1. A növekedést azonban továbbra is kizárólag a magánfogyasztás húzza. A bérek gyors emelkedésének és a lakossági megtakarítási rátának a csökkenése következtében a háztartások vásárolt fogyasztása az első negyedben 9,4, a másodikban valamivel 9% alatti ütemben nőtt, tehát mintegy háromszorosan haladta meg a GDP növekedési ütemét. A beruházások mindössze 5,1%-kal bővültek a második negyedévben, ami kissé elmaradt az első negyedévi 8,6%-től, s ez is elsősorban a közszférára összpontosult.
A közületi béremelések, a lakossági transzferek növekedése, valamint az egyéb állami költekezések következtében az államháztartás hiánya rohamosan emelkedik. A magánfogyasztás és a közkiadások növekedése ellenére viszont továbbra is gyors ütemben csökken az infláció, az ipari és mezőgazdasági termelői árindexek pedig régen nem látott mélységekbe süllyedtek. A magánfogyasztás rendületlen növekedése ellenére a külkereskedelmi mérleg nem romlik, hanem javul. A folyó fizetési mérleg hiánya viszont jelentősen emelkedik, ami különösen azért ad okot aggodalomra, mert a deficit stagnáló vállalati beruházások mellett nő.
Az egymásnak némileg ellentmondó folyamatoknak a közeljövőre nézve többféle olvasatuk is lehetséges. Jelentésünkben amellett érvelünk, hogy van esély a mostani feszültségek oldására, a költségvetési hiány növekedésének a megállítására, valamint a fogyasztás növekedésének összhangba hozására a GDP-bővülésével. A korrekciónak azonban feltételei vannak: a kormánynak vállalnia kell az alacsonyabb béremelésekkel és a költségvetési takarékoskodással együtt járó esetleges népszerűségvesztést, a munkavállalóknak pedig – saját hosszú távú érdekeiket szem előtt tartva – mérsékletet kell tanúsítaniuk jövő évi bérköveteléseik megfogalmazásakor. Ennek feltétele pedig a gazdaságpolitikát alakítók megfelelő elszántságán kívül a gazdasági és társadalmi-politikai partnerek belátása és együttműködése.

2. A GDP 3%-os első félévi emelkedése nemzetközi összehasonlításban továbbra sem számít rossznak: 2,5 százalékponttal meghaladja az Eurózóna GDP-bővülését, igaz, elmarad a kelet-közép-európai országok 3,8%-os átlagos növekedésétől. A második negyedévben a GDP-növekedésnek mind a felhasználási, mind a termelési szerkezete nagyjából megfelelt az előző negyedévinek.
A lakossági fogyasztás idei gyarapodása (az első félév egészében közel 8%) példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar gazdaságban. Ráadásul a kormányzati építkezések expanziója miatt az állóeszköz-felhalmozás bővülése (5,1%) is számottevő, annak ellenére, hogy a feldolgozóiparban közel 10%-kal csökkentek a beruházások. A belföldi felhasználás növekedése ugyanakkor messze elmarad mind a fogyasztás, mind a beruházások növekedésétől: a készletleépítések (illetve az ezen a tételsoron elkönyvelt statisztikai eltérés jelentős változása) miatt ugyanis a bruttó felhalmozás 6,6%-kal (!) visszaesett 2002 második negyedében. Eközben az export volumennövekedése (7,6%) csaknem elérte az import bővülését (7,7%), ráadásul mindez a cserearányok javulása mellett ment végbe. Így 2002 első hat hónapjában a magyar gazdaságot – legalábbis a GDP-statisztika szerint – nem jellemezte olyan mértékű "túlfogyasztás", amely az import "elszabadulásához" vezetett volna.
A magánfogyasztás rohamos növekedése – az ipar belföldi eladásainak stagnálása mellett – csak igen mérsékelt importnövekedéssel járt együtt. Valószínű tehát, hogy a háztartások kereslete elsősorban a szolgáltatások iránt nőtt. Ezt támasztják alá a GDP termelésének második negyedéves adatai is: a szolgáltatások teljesítménynövekedése (+4%) átlag feletti, különösen a kiskereskedelem növekedése volt dinamikus. Másfelől jelentősen (4,2%-kal) csökkent a mezőgazdaság, kismértékben visszaesett az ipar, ezen belül pedig a feldolgozóipar hozzáadott értéke. Továbbra is szárnyal ugyanakkor az építőipar, amelynek hozzáadott értéke az első negyedévinél is gyorsabban, 16,9%-kal nőtt.

