(1-14. lásd: Nemzetközi gazdaság!) 15. A magyar gazdaság nemzetközi megítélése 2003 nyarán lényegesen kedvezőtlenebb, mint akárcsak egy fél évvel korábban volt. A vélemények eltérnek arról, hogy a külföldi befektetői hangulat romlásában mekkora szerepet játszott a gazdaság tényleges állapotának változása, mekkorát azok az elmúlt fél évi – szerencsésnek nem mondható – gazdaságpolitikai döntések, amelyek bizonytalanná tették a magyarországi pénz- és tőkepiacokat, illetve – az előzőekkel is összefüggésben - azok a pszichológiai tényezők, amelyek igen könnyen tudnak egy országot a befektetők “kedvencének” pozíciójából kipottyantani és a másik szélsőség irányába mozdítani.

Ami az elsőt illeti, a reálgazdaság állapota összességében ma nem rosszabb a fél-egy évvel korábbinál: bizonyos mutatók javuló, mások romló tendenciát mutatnak. A reálgazdasági indikátorok (termelés, beruházás, foglalkoztatás), valamint az árindexek kissé jobbak, mint 2002-ben voltak, romlanak viszont a külső egyensúlyi mutatók, és továbbra is rosszak a belső egyensúly jelzőszámai. Kétségkívül, a külföldi befektetőket elsősorban az utóbbiak izgatják. Ez azonban nem minősíti a gazdaság komplex helyzetét.

Az elmúlt fél évben több rosszul sikerült gazdaságpolitikai intézkedés borzolta a befektetők kedélyeit. Január közepén – a túlságosan magasan tartott kamatszint miatt – a forint “melletti” támadáskor 5 milliárd euró bezúdulása tette kiszámíthatatlanná a magyar devizapiacot; ezt a következő 4 hónapban a “csendes intervenciónak” nevezett, a jegybank és néhány nagybefektető különalkuján alapuló korántsem transzparens megoldása, végül, mikor végre a piacok megnyugodni látszottak, a sáveltolás kevéssé érthető lépése követte.

A külföldi befektetők bizalmának romlását elsősorban a pénzpiaci bizonytalanságok váltották ki. Miközben az év elején a pénz- és tőkepiaci szereplők a magyar gazdaság kilátásait – annak tényleges állapotához képest – még túlságosan derűlátóan ítélték meg, addig jelenleg az indokoltnál is bizalmatlanabbá váltak. A forint-árfolyam ingadozási sávja június 4-ei eltolásának szándékolt üzenete – a központi árfolyam 2,26%-os leértékelésével - feltehetően az volt, hogy költségvetési takarékossággal, a fiskális és monetáris hatóságok koordinált döntéshozatala mellett gyengébb árfolyam esetén is elérhetők a középtávú inflációs célok. Mégpedig úgy, hogy közben a versenyképességi és az egyensúlyi szempontok is érvényre juttathatók. Ezzel az intencióval ellentétben a befektetők inkább negatív szignálként értelmezték a döntést, amely a magyar gazdaságpolitika instabilitását, a monetáris politika inkonzisztenciáját kommunikálta számukra.

A mai bizalmatlansági helyzet, amelynek következménye a szándékoltnál is gyengébb forintárfolyam, tehát megítélésünk szerint nem elsősorban a magyar gazdaság alapvető gazdasági mutatóinak romlásában gyökerezik. Ezzel azonban távolról sem állítjuk, hogy a magyar gazdaságban minden rendben lenne, ellenkezőleg: a külső pénzügyi egyensúly és a versenyképesség romlása megítélésünk szerint is aggodalomra ad okot, s a hazai termelés és beruházás élénkülése is csak nagyon bizonytalanul körvonalazódik.

A külföldi befektetők bizalmának hirtelen megcsappanása mindazonáltal arra is figyelmeztet, hogy amúgy is érzékeny helyzetben a gazdaság és politika valamennyi szereplőjének különösen körültekintően és összehangoltan kell eljárnia a gazdasági lépések, illetve kijelentések megtételekor.

