Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesület társelnöke.

– A tőkebefektetők tulajdonában lévő és menedzsment által irányított szervezetben a pillanatnyi érdek és a profit a leginkább meghatározó, és emellett létezik a hosszú távú stratégia. Ezzel szemben egy család számára a perspektivikus értékek a meghatározók. Ez magyarázza például, hogy a családi kézben lévő vállalkozások jobban átvészelték a válságot is. Ők akár a családi ezüstöt is beáldozzák, hogy életben tartsák a céget, míg a nyílt részvénytársaság menedzsmentje legfeljebb a befektetőktől kérhet pénzt, és abban érdekelt, hogy legalább virtuális nyereséget produkáljon.

Kép:sxc

Az alapító atyák családjuk iránt érzett felelőssége hatja át az üzleti felelősségvállalásukat is, legyen szó egy új megoldásról, egy szerződésről vagy a munkavállalókkal kapcsolatos ügyekről. A válság éveiben például sokkal kevesebb embert bocsátottak el, mint az intézményi befektetők tulajdonában lévő vállalatoktól, ahol könnyebben döntöttek a leépítés, az üzletág-bezárás vagy a teljes felszámolás mellett, hiszen „az üzlet az üzlet”. A családi vállalat tulajdonosa számára az érzelmi kötődés legalább olyan fontos, mint a negyedéves vagy éves mutató, ezért inkább másképp enyhítették a csökkenő keresletből eredő problémákat.

– A családi vállalatoknál állandó összetartásban működnek a családtag tulajdonosok, és így hosszabb távon hatékonyabb lehet a vállalat – teszi hozzá Boross.

A családi cégeknél – függetlenül a mérettől – a család a vállalat erőforrása, míg a család erőforrása a vállalat. Az egymásrautaltság az egyik legfőbb erősségük ezeknek a cégeknek, igaz, gyakran a problémák forrása is. A családi tulajdon kézzelfogható, érezhető vagyon, így a menedzselése is nagyobb felelősség. Ahogy Rudas László fogalmaz, egy családi ebéd gyakran egy termelési értekezlethez hasonlít.

A másik lényeges ismérvük a generációkon átívelő közös értékrend. Hosszú távra terveznek, hosszú távra vállalnak felelősséget. Ezért nem mennek bele etikailag megkérdőjelezhető üzleti gyakorlatokba a pillanatnyi nyereségért. Ezek a tulajdonságok teszik versenyképessé a családi cégeket a főleg tőkevezérelt világban.

Az erősségek ellenére azonban a nemzetközi statisztikák azt mutatják, családi vállalatnak maradni nem egyszerű. Tízből mindössze egy cég éli meg a negyedik generációt családi kézben – mutat rá kutatásában Fritz B. Simon, a Witten-Herdecke Egyetem professzora. Míg az alapító atya életét kitölti, hogy felépítse a vállalatot, a második generáció a szülők elvárásainak igyekszik megfelelni. Az unokák, a harmadik generáció, azonban már szabadabban dönt. Simon szerint, ha ezt a váltást is túléli a cég, a családban a fenntarthatósági ösztön elég erős ahhoz, hogy a további generációk is felelősen döntsenek.

– Egy családi tulajdonban lévő vállalat hosszú távú sikerében döntő tényező a család működése: mennyire tart össze, mennyire áll szilárd alapokon a közös értékrend. Nemritkán családi alkotmány szabályozza a többgenerációs családi vállalatok tulajdonosainak életét. Elsősorban azokat a folyamatokat, amelyek a család és a vállalat működésére egyaránt kihatnak, mint például az öröklés vagy a tulajdonjog-átadás. Vannak erkölcsi értékrendeket lefektető, inkább küldetésjellegű családi szerződések, amelyek lényegében a família generációkon átívelő hitvallását fogalmazzák meg. Ettől jellegében is eltér az angolszász és az amerikai típusú családi alkotmány, amely inkább szerződésszerű, akár 180–200 oldalas joganyagban határozza meg a család és a tulajdonában lévő vállalat működését – mutat rá Boross Dávid. A családtagok vállalaton belüli munkavállalási lehetősége – vagy épp annak tiltása –, a megtermelt javak felosztása, titoktartási kötelezettségek és a vállalat működésébe tulajdonosként való beleszólási lehetőségek a főbb fejezetei egy ilyen dokumentumnak.

Annak sem könnyű, aki egy családi cégben kívülállóként próbál eredményesen működni. Itt adunk tanácsokat ahhoz, hogy lehet sikeresen "túlélni" egy családi vállalatban.