3. Az elmúlt négy negyedévben a GDP-felhasználás szerkezete jelentősen megváltozott Magyarországon a korábbihoz képest. Míg 2001 közepéig a növekedés húzóerejét egyértelműen az export jelentette, 2001. harmadik negyedében ez a folyamat látszólag hirtelen megtört, s a növekedési ütemet az elmúlt év második felében már az tartotta fenn, hogy az import növekedése még jobban visszaesett, mint az exporté. 2002. elején ugrásszerű változás történt a magánfogyasztásban, amely az év eddig eltelt részében messze a leggyorsabban növekvő eleme a GDP felhasználásának.
Nemzetközi statisztikai összehasonlításunk azt bizonyította, hogy a fogyasztás arányának a növekedése Magyarországon korántsem egyedülálló jelenség. A lanyhább gazdasági növekedés körülményei között az OECD-országok átlagában is megfigyelhető a vásárolt fogyasztásnak a GDP-növekedését meghaladó dinamikája az elmúlt egy-másfél évben. Kétségtelen azonban, hogy olyan nagyfokú eltérés a GDP és a fogyasztás növekedési üteme között, mint Magyarországon, más országban nem tapasztalható.

4. Az idei első hét hónapban a nettó reálkeresetek példátlan ütemben, átlagosan 11,5%-kal nőttek. A fő húzóerő a közigazgatás ágazat volt a nettó nominális kereset 35,5%-os növekedésével, ettől elmaradt a közalkalmazottak keresetemelkedése (kb. 18%), még inkább a versenyszféráé (14,7%). Az év fennmaradó részében a reálkereset-emelkedés üteme tovább nőhet, elsősorban az év utolsó hónapjaiban életbe lépő közalkalmazotti béremelés miatt. A nyugdíjak idén a kereseteket is meghaladó ütemben nőnek, viszont más jövedelemkategóriákban (vállalkozói, tulajdonosi jövedelmek) a növekedés jóval mérsékeltebb az előbbieknél. A háztartások reáljövedelme idén több mint 7%-kal nő. A jövedelemnövekedés nagyrészt a fogyasztásban csapódik le, így a magánfogyasztás növekedési üteme idén kilép az évek óta megszokott 4-5%-os tartományból, és 7-7,5%-ra gyorsul. Jelentősen bővül a háztartások által felhalmozásra fordított összeg is (az első nyolc hónapban a háztartások által felvett ingatlanhitel összege majdnem háromszorosa volt az egy évvel korábbinak). A bruttó pénzügyi megtakarítások azonban csak kismértékben nőnek, ezen belül a nettó megtakarítás az élénk hitelfelvételi aktivitás miatt feltehetőleg a felét sem éri el a tavalyinak.

5. A kiskereskedelmi forgalom növekedési ütemének dinamikája továbbra is rendkívül magas, de a második negyedévben – mint ahogy erre számítottunk - kissé lassult. A kétszámjegyű növekedés lassan egyszámjegyűvé válik. Legdinamikusabban változatlanul a gépjárműeladások nőnek, de lényegesen több textilruházati cikket is értékesítettek, mint korábban. Továbbra is jelentősen bővült az élelmiszerek értékesítése a múlt évihez képest, bár a növekedés lassult. 2002 egészére a forgalom 9-10%-os bővülésével számolunk a kiskereskedelmi árszínvonalnak az átlagos fogyasztói áremelkedésnél kisebb mértékű növekedése mellett.

