16. Magyarország külső megítélése jelenleg ellentmondásos. Egyrészt lelassult a működőtőke-beáramlás, sőt több multinacionális nagyvállalat is megszünteti, illetve leépíti magyarországi érdekeltségeit. Másrészt viszont az EU-csatlakozás menetrendjét és feltételeit meghatározó döntések kedvezően befolyásolták Magyarország középtávú kilátásait, ami a tőkebeáramlás felerősödéséhez vezetett. Ennek legfontosabb következménye, hogy az egyensúlyi mutatók romlása ellenére a forint árfolyama tovább erősödött, ami újra felerősítette a monetáris és a fiskális politika megítélésével kapcsolatos vitákat.

17. A KSH előzetes adatai szerint 2002 harmadik negyedévében a GDP 3,4%-kal emelkedett. Nemzetközi összehasonlításban ez továbbra is viszonylag jó növekedési teljesítménynek számít: 2,6 százalékponttal meghaladja az Eurózóna GDP-bővülését, és valamivel magasabb, mint a közép-európai országok átlagos növekedési üteme. A szerkezeti jellemzőkről egyelőre annyi tudható, hogy a növekedést alapvetően a szolgáltató ágazatok teljesítményének emelkedése okozta, miközben az ipar hozzáadott értékének bővülése minimális volt, a mezőgazdaság teljesítménye pedig kismértékben csökkent. Feltehetően nem változott érdemben a GDP felhasználási szerkezete sem az első félévhez képest: a lakossági fogyasztás a növekedés húzóereje, a beruházások 5%-ot alig meghaladó bővülése pedig az állami infrastrukturális beruházásoknak és a háztartások lakásberuházásainak köszönhető.

18. Az idei első kilenc hónapban a nettó reálkeresetek rendkívüli mértékben, 12,5%-kal nőttek. Az év nagyobbik részében a húzóerő a közigazgatás ágazat volt, de a szeptemberi béremelések hatására azóta a közalkalmazottak (egészségügyi és szociális ágazatban, oktatásban dolgozók) keresete növekszik a leggyorsabban. Az adójóváírás növelése következtében szeptemberben a versenyszféra nettó keresetei is új lendületet vettek, így nemzetgazdasági szinten a száznapos program hatására a nettó nominális keresetek növekedési üteme az augusztusi 16,2%-ról 25,6%-ra ugrott. Az év egészében a reálkereset-emelkedés az eddiginél is gyorsabb lesz. A nyugdíjak idén a kereseteket is meghaladó ütemben nőnek, viszont más jövedelemkategóriákban (vállalkozói, tulajdonosi jövedelmek) a növekedés jóval mérsékeltebb; így a háztartások reáljövedelme idén mintegy 8%-kal nő. A jövedelem bővülése elsősorban a magánfogyasztást növeli, emiatt éves szinten 8%-ot is meghaladó fogyasztásnövekedésre számítunk. Továbbra is ütemesen nő a háztartások felhalmozása. A nettó pénzügyi megtakarítások nominális értéke viszont (a hitelfelvétel, mindenekelőtt a lakáshitelek példátlan felfutása miatt) jó esetben is alig haladja meg idén a 2001-es szint felét, emiatt a teljes megtakarítás nominálisan is csökken.

19. A kiskereskedelmi forgalom adatai szintén a fogyasztás rendkívül gyors növekedéséről tanúskodnak. Az első kilenc hónapban a forgalom volumene 11,6%-kal bővült, ugyanakkor a harmadik negyedévtől kezdve a növekedési ráták egyszámjegyűekké váltak. Az év egészét tekintve 9-10%-os volumennövekedést prognosztizálunk. A legfőbb húzóerőt továbbra is a gépkocsi-eladások jelentik, ezenkívül ütemesen nő az élelmiszerek és a ruházati áruk forgalma.

20. A beruházásoknál 2002 harmadik negyedévében is az idei első félévben tapasztalt tendenciák folytatódtak. Bár nemzetgazdasági szinten 5,2%-os (az első három negyedévben összesen 5,9%-os) növekedést figyelhettünk meg, a beruházások szerkezetének alakulása inkább kedvezőtlen jelekre utal. A bővülés továbbra is alapvetően az állami beruházásokhoz kapcsolódik, miközben az összes beruházás 22%-át adó feldolgozóiparban 14,8%-os csökkenés volt, ami hosszabb távon jelentősen ronthatja az erőteljes gazdasági növekedés esélyét. Az infrastrukturális beruházások látványos bővülésével szemben a gépi beruházások továbbra is csökkennek.

