A nemzetközi fellendülés egyetlen potenciális motorja a monetáris és fiskális politika által támogatott amerikai gazdaság 2,5, illetve mintegy 3,6%-os GDP-növekedéssel. Japánban mindkét évben a recesszióból való kilábalás maradhat napirenden. Az Európai Unió gazdaságai idén a stagnáláshoz közeli teljesítményt nyújtanak (0,8%-os GDP-növekedés), jövőre jó esetben 2%-kal növekedhetnek. Az eurózóna országaiban a Stabilitási és Növekedési Paktum megszabta egységes szabályrendszer dekonjunkturális időszakban nem ad elegendő mozgásteret a nemzeti költségvetési politikáknak. Az ún. strukturális reformok keresztülvitele sokhelyütt bizonytalan. Németország gazdasági helyzete ez év második felében különösen súlyosra fordult. Ebben az országban az idei stagnálást jövőre másfél százalék körüli növekedés követheti.

A rendszerváltó országok meglehetős sikerrel vészelték át a világgazdasági lassulást, legalábbis főbb makrogazdasági adataik tanúsága szerint. 2003-ban közülük mindössze három növekedése marad 3% alatt. Az ipari termelés 2003-ban csaknem minden rendszerváltó országban legalább 4%-os (inkább 5-8% közötti, vagy még magasabb) ütemben nő. A 2004. május 1-jén az EU-hoz csatlakozó 8 ország közül négy minden valószínűség szerint már 2003-ban teljesíti a maastrichti inflációs kritériumot.

A gyorsabb növekedés azonban elsősorban a kevésbé fejlett rendszerváltó országokat jellemzi, amelyek máig sem érték el a termelés, a fogyasztás és a beruházások 1989. évi szintjét. Jóval szerényebb a növekedési ütem a Lengyelországtól Szlovéniáig terjedő kelet-közép-európai térségben, amelynek országai már a kilencvenes években túljutottak a gazdasági helyreállítás első szakaszán. A mérsékelt növekedés többnyire jelentős belső (államháztartási) és külső (fizetésimérleg-) egyensúlyhiánnyal párosul. Körültekintően növe­kedésorientált gazdaságpolitika esetén 2004-ben azonban valamennyiük növekedésének üteme kisebb-nagyobb mértékben meghaladhatja a 2003. évit, ha a világgazdasági növekedés a várakozásnak megfelelően alakul, illetve akkor, ha Németország – legtöbbjük legfőbb gazdasági partnere – ténylegesen kilábal a recesszióból.

A magyar gazdaság növekedése 2003 első felében tovább lassult, ami egy harmadik éve tartó trendbe illeszkedik. A 2,5%-os ütem gyorsan romló fizetési mérleggel és magas költségvetési hiánnyal jár együtt. A tartósan kedvezőtlen világgazdasági tényezők csak részben magyarázzák a makrogazdasági mutatók romlását.

Különösen a külső egyensúlyi helyzet romlott 2003 második negyedévében. Mivel mind­három belföldi szektor (a lakosság, a vállalatok és az államháztartás) finanszírozási igénye nagyobb megtakarításainál, a külföldi forrásbevonás ugrásszerűen megnőtt. A háztartások 34 milliárd forintos nettó hitelfelvételi pozíciója abszolút mélypont Magyarország rendszerváltás utáni történetében, ami a külső eladósodás növekedéséhez vezethet. A vállalatok beruházási célú hitelkereslete ugyanis várhatóan tovább élénkül, amit belföldön csak a háztartások megtakarítása tudna fedezni. Az államháztartási hiány csökkentése mellett a háztartások megtakarításainak ösztönzése tehát mindenképp szükséges ahhoz, hogy 2004-ben az egyensúlyhiány fenntartható mértékűre csökkenjen.

Ami a rövid távú kilátásokat illeti, a GDP felhasználásában a húzóerőt jelentő, még a második negyedben is tovább emelkedő magánfogyasztás üteme az év hátralévő részében kissé mérséklődni fog, de ezt felválthatja a vállalati beruházások, illetve az export gyorsuló növekedése. A GDP termelésében az ipari termelés bővülése kompenzálhatja részben az eddig lokomotív sze­re­pet betöltő állami szolgáltatásoknak a költségvetési korlátok miatti lassabb növekedését. Amennyiben az export lassan ismét átveszi a belföldi fogyasztástól a húzószerepet, akkor a külke­reskedelmi, és a folyó fizetési mérleg romlása is megállhat. Ehhez a korábbinál kedvezőbb feltételeket nyújt az első félévet jellemző pénzpiaci bizonytalanságok és turbulenciák megszűnte. A portfolió-, és a működőtőke-beáramlás némi erősödése következtében a forint euró-árfolyama ismét kiegyensúlyozottá vált, 253-255 forint között stabilizálódott, ami a jelenlegi helyzetben optimális árfolyamszintnek tekinthető mind az export jövedelmezősége, mind az infláció kordában tartása szempontjából. Amennyiben a jegybank nem ennek az árfolyamszintnek a további erősítését, hanem annak stabilizálását segíti elő, akkor ez hozzájárulhat a gazdaságpolitikai feltételek kiszámíthatóságának és átláthatóságának a helyreállításához.

A Kopint-Datorg kutatói szerint 2003-ban a gazdasági növekedés a tavalyinál alacsonyabb szintű, 2,7% körüli lehet. A belföldi felhasználás 6% feletti ütemben nő, miközben az áruk és szolgáltatások kivitelének 4-4,5% közötti növekedésével szemben a behozatal 8-9%-kal bővül. A beruházások élénkülése 3% körül lehet, mivel a vállalatok növekvő állóeszköz-felhalmozása csak részben tudja ellensúlyozni az állam lanyhuló beruházásait. A háztartások fogyasztása 6-7% közötti ütemben nőhet, mivel a lakosság hitelfelvétele stagnáló megtakarítások mellett továbbra is gyorsul. A külső egyensúly romlása mind a külkereskedelmi mérlegben, mind pedig a folyó fizetési mérlegben tetten érhető: 2003 egészében előbbi hiánya 4,5 milliárd euró, utóbbié közel 5 milliárd euró (a GDP 6,8%-a) lehet. A forint euró-árfolyama megszilárdulhat a 250-255 közötti sávban.

Ami a 2004-es évet illeti: a GDP 3-3,5% közötti növekedése mellett a külső egyen­súlyhiány az idei szinten stabilizálódik. Az infláció ugyanakkor emelkedik: attól függően, hogy a bejelentett adóváltoztatások milyen mértékű addicionális inflációs várakozásokat gerjesztenek, a fogyasztói árindex az 5,5-7% közötti sáv alsó, illetve felső széléhez lehet közelebb. A kutatók az alsó határhoz közeli indexet tartják valószínűbbnek Az államháztartás hiányának csökkenése a kiadási oldal merevsége miatt csak mérsékelt lesz: az idei közel 5,5%-ról 4-4,5%-ra vihető le a GDP-arányos deficit.

Kapcsolódó, letölthető táblázat