6. A beruházási tevékenység kissé élénkült: 2002 első felében az előző évinél 6,4%-kal többet ruháztak be, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ezen belül az állami indíttatású (közvetlen költségvetési és kedvezményes hitelezésű) beruházások jelentősen, az üzleti szféra (a feldolgozóiparon kívüli ágazatok) beruházásai mérsékelten emelkedtek. A feldolgozóipar beruházásai, amelyek korábban a gyors gazdasági növekedés motorját képezték, jelentősen, 8,2%-kal elmaradtak az előző évitől. A kedvező nemzetgazdasági eredményt az építési beruházások váltották ki, amelyek 14,2%-kal bővültek, miközben a gépi beruházások 1,9%-kal csökkentek. A trendek változására nem számítunk, előrejelzésünk szerint a beruházások 2002 egészét tekintve 5-6%-os, 2003-ban a világgazdasági konjunktúra fejleményeitől függően 6% körüli növekedést fognak elérni.

7. A fogyasztás gyors emelkedése következtében az élelmiszergazdaság konjunktúra-mutatói viszonylag jók: a mezőgazdasági beruházások (erdőgazdasággal együtt) gyorsultak; az élelmiszer, ital, dohány árucsoport bruttó termelése az első félévben 4% felett, a belföldi értékesítés 5,1%, az export 3,3%-kal emelkedett. Ezek a mutatók előreláthatóan ugyanebben az értelemben folytathatók az év végéig, így korábbi prognózisunkon nem kell változtatnunk: a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értéke 6-8%-kal csökkenni, az élelmiszeripar termelése és kivitele kismértékben növekedni fog.

8. 2002 júliusáig az ipari termelés az előző évihez mért mutatókat tekintve nagy havi kilengésekkel, de a lényeget tekintve továbbra is stagnált. A feldolgozóipar termelésnövekedése az első hét hónapban meghaladta az ipari átlagot, 3,0% volt. A két vezető iparág közül a villamosgépipar termelése mindössze 1,6%-kal nőtt, a járműiparé pedig 0,7%-kal csökkent. Egészen kiemelkedő volt a harmadik – egyébként legkisebb részarányú – gépipari ágazat a gép, berendezés gyártása termelésnövekedése (39,3%), amit egyebek mellett a mezőgazdasági gépek iránti kereslet táplál. A gépiparon kívüli ágazatok közül jónéhány ért el számottevő növekedést, például az élelmiszeripar, a vegyipar és különösen az építőanyag-ipar. Az év hátralévő részében az ipari eredmények enyhe javulását feltételezve azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi 2,1%-ról az éves növekedés 3% körülire nőhet. 2003-ban a világgazdasági konjunktúra fejleményeitől függően 4-6%-os növekedést tartunk valószínűnek.

9. Az építőipari tevékenység lendülete kiemelkedő, az évkezdettől július végéig a növekedés indexe 22,1%. Az építőipari tevékenység irányát tekintve markáns változás történt: 2001-ben az épületek építése volt a növekedés húzóereje (indexe az előző évihez képest 119,1%), 2002-ben – valójában márciustól – az útépítési tevékenység megélénkülésének hatására az ún. egyéb építmények építésének növekedése vette át ezt a szerepet. Eközben az épületek építése továbbra is nagymértékben bővült. Folyatódott a lakásépítés fellendülése: 2002. I. félévében 10 ezer új lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt, ez 22%-kal haladja meg az előző évit. Az év hátralévő részében és 2003-ban a jó építési konjunktúra fennmaradására számítunk. Ezt támasztják alá az építőipari vállalatok megkötött szerződései is. 2002 egészében a 20% körüli növekedés fennmaradását várjuk. 2003-ban a magas bázis miatt kisebb, 12-15%-os növekedést tartunk valószínűnek.

10. A KOPINT-DATORG júliusi konjunktúratesztje mind a feldolgozóiparban, mind az építőiparban enyhe pozitív elmozdulást mutat. Ez a feldolgozóiparban kedvezőtlen hír, mivel azt jelzi, hogy az élénkülés jelei nem annyira markánsak, hogy azokból az év hátralévő részében a növekedési ütem számottevő gyorsulására lehetne következtetni. Az építőipari vállalkozások esetében viszont a változatlanul jó, sőt némileg javuló helyzetmegítélés és várakozások esélyt adnak az ágazat kimagasló konjunkturális fellendülésének fennmaradására. Figyelmeztető jel, hogy mind a feldolgozóipari, mind az építőipari cégek magasabb áremelési szándékot jeleztek júliusban a következő fél évre, mint áprilisban.

11. A feldolgozóipar versenyképességi mutatói számottevőn romlottak az elmúlt két évben. Ennek oka részben a nemzetközi konjunkturális helyzet miatti termeléscsökkenés, részben a termelői és a fogyasztói áremelkedést egyaránt jelentősen meghaladó bérnövekedés, részben pedig a forint 10%-ot meghaladó reálfelértékelődése volt. Bár hasonló folyamatok lényegében valamennyi versenytárs közép-, illetve kelet-európai ország feldolgozóipari versenyképességét rontották, az euróban mért fajlagos bérköltség Magyarországon emelkedett a legnagyobb mértékben. Igaz ez nem feltétlenül jelenti a kilencvenes évek második felében felhalmozott magyar versenyképességi előny teljes erodálódását. 1995-2000 között ugyanis a magyar feldolgozóipar versenyképessége folyamatosan javult: a termelékenység nőtt, a fajlagos bérköltség – különösen euróban mérve, részben a csúszó leértékelés következtében is – jelentősen csökkent. Kimagasló volt a javulás a gépiparban, amelyben a termékegységre jutó bérköltség csaknem felére csökkent.
Az elmúlt másfél évben azonban a feldolgozóipari termelés növekedési üteme jelentősen csökkent (2002. első felében gyakorlatilag stagnált), aminek következtében a termelékenység-emelkedés is lassult, az euróban kifejezett bérek viszont – mind a béremelés, mind az árfolyamhatás következében – rohamosan nőttek. Mindez a termékegységre jutó bérköltség (a termelői árindexszel számolva 12%-os, euróban számítva mintegy 20%-os) emelkedéséhez vezetett.

12. 2002. második negyedévében kedvező munkaerő-piaci változások indultak el, a foglalkoztatottság növekedni kezdett, miközben a munkanélküliség lényegében nem változott, az inaktívak száma pedig csökkent. Az élénkülés nem tekinthető azonban az (egyébként is magára várató) általános gazdasági fellendülés kísérő tünetének, sokkal inkább a korábbi kedvezőtlen trend megállásának, az egyes részterületeken tapasztalható lassú javulás más területek romlását ellensúlyozza. Az új munkaügyi kormányzat foglalkoztatás-élénkítő technikái (támogatott foglalkoztatás és a foglalkoztatottak védelme) vélhetőleg elősegíthetik, hogy a munkaerőpiacon kedvezőbb tendenciák kerekedjenek felül.

13. 2002 nagyon rossz év volt a magyar idegenforgalom számára. A beutazók számának szerény csökkenésénél is nagyobb kiesést okozott, hogy a fejlett küldő országokból érkező, nagy(obb) fajlagos költésű látogatók létszáma és aránya is tovább csökkent. A forint felértékelődése az euróhoz és a dollárhoz képest drágábbá tette a magyarországi utakat, ez főleg a – rendkívül költségtudatos – balatoni vendégkört és kiadásait tizedelte meg. Az idegenforgalom regisztrált bevételei és különösen az idegenforgalmi egyenleg 2002 első nyolc hónapjában határozottan, mintegy 30%-kal elmaradt az előző évitől, evvel egy sokéves trend tört meg. Megállapítható, hogy a bevételek a Magyarországra látogatók számánál is nagyobb mértékben csökkentek (alighanem a látogatók összetételének kedvezőtlen irányú módosulása miatt). Összességében az idegenforgalmi egyenleg jelentős csökkenése prognosztizálható.

14. Nyáron folytatódott, sőt felgyorsult az infláció 2001 derekától jellemző meredek csökkenése. Az első nyolc hónap átlagában a fogyasztói árak 5,5%-kal emelkedtek, ami alig több mint fele az egy évvel korábbi ütemnek. Az utóbbi hónapokban csökkent az élelmiszerek ára, a szokásostól eltérően nem drágult a háztartási energia, és a szolgáltatások áremelkedése is mérséklődött. A kereslet-rugalmas piaci szolgáltatások 12 havi árindexe azonban március óta nem csökkent – folyamatosan 8,9%-os éves árszintemelkedést jelez. Az év derekán megtorpant a piaci javak áremelkedésének egy éve tartó mérséklődése. E fejlemények tükröződnek a maginflációnak a fogyasztói árakhoz képest kevésbé kedvező alakulásában.
Az év hátralévő részében az infláció némi gyorsulására számítunk, ami azonban az idei éves átlagos inflációs rátát már nem rontja számottevően. A három nyári hónapban bekövetkezett áresés miatt korábbi prognózisainknál kedvezőbben alakul a fogyasztói infláció: éves átlagban 5,3-5,4%-os lehet.
Jövőre, főként a béremelések kereslet- és költségnövelő hatása jelent inflációs kockázatot a piaci termékek és szolgáltatások esetében. Továbbá számolni kell a központilag szabályozott árak, azon belül is a háztartási energia drágulásával, ami az idén elhalasztott áremelés miatt jövőre – függetlenül az energia világpiaci árának a viselkedésétől – mindenképpen esedékes.

15. A forint devizapiaci árfolyama az év közepén – az országkockázat növekedése miatt – átmenetileg gyöngült. A jegybank erre az irányadó kamat félszázalékos emelésével válaszolt, amit az árfolyam azonnali kiigazodása követett. Így az év eddig eltelt részében a forint árfolyama az euróval szemben stabil maradt, míg a leértékelődő dollárral szemben számottevően emelkedett. Az idei átlagosan 94 dollárcentes euró-árfolyam – várakozásaink szerint – 2003 átlagában sem fogja elérni a paritást. Arra számítunk, hogy az euró forintárfolyama jövőre az idei 243-244 HUF közelében marad, miközben nem folytatódik tovább a forint jelentékeny felértékelődése a dollárral szemben.

16. Az államháztartás szeptember végére 756 milliárd forintnyi hiányt halmozott fel, ami a módosított előirányzatnál 150 milliárddal (csaknem 30%-kal), a tavalyi év azonos időszakának deficitjénél pedig mintegy 520 milliárddal nagyobb. Az első nyolchavi hiány tehát már meghaladja az idei évre várt nominális GDP 4,6%-át. Az államháztartási egyensúly szempontjából az év hátralévő része nem sok jóval bíztat. Bár a bevételeknek normálisan az időarányosnál nagyobb része teljesül az év utolsó negyedében, a száznapos program egyes költségesebb tételei is erre az időszakra esnek. Összességében az államháztartás GFS-szemléletű hiányát 850-900 milliárd forint körül várjuk, ami a GDP arányában 5,4% körüli szintet jelent.
A 2003. évi költségvetésről hivatalos adatok még nincsenek (választási évben októberre tolódik a költségvetési törvény beterjesztése). A GDP-arányos hiány jelentős mértékű csökkentését azonban korlátozza, hogy az idei évben hosszú távra vállalt kötelezettségek jövőre sokkal nagyobb mértékben (2003 egészében) jelentkeznek. A száznapos program szeptember 1-től bevezetett intézkedései idén mintegy 100 milliárd forintnyi kiadási többletet, jövőre négyszeres terhet jelentenek. A nyugdíjemelések jövő évi hatása és a tervezett újabb köztisztviselői bérrendezés újabb 100 milliárd körüli többletkiadást okoz. A TB kieső járulékbevétele 40 milliárd forinttal rontja az egyenleget, ami közel megegyezik a kamategyenleg várható javulásával. Egyelőre nem világos, milyen kiadási tételeknél jelentkezhet megtakarítás: eddig hivatalosan csak az autópálya-program „átütemezése”, azaz 2003-ra gyakorlatilag teljes befagyasztása vetődött fel, ez 200 milliárdot spórolhat az államkasszának.

17. Az államháztartás finanszírozási igényét idén teljes egészében a piaci értékesítésű állampapírok állományának (közel 1000 milliárd forintos) emelkedése fedezte, miközben a költségvetés devizaadóssága folyamatosan csökkent. A külföldi befektetők állampapír-állománya augusztus végén újabb rekordot ért el (1403,5 milliárd forint, ami a teljes állomány 23%-a). A külföldiek elsősorban az éven túli papírokat keresik, így főként a kötvényaukciók iránt érdeklődnek. A folyamatos külföldi kereslet és a 3 éves kötvényaukciók kiugró fedezettsége ellenére az aukciós és a másodpiaci hozamok június óta viszonylag magas szinten állandósultak.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a belföldi szereplők mérsékeltebb érdeklődését és magasabb hozamelvárását, a belföldi kockázati tényezők (mindenekelőtt a költségvetés magas hiánya miatti) erősödését a külföldi folyamatok ellensúlyozzák. A mérséklődő euróhozamok mellett a forinteszközök prémiuma folyamatosan emelkedik, ami tartósan élénk külföldi érdeklődést vetít előre.

18. A külkereskedelmi forgalom tavaly óta tartó erőteljes lassulása – várakozásunknak megfelelően – idén a nyári hónapokban is folytatódott. Az év második felére várt élénkülés bizonyos jelei ugyan már mutatkoztak, az export vezérelte növekedés visszatérésének azonban még nincsenek nyomai. A szerény forgalombővülés a külkereskedelmi áruforgalom hiányának jelentős csökkenését eredményezte, amit eddig az olajárak és a cserearányok alakulása is segített. Az év hátralévő részében már nem számítunk ezeknek a folyamatoknak a folytatódására, az élénkebbé váló kivitel az import növekedésével és a hiány fokozódásával jár majd. Éves szinten azonban a vámstatisztika szerinti hiány nem éri el a 4 milliárd eurót.

19. A folyó fizetési mérleg hiánya ugyanakkor már 2002 első nyolc hónapjában meghaladta a 2 milliárd eurót, ami közel háromszorosa az elmúlt évi hiánynak. Különösen a szolgáltatások egyenlegromlása tetemes: a turisztikai bevételek visszaesése mellett az építési-szerelési, a kereskedelmi, a fuvarozási-szállítmányozási, illetve a technikai és kulturális szolgáltatásoknál egyaránt ugrásszerűen emelkedtek a kiadások. A deficitet egyre kisebb részben finanszírozza adósságnövekedéssel nem járó tőkebeáramlás, mivel ismét negatív a portfólió-befektetések egyenlege. A magánszektor nettó adósságának stagnálása mellett érzékelhetően nőtt az államháztartás külső eladósodása. Az év hátralevő részében a fogyasztás továbbra is lendületes bővülése miatt feltehetően tovább emelkedik az árudeviza-forgalom és az idegenforgalmon kívüli szolgáltatások hiánya, miközben a turizmus többlete csökken. A folyó fizetési mérleg deficitje 2002-ben és 2003-ban egyaránt 3,2 milliárd euró körül lehet, ami az idei évre becsült GDP 4,8%-ával, a jövőre várhatónak 4,4%-ával egyenlő.