21. A külkereskedelmi áruforgalom alakulását meghatározó főbb folyamatokra vonatkozó korábbi feltevéseink nem következtek be: nem élénkült főbb partnereink kereslete az év második felében, de a cserearányok sem romlottak (legalábbis szeptember végéig). A forgalom alakulása továbbra is a korábbi stagnálást jelző trend szerint alakult, és a szokásosnál kisebb deficit keletkezett (bár októberben ismét jelentős, félmilliárd euró volt a hiány). Ezek a tendenciák az év végéig már várhatóan nem sokat változnak. Sőt, most már arra lehet számítani, hogy jövőre is hasonlóan szerény forgalombővülés várható. Ezt az utóbbi időben nagy port felverő vállalatbezárások (jelentős importtartalmú exporttevékenységek megszűnése) is alátámasztják, az export és az import szintjében is jelentős visszaesést okozva, amit az újonnan létesülő kapacitások csak késéssel tudnak majd kompenzálni. A vámszabadterületeken továbbra is szerény import az itt létesítendő exportkapacitások hiányát jelzi, és a vámbelföldön sem várható érdemi kapacitásbővülés.

22. Az élelmiszergazdaságmutatói valamelyest gyengültek az elmúlt hónapokban, ennek ellenére továbbra is enyhe növekedést várunk az év egészére (természetesen a természeti károknak kitett mezőgazdasági alaptermelés kivételével). 2003-ra egy kismértékű növekedés biztosnak látszik.

23. A hazaiipartermelése 2002 háromnegyed évében 2,1%-kal haladta meg az előző év hasonló időszakáét. Az egész évre jellemző nagymértékű havi kilengés az utolsó hónapokban tovább fokozódott: az előző év azonos hónapjához képest júliusban +7,9, augusztusban –2,6, szeptemberben kiemelkedő, +11,0%, októberben pedig -1,5% volt a termelés változása. Az export az első kilenc hónapban 4,5%-kal volt több az előző évinél, a belföldi értékesítés pedig pontosan megegyezett azzal. Az utolsó negyedévben ugyan a termelés viszonylag magas szintjére számíthatunk, de ez az előző évben is így volt. Mindezek alapján a stagnáló trendben nem érzékelünk változást. 2002-re korábbi prognózisunknál kissé alacsonyabb, 3% alatti, 2003-ra 4-6%-os ipari növekedést tartunk valószínűnek.

24. Az elmúlt hónapokban a rendkívül élénk építési tevékenység folytatódott. Az építőipari termelés magasan az előző évi felett van, a háromnegyed évi adatok szerint azt 23,2%-kal múlta felül. Az év hátralévő részében az építési tevékenység lendületének fennmaradására számítunk. A szigorú költségvetési gazdálkodás 2003-ra az állami beruházások mérsékeltebb növekedését vetíti előre, ezt azonban bizonyos mértékig ellensúlyozhatja az EU-hozzájárulások növekedése. Mindezek alapján prognózisunk változatlan: 2002-ben 20% feletti, 2003-ban pedig – a magas bázisra tekintettel – 12-15%-os növekedésre számítunk.

25. Az októberi feldolgozóipari és építőipari konjunktúrateszt szerint a két ágazat vállalkozásai kevésbé bizakodóak, mint a nyár közepén voltak. A feldolgozóiparban a már rövid távon élénkülésre utaló jelek mellett megjelent néhány, lassulásra utaló várakozás, és az építőipari cégek előrejelzései szintén romlottak, a szezont figyelembe véve is. A teszteredmények alapján a következő 4-5 hónapban a feldolgozóipar növekedésének gyorsulása kétséges, az építőiparé pedig minden bizonnyal lassul, bár még így is viszonylag magas marad.

26. A magyar feldolgozóipar az elmúlt másfél évben nagy mértékben veszített korábban megszerzett versenyképességi előnyéből.Euróban számítva a bérköltségek emelkedése már 1999-ben meghaladta a bruttó hozzáadott érték növekedését, és 2002 első felében a bérköltségek már az 1995. évi szint kétszeresét érték el, miközben a hozzáadott érték mindössze 40%-kal nőtt. A fajlagos bérköltség valamennyi feldolgozóipari szakágazatban jelentősen emelkedett az elmúlt másfél évben, legnagyobb mértékben az élelmiszer- és vegyiparban. Ugyanakkor a számottevő versenyképességi hátrány érte a gépipart is, 2002 első félévében a fajlagos bérköltség ebben az ágazatban is meghaladta az 1995 évi szintet.