16. A nehézségek ugyanakkor nem pusztán gazdaságpolitikai természetűek; bár a reálgazdasági fundamentumokban már hosszabb ideje léteznek, egyre világosabban mutatkoznak meg a makrogazdasági jelzőszámokban. 2003 első negyedévében jelentősen lassult a gazdasági növekedés: a GDP 2,7%-kal haladta meg a tavalyi első negyedévi szintet. Nemzetközi összevetésben ez az eredmény nem tekinthető rossznak; fél százalékponttal még mindig meghaladja a lengyel és a cseh GDP-bővülést. Aggodalomra adnak azonban okot a növekedés szerkezeti jellemzői: a háztartások fogyasztás-növekedése továbbra is 8% feletti, miközben a beruházási aktivitás csökken. A keresetek növekedésének üteme – főként a tavalyi béremelések áthúzódó hatásaként, részben pedig az adóterhek könnyítésének köszönhetően – továbbra is lényegesen gyorsabb, mint a gazdaság teljesítményének javulása, és a magas államháztartási hiányhoz romló külgazdasági mutatók társulnak.

A korábban részben még látens külső egyensúlyi feszültségek az idei év első negyedévében már nyilvánvalóak lettek. Tavaly a gazdaság viszonylagos stabilitását az biztosította, hogy a háztartások gyorsuló hitelfelvételét és nettó megtakarításaik visszaesését a vállalati megtakarítások még finanszírozták. Idén azonban ez a rossz szerkezetű egyensúly felborult. Bár a vállalati beruházások élénkülése még bizonytalan, a tavaly felduzzadt betétállomány leépítése és a lakosság nettó hitelfelvevővé válása miatt a külföldi forrásbevonás annak ellenére is radikálisan megnőtt, hogy az államháztartás – pénzügyi számlák alapján számított – finanszírozási szükséglete kismértékben csökkent. A jelenlegi trendek fennmaradása az ország adósságának jelentős emelkedéséhez vezethet; ennek elkerülésére nemcsak a lakossági megtakarítások ösztönzése és az államháztartási hiány egyidejű mérséklése szükséges – a kialakult helyzetben egyik sem ígérkezik könnyű feladatnak –, hanem Magyarország működőtőke-vonzó képességének javítása is elengedhetetlen.

17. Az idei első négy hónapban a nettó reálkeresetek a tavalyihoz hasonló rendkívül gyors ütemben, 13,5%-kal nőttek. A kereseti folyamatokat elsősorban a tavalyi béremelések áthúzódó hatása alakítja. Ennek következtében nőttek a költségvetési keresetek több mint 25%-kal év/éves viszonyításban, holott az idei év elején nem történt újabb béremelés. A közületi béremelés ösztönzően hatott a versenyszféra kereseteire is. A bruttó keresetek esetében a költségvetési szféra keresetnövekedése közel 17%-ponttal, a nettó kereseteknél 11%-ponttal volt gyorsabb, mint a versenyszféráé. Ahogy az év utolsó harmadában megszűnik a tavalyi emelések áthúzódó hatása, úgy fog esni a közületi keresetek dinamikája. Az év egészét tekintve a reálkeresetek növekedési üteme mérsékeltebb, 8-8,5%-os lesz. A háztartások reáljövedelme várhatóan 6%-kal nő. A jövedelemnövekedés elsősorban a fogyasztást húzza magával, az első negyedévben a háztartások összes fogyasztása 8,1%-kal emelkedett, míg a háztartások felhalmozása valószínűleg továbbra is ütemesen nő.

18. A pénzügyi megtakarítások hanyatlása azonban új mélyponthoz érkezett: a nettó finanszírozási képesség (a bruttó megtakarítások és a hitelfelvétel különbsége) negatív volt az első negyedévben. Ez azonban inkább a körülmények pillanatnyi állását, semmint hosszabb távú trendet tükröz. A bruttó megtakarítások ugyanis szezonális módon viselkednek (vagyis nőttek az előző év azonos időszakához, de jócskán csökkentek a negyedik negyedévhez képest), miközben a hitelfelvételek fittyet hánynak a szezonalitásnak (folyamatos, de lassú csökkenést mutatnak 2002 negyedik negyedévétől kezdve). Az év hátralevő részében ugyanis folytatódik a bruttó megtakarítások növekvő és a hitelfelvételek csökkenő trendje, így a nettó pénzügyi megtakarítások nominális értéke valószínűleg meghaladja a tavalyi szintet. Éves átlagban a magánfogyasztás bővülése várhatóan 6% körülire mérséklődik 2003-ban.