20. Prognózis.

Előrejelzésünk szerint az idei év hátralevő részében csak kismértékben gyorsul a gazdasági növekedés, és a 2002-es év egészében a tavalyitól valamivel elmaradva 3,5% körül, esetleg valamivel alatta lehet.
A külső konjunkturális feltételek – korábbi várakozásainkkal ellentétben – még mindig nem mutatnak egyértelmű javulást. Annak ellenére, hogy a jelentős importvonzatú technológiai beruházások – korábban az idei év második felére várt – élénkülése alighanem elmarad, az import 2002 egészében is gyorsabban nő majd az exportnál. Ennek oka részben a forint korábbi erőteljes felértékelődése és a bérköltségek ugrásszerű emelkedése miatt az ez évben megmutatkozó versenyképesség-romlás, részben az év hátralevő részében is dinamikusan bővülő belső fogyasztás.

A belföldi felhasználás növekedése számottevően nagyobb lesz a tavalyinál, és mintegy 1,5 százalékponttal meghaladja a GDP emelkedését. A lakossági reáljövedelmek és a háztartási fogyasztás gyarapodása az eddig tapasztalt dinamikával folytatódik 2002 hátralevő hónapjaiban is, megtorpan azonban az infláció csökkenése, és az utolsó negyedévben beragad az 5-5,5% körüli sávban. Az ipari termelés növekedése kismértékben gyorsul, éves szinten 3% körül lesz. A háztartási fogyasztás növekedését 7-8%-ra, a beruházásokét 5-5,5%-ra, a nemzeti számlák szerinti kivitelét 6-7%-ra, a behozatalét pedig 8-9%-ra becsüljük.
A külkereskedelmi mérleg hiánya 4 milliárd euró lehet, miközben a folyó fizetési mérleg deficitje várhatóan valamivel meghaladja a 3 milliárd eurót. A külföldi működőtőke-beáramlás közel 1,5 milliárd eurót tehet ki. A munkanélküliségi ráta 5,8% lehet. Az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya GFS-módszer szerint valószínűleg közel 5,5% lesz, az ESA-95 elszámolási rendszer szerint pedig 7% körül alakulhat.
2003 első felében várakozásaink szerint az ideihez hasonlóan alakulnak a fő makrogazdasági mutatók. A nemzetközi konjunkturális helyzet valószínű javulásával párhuzamosan viszont jövő év derekától ismét érzékelhetően gyorsul majd a gazdasági növekedés. Az export dinamizálódása és a nettó export volumenének javulása mellett a GDP emelkedése 4% körül lehet, miközben a belföldi felhasználás növekedésének üteme (4,9%) nem változik érdemben 2002-höz képest. A lakossági fogyasztás bővülése 4,5-5%-osra lassulhat, a beruházások pedig várhatóan mintegy 6%-kal bővülnek majd. Az ipari termelés növekedése meghaladhatja az 5%-ot, a nettó reálkeresetek és a kiskereskedelmi forgalom volumene viszont egyaránt csak 5% körüli mértékben emelkedik. A forint euró-árfolyama meglehetősen stabil lehet, miközben az euró valószínűleg már nem erősödik tovább a dollárhoz képest (éves átlagban ez az euró mintegy 3%-os felértékelődését jelenti). Az infláció csak kismértékben csökken, éves átlagban várhatóan meghaladja az 5%-ot. A munkanélküliségi ráta tovább mérséklődik, és kismértékben a foglalkoztatottak száma is nőhet. A külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg deficitje pedig az ideivel azonos szintű lehet (utóbbi a GDP arányában közel 4,5%-ra csökken).

Ismét bizonytalanság a világgazdaságban (Kopint-Datorg)

A 2002/3 Konjunktúrajelentés a világgazdaságról