27. Amunkanélküliségi ráta a harmadik negyedévben 0,3 százalékponttal emelkedett, éspedig meghatározóan a nők körében. A munkanélküliség növekedése mindenekelőtt a fiatalok és pályakezdők munkaerőpiacra belépésének tudható be. Az alkalmazásban állók száma a versenyszférában csökkent, míg a költségvetésben folyamatosan, az idei év közepétől egyre növekvő mértékben bővült. 2002 második felében az általános világgazdasági lanyhulás, az erősödő forint és egyéb költségdrágító változások (így a minimálbér gyors emelkedése) hatására egyes multinacionális nagyvállalatok kivonulásának lehetünk tanúi a hazai munkaerőpiacról. A kivonulók megüresedett helyét részben más multinacionális vállalatok, részben hazai vállalatok tölthetik be, ami így is a szakképzetlen (betanított) munkaerő egy részének kiszorulását eredményezi a munkaerőpiacról. Mindezek a változások a jövő év elejétől éreztethetik hatásukat.

28. A forint árfolyama januártól október közepéig igen szűk sávban ingadozott az euróval szemben, és feltűnően stabilnak bizonyult a hasonló fejlettségű kelet-közép-európai országok pénznemével (cseh korona, lengyel zloty) összevetve. Az ír népszavazás pozitív kimenetele, majd az Európai Unióhoz történő csatlakozás kézzelfogható közelségbe kerülése azonban teret engedett a konvergencia-játéknak, ami a tőkebeáramlás fokozódásán keresztül jelentősen erősítette a forintot. November közepe óta így az árfolyam a sáv erős oldalán, tartósan 14% felett tartózkodik. Ez elvben lehetővé tenné a monetáris kondíciók enyhítését, a jegybank megítélése szerint azonban lényegesen alacsonyabb kamatszint mellett a közelmúltbeli fiskális lazítás komolyan veszélyeztetné a dezinflációs politika sikerét. Az alapkamat 50 bázispontos, 9%-ra történő csökkentése azonban nem gyengítette a forintot. Emiatt azóta is kamatcsökkentési várakozások vannak napirenden, amit az állampapír-piaci szereplők egyértelműen beáraztak.

29. Szeptemberében megállt az infláció 2001 derekától jellemző folyamatos csökkenése. A fogyasztói árak 12 havi emelkedése az augusztusi 4,5%-ról októberre 4,9%-ra gyorsult, így az első tíz hónap átlagában az infláció 5,4% volt. A dezinflációt jelenleg csak a szabályozott áras termékek és szolgáltatások lassuló áremelkedése mozdítja elő, miközben a hatósági árszabályozástól független, autonóm piaci árak emelkedésének üteme már hosszabb ideje nem mérséklődik. Ráadásul július óta a külkereskedelemben versenyző iparcikkek dezinflációja is megállt. Azt, hogy az idei dezinflációs folyamat elsősorban exogén tényezők eredménye, jól mutatja a feldolgozatlan élelmiszerek és az energia nélkül számított maginflációs árindex, amely folyamatosan meghaladta a teljes fogyasztói árnövekedést; októberben 5,6% volt. Az infláció jelenlegi szintje, illetve jövő évi várható alakulása tehát semmiképp sem teszi indokolttá, hogy azt gondoljuk, különösebb gazdaságpolitikai erőfeszítések nélkül önmagától is kielégítő ütemben csökken majd a fogyasztói árindex, és 2007-re könnyedén elérhető a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (EMU) történő csatlakozáshoz szükséges árszint-emelkedés. Ez persze nem jelenti azt, hogy kizárólag hagyományos monetáris politikával kellene dezinflálni; a klasszikus receptek mellett célszerű a konszenzuson alapuló társadalmi szintű ár-bér megállapodások gyakorlatának hosszabb távú alkalmazása is.

30. A deflációs jellegű nemzetközi környezet nemcsak a hazai infláció közelmúltbeli csökkenését segítette elő, de komoly szerepe van abban is, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya nem ugrott meg a jelenleginél is nagyobb mértékben. Amennyiben ugyanis a költségvetési expanzió által kiváltott ugrásszerű fogyasztásnövekedéshez a vállalatok beruházási célú importkeresletének jelentős emelkedése is társulna, úgy a magyar gazdaságnak drasztikus mértékű külső egyensúlyi problémákkal kellene szembesülnie. A folyó fizetési mérleg deficitje 2002 első tíz hónapjában így is meghaladta a 2,7 milliárd eurót, ami több mint háromszorosa az elmúlt évben október végéig felhalmozott hiánynak. Folytatódott az első félévben megfigyelhető tendencia: jelentősen romlott az árudeviza-forgalom, a turizmus és az idegenforgalmon kívüli szolgáltatások egyenlege, változatlan maradt a jövedelmek, kismértékben pedig javult a viszonzatlan folyó átutalások szaldója. Az idei év hátralevő részében a fogyasztás továbbra is lendületes bővülése miatt feltehetően tovább nő az árudeviza-forgalom hiánya, miközben a turizmus többlete csökken. A folyó fizetési mérleg hiánya 2002-ben 3,5 milliárd eurót (a prognosztizált GDP 5,1%-a) érhet el. Jövőre a deficit mértéke nem változik jelentősen, a GDP arányában viszont 4,6%-ra csökkenhet.

31. Az első három negyedév adatai szerint 2002 nagyon rossz év volt a magyar (aktív) idegenforgalomszámára. A beutazók száma összességében stagnált ugyan, de a fejlett küldő országokból érkező, nagy(obb) fajlagos költésű látogatók létszáma és aránya tovább csökkent. 8%-kal visszaesett a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált külföldi vendégéjszakák száma. Az idei teljesítményt, illetve a jövő évi kilátásokat, a beutazások számát és a bevételeket alapvetően meghatározza, hogy Magyarország és ezen belül kiemelten a Balaton még mindig nem találta meg helyét, szerepét az európai turisztikai kínálaton belül, legalábbis ami a fejlett küldő országok piacát illeti.

32. A lassuló működőtőke-beáramlás és a portfólió-befektetések egyenlegének negatívba fordulása miatt a folyó fizetési mérleg deficitjét egyre kisebb részben fedezi adósságnövekedéssel nem járó tőkebeáramlás: az októberig keletkezett hiány 75%-át adósság típusú befektetések finanszírozták. A magánszektor nettó adóssága már hosszabb ideje stagnál, folyamatosan nő viszont az államháztartás külső eladósodása. Az államháztartás finanszírozási igényét a piaci értékesítésű (forintban kibocsátott) állampapírok állományának 1100 milliárd forintos bővülése fedezte, miközben a devizaadósság folyamatosan csökkent (az év eleje óta 171 milliárddal). A külföldi befektetők állampapír-állománya az év folyamán erőteljesen emelkedett, hónapról hónapra rekordot döntött. Novemberben a nemzetközi feltételek is a keresletbővülés irányába hatottak: az általános kamatcsökkentések mellett erősödött a kockázatvállalási kedv, csökkent a feltörekvő piacokon elvárt kamatfelár, így a forinteszközök nominális kamatprémiuma különösen vonzóvá vált. A külföldiek továbbra is az éven túli (úgynevezett konvergencia-) papírok iránt mutattak leginkább érdeklődést, bár az utóbbi időben a rövid lejáratú (árfolyam-spekulációs célú) eszközök iránt is fokozódott a kereslet. Eközben a Budapesti Értéktőzsde részvénypiaca a nemzetközi tőzsdékhez képest továbbra is jól teljesít: az év elejéhez képest több mint tíz százalékkal emelkedett, és november végén többször is átlépte a 8000 pontos határt.

33. Az államháztartás pénzforgalmi szemléletű kumulált hiánya október végén 802 milliárd forintot (november végén az előzetes adatok szerint 956 milliárd forintot) tett ki. Az első tíz hónapban felhalmozott deficit közel 60%-kal magasabb, mint az egész éves módosított előirányzat, és csaknem háromszorosa a tavalyi év azonos időszakában mért értéknek. Az év egészére a Pénzügyminisztérium legutóbbi hiány-előirányzata 1400 milliárd forint, a GDP 8,7%-a. Ez a szám azonban nem vethető össze az eddig hivatalosan közölt mutatókkal: 588 milliárdnak megfelelő többlethiányt ugyanis olyan hitelátvállalások és kezességvállalások tesznek ki, amelyek – bár közgazdasági szempontból az állami szerepvállaláshoz, fiskális funkciókhoz kötődtek, és már eddig is tényleges terhet vagy jövőbeli fizetési kötelezettséget jelentettek – eddig nem tartoztak az államháztartási törvény hatálya alá, így nem növelték a publikált deficitet. Az új hivatalos deficitcél ugyanakkor azt jelenti, hogy az utolsó hónapban a Pénzügyminisztérium prognózisa szerint gyakorlatilag nem termelődik több hiány. Megítélésünk szerint ez kevéssé reális: bár a bevételeknek normálisan az időarányosnál nagyobb része teljesül az év végén, a kiadások változatlan dinamikája mellett az utolsó hónapban sem zár többlettel az államháztartás.

Az 569 milliárdos jövő évi deficitcél igen ambiciózusnak tűnik, és bevételi oldalon erősen feszített teljesülést követel. Csaknem valamennyi fontos bevételi jogcím tervezett jövő évi nominális növekedése magasabb, mint az idei bővülési ütem; a társasági adóbevételek, a vámbevételek és az ÁFA-bevételek tételei egyaránt meglehetősen optimista várakozásokra épülnek. Emiatt úgy véljük, az államháztartás ESA-hiánya magasabb lesz (előrejelzésünk szerint a GDP közel 5,5%-ának megfelelő értékű), mint ami a költségvetési törvényjavaslatban szerepel.

34. Prognózisunk szerint a gazdasági növekedés csak kismértékben gyorsul az idei év utolsó negyedében, és a 2002-es év egészében valamivel elmarad 3,5%-tól. A belföldi felhasználás növekedése számottevően nagyobb a tavalyinál, és 1,5-2 százalékponttal meghaladja a GDP emelkedését. A lakossági reáljövedelmek és a háztartási fogyasztás gyarapodása az eddig tapasztalt dinamikával folytatódik 2002 utolsó hónapjaiban is, megtorpan azonban az infláció csökkenése, és decemberre 5,3%-ra, az éves átlaggal megegyező szintre emelkedhet. Az ipari termelés növekedése csak kismértékben gyorsul, éves szinten valószínűleg nem éri el a 3%-ot. A háztartási fogyasztás növekedését 8-8,5%-ra, a beruházásokét 5%-ra, a nemzeti számlák szerinti kivitelét 6-8%-ra, a behozatalét pedig 8-10%-ra becsüljük. A külkereskedelmi mérleg hiánya 4 milliárd euró körül lehet, a folyó fizetési mérleg deficitje 3,5 milliárd eurót érhet el. A külföldi működőtőke-beáramlás 1-1,5 milliárd eurót tehet ki. A munkanélküliségi ráta kismértékben emelkedik, és elérheti az 5,8%-ot. Az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya az ESA-95 elszámolási rendszer szerint 8,5-9% között lehet.

35. 2003első felébenvárakozásaink szerint az ideihez hasonlóan alakulnak a fő makrogazdasági mutatók. A nemzetközi konjunkturális helyzet enyhe javulásának köszönhetően kismértékben gyorsul a gazdasági növekedés, és az év egészében a GDP közel 4%-kal emelkedhet. A belföldi felhasználás növekedésének üteme nem változik érdemben 2002-höz képest. A lakossági fogyasztás bővülése 5-5,5%-osra lassulhat, miközben a nettó reálkeresetek közel 6%-kal emelkednek. A beruházások várhatóan mintegy 5%-kal nőnek, és az ipari termelés növekedése is megközelítheti az 5%-ot. Az infláció aligha csökken érzékelhető mértékben, éves átlagban valószínűleg jövőre is meghaladja az 5%-ot. A munkanélküliségi ráta nem mérséklődik érdemben, és a foglalkoztatottak száma is inkább stagnál. A külkereskedelmi mérleg hiánya várhatóan közel 4,5 milliárd euróra nő, miközben a folyó fizetési mérleg deficitje az ideivel azonos szintű lehet (a GDP arányában közel 4,5%-ra csökkenhet).



A nemzetközi gazdaságról 2002/4. jelentés



Rövid összefoglaló 2002/4. jelentés



A magyar gazdaságról 2002/3. jelentés

A nemzetközi gazdaságról 2002/3. jelentés