19. Akiskereskedelmi forgalom 2003 első négy hónapjában a járművek és üzemanyag beszámításával 9,6%-kal nőtt. A tavalyi évtől eltérően a növekedés húzóereje nem a jármű-értékesítés volt. Átlagon felüli ütemben nőtt a ruházati kiskereskedelem forgalma, illetve az élelmiszer-jellegű forgalom. Az év hátralévő részében a forgalom növekedési ütemének némi mérséklődésére számítunk, az eladások volumene éves átlagban mintegy 7,5%-kal bővül.

20. A bruttó állóeszköz-felhalmozást meghatározó nemzetgazdasági beruházások a 2002. évi 5,8%-os növekedés után 2003 első negyedévében az előző év első negyedéhez képest 1,2%-kal csökkentek. Figyelembe kell venni, hogy a téli időjárás nagy eltérései a beruházásokat, főképp az építkezéseket jelentősen befolyásolják, és az első negyedévben csupán a beruházások kis hányada, mintegy egynyolcada szokott megvalósulni. A lassulás azonban folyamatos: a beruházások kumulált növekedési üteme már 2002-ben negyedévről negyedévre lejjebb szállt.
A beruházásokösszetételében fordulatszerű változások történtek. Az első ezek közül: míg 2002-ben az építési beruházások növekedése 10,7%-os volt, 2003 első negyedében 1,6%-os csökkenést mutat. Mivel a gépi beruházások már korábban stagnáltak, a beruházások első negyedévi csökkenése az építési beruházások terén bekövetkezett éles fordulatnak köszönhető.
A beruházási prognózist a következő másfél évre a gazdaságpolitikában meghirdetett kiigazítás nagymértékben meghatározza. A kormányzati takarékosságot a vállalkozói szféra beruházásai ellensúlyozhatják, különösen akkor, ha a középtávú konjunkturális várakozások javulnak. Az állóeszközök műszaki megújítása, összetételének javítása mindenképpen időszerű.

21. Ami a külkereskedelmi folyamatokat illeti: 2003 első négy hónapjában már nem csupán a kivitel növekedési ütemének csökkenése, hanem volumenének visszaesése volt jellemző. Az import nem csökkent (volumenben 4%-kal haladta meg az export stagnálást jelző volumenindexét). A kivitel visszaesése a tavaly megszüntetett tevékenységek exportjának kiesésével, az élelmiszerek és különösen a könnyűipari cikkek exportjának radikális csökkenésével magyarázható. A gépexport valamelyest fellendült, a gépek importja azonban még mindig kisebb, mint egy évvel korábban. A fő húzóerőt idén ismét a CEFTA-országok jelentették. A deficit jelentős növekedése az élelmiszer-aktívum 120 millió eurós csökkenésének és a feldolgozott termékek forgalmában az előző évinél 700 millióval nagyobb hiánynak a következménye. A jelenlegi folyamatok változatlansága esetén 2003 végére az áruforgalmi hiány elérheti a 4,4 milliárd eurót (a fizetési mérlegben a 4 milliárd körüli értéket). 2004-re a csatlakozással járó technikai és strukturális változások hatása nehezen látható előre, kedvező feltételek és az exportőrök sikeres alkalmazkodása esetén az ideinél kedvezőbb, de semmiképpen sem látványos forgalom-növekedésre számíthatunk.

22. Miközben az év eleji fagykárok rendkívül egyenlőtlenül oszlottak meg vidékek és gazdaságok között, de a mezőgazdasági termelés összeredményét nem fenyegették, a többhónapos aszály már eddig is majdnem mindenütt súlyos termeléskiesést okozott. A KSH legutóbbi közlése szerint a mezőgazdasági termékek bruttó termelése 2002-ben 4,6%-kal volt kevesebb, mint 2001-ben. (Az üzemek által létrehozott bruttó szolgáltatásokkal együtt majdnem 12%-kal csökkent.) Ebből kiindulva, és csak a mezőgazdasági termékek előállítását tekintve, az idén további 2-3%-os visszaesésre számíthatunk. Ebbe beleszámít az is, hogy az állatállomány (tejelő tehenek, sertés) fogyása az élő állatok és állati termékek termelésének növekedéseként jelentkezik a statisztikában. A kivitel csökkenése valószínűleg enyhülni fog: legföljebb 4-5%-os visszaesésre számítunk a múlt évihez képest.

23. Az ipari termelés volumene 2003 első négy hónapjában 5%-kal haladta meg az előző évit; ez lényegesen kedvezőbb a 2002. évi növekedésnél, amely 2,6% volt. A húzóerőt az export adta: ez az évkezdettől 8,4%-os növekedést mutat. Az ipari teljesítmény lényeges javulásában fontos szerepük volt az energetikai iparágaknak, ami a kifejezetten hideg téli-koratavaszi hónapoknak tulajdonítható. A feldolgozóipar így az ipari átlagnál némileg alacsonyabb 4,5%-os növekedést tud felmutatni. A leggyorsabban a két legnagyobb súlyú ágazat növekedett, ami elsősorban a nagyvállalati körnek, ezen belül főképp az informatikai (ezen belül a híradástechnikai) és a járműipari multinacionális vállalatoknak tulajdonítható: az informatikai gyártást magában foglaló villamosgép-ipar termelése 15,1%-kal, a járműgyártás 14,5%-kal bővült. Ezeknek köszönhető az ipari növekedés gyorsulása. A növekedés regionális eloszlása a 2002-es kiegyenlítő tendenciától eltérően most a korábban is kiemelkedően fejlődő területi egységek javára mozdult el. Az élen Nyugat-Dunántúl, Közép-Magyaroszág és Közép-Dunántúl halad.
Az iparban a következő időszakban is a multinacionális gépipari cégek fogják képezni a növekedés bázisát. A jelek szerint kapacitásaikat a viszonylag kedvezőtlenebb konjunkturális körülmények között is ki tudják használni. A hazai cégek (nagyok, közepesek, kicsik egyaránt) a forint leértékelésétől versenyképességük erősödését várták, ennek hatása, ha áttörést nem is, de javulást hozhat. Biztató és javuló tendenciát jelezhet, hogy a feldolgozóipar főbb ágazataiban az új rendelések állománya 2003 áprilisáig átlagosan mintegy 15%-os növekedést mutat, a villamosgép-iparban és a vegyiparban pedig 30%-nál is nagyobb mértékben nőtt.

24. A 2003. áprilisi feldolgozóipari konjunktúrateszt szerint az első negyedévben – az előző néhány hónaphoz képest – nem voltak számottevő pozitív változások. A következő négy-öt hónapra (kora őszig) szóló prognózisok legfeljebb kis mértékű élénkülést jeleznek. Az év első hónapjaiban a vállalkozások helyzete valamelyest rosszabbodott, a saját helyzetükre vonatkozó rövid távú előrejelzésviszont – a januári igen kedvezőtlenhez képest – kicsit javult. Kereslethiányról, mint a hazai és külföldi piacokra irányuló termelést korlátozó tényezőről,a válaszadók 70%-a számolt be. A külföldi kereslethiány említettsége (48%) az 1996 óta mért maximum. A rövidtávú értékesítési prognózisok bizakodóbbak, a belföldi értékesítési szándékok jelentősen, az export-értékesítési tervek kismértékben javultak.

25. A nemzetgazdaság termelő ágazatait tekintve 2003 első hónapjainak kellemetlen meglepetése az építőipari termelés meredek visszaesése: ez áprilisig 12,6%-kal maradt el a tavalyitól. Az alapvető ok – az állami építési beruházásoknak a választási időszak előttihez képest nagyarányú csökkenése – előrelátható volt. A visszaesésben azonban a költségvetési visszafogás és a rendkívül magas bázis hatása mellett szerepet játszott az építkezés számára igen kedvezőtlen időjárás, a kemény, elhúzódó tél is. Ez mind az épületek építését (magasépítés, ezen belül lakás), mind az ún. egyéb épületek építését (mélyépítés, utak, csatornázás) visszavetette, az előbbit némileg kevésbé (11,2%-kal), az utóbbiét erősebben (16,9%). A lakásépítésben feltehetően csak az időjárás húzta le a mutatót, a használatba vett lakások száma csak kisebb mértékben, 6,7%-kal mérséklődött, 4756-ról 4437-re. Az építőipari tevékenység 2002 egészében igen magas szintű volt, a bázishatás tehát egész évben erős lesz. Az állam által finanszírozott építés terén, a vállalkozói szféra építési tevékenységében és a lakásépítésben is az előző évi szint körüli teljesítmény várható.

26. A munkaerőpiacon folytatódtak a korábbi tendenciák: nőtt a foglalkoztatottság és a munkanélküliek száma, miközben csökkent az inaktív népesség.
A munkaerőpiaci aktivitás alakulását egyrészt a nyugdíj-korhatár kitolódása magyarázza. Mindkét nem – de különösen a nők – foglalkoztatási rátája és a foglalkoztatott létszám is jelentősebben emelkedik, az 50-54, valamint az 55-59 éves korcsoportokban egyértelműen nő az aktivitási ráta. A belépő fiatalok munkanélkülisége változatlanul növekszik, miközben csökken az aktivitási rátájuk (azaz a foglalkoztatottak és munkanélküliek együttes aránya); ezt a tanulási idő kitolódása magyarázza. A gazdasági dekonjunktúra és a strukturális átrendeződés hatását tükrözi, hogy az aktív munkavállalási korú férfiak, s még inkább a nők munkanélkülisége is tovább emelkedett (főleg a 30-34, illetve a 45-49 évesek körében).
Az iparban foglalkoztatottak létszáma erősen csökkent, különösen a bányászatban és az energiaiparban. A termelés mellett a foglalkoztatottság is látványosan visszaesett a könnyűipari ágazatokban, mindenekelőtt a textiliparban és az élelmiszeriparban; kivételt jelent ugyanakkor a fafeldolgozó- és nyomdaipar, ahol a létszám növekedését tapasztalhatjuk.

27. A forint euróárfolyamának idei első félévi alakulása jól tükrözte a makrogazdasági helyzet megítélésének és a gazdaságpolitikai lépéseknek az ellentmondásosságát. Miközben az év elején a forint túlzott erőssége – és a sávközép felértékelésével történő sáveltolására játszó spekuláció – okozott gondot, addig júniusban túlzott gyengülése vált nyugtalanítóvá. A forint már május utolsó napjaiban jelentősen veszített értékéből; a devizapiac, bár némi késéssel, de elvégezte a szükséges árfolyam-korrekciót.
Ebben a helyzetben jelentette be a Pénzügyminisztérium és az MNB a forint árfolyamsávjának eltolását, mégpedig a sávközép 2,26%-os, 282,36 forint/euróra történő gyengítésével. A döntést általános értetlenség és zavar fogadta, ami a forint további látványos gyengüléséhez vezetett. A külföldi befektetők bizalma egyértelműen megingott, a magyar gazdaságpolitika inkonzisztenssé, bizonytalanná válását vélték észlelni. A megváltozott bizalmi környezetben a jegybank további kétszeri, összesen 300 bázispontos kamatemelése is csak megállítani tudta a forint értékvesztését.

28. Az év eddig eltelt részében a kamatok alakulását legnagyobb mértékben a jegybank kamatpolitikája befolyásolta. A félév során tapasztalható monetáris politikai lépések következtében a jegybanki alapkamat a tavaly novemberi szintre emelkedett. A kamatemelések ugyanakkor nem érték el a forint árfolyamának erősödését, ami arra figyelmeztet, hogy az MNB monetáris politikája és az arra adott piaci válasz kiszámíthatatlanabbá vált, mint korábban volt.

29. Az idei év első hónapjaiban folytatódott az infláció csökkenése: a decemberi 4,8%-ról májusban 3,6%-ra mérséklődött a 12 havi árszintváltozás. A dezinfláció alapvetően külső hatások eredménye; ezt jól mutatja, hogy 2003 első négy hónapjában a forintban számított importárak 3,2%-kal csökkentek. Persze az élénk lakossági kereslet miatt a külpiaci árcsökkenés csak részben érvényesült a belföldi fogyasztói árakban. Azt, hogy az árindex közelmúltbeli lassulásában az élelmiszeráraknak és a hatósági díjszabásnak kitüntetett szerepe van, jól mutatja, hogy a feldolgozatlan élelmiszer-, energia- és üzemanyag-árváltozások nélkül számított maginfláció 2003 májusában 4,5% volt.
Az idei év hátralevő részében a fogyasztói árak alakulását három fő tényező befolyásolja. Nem egyértelmű az egzogén tényezők hatása: a deflációs világgazdasági környezet tartósnak ígérkezik, ugyanakkor a világpiaci olajárak és az euró/dollár árfolyam legfeljebb semleges hatású. Másrészt a lakossági fogyasztás bővülése egyre kevésbé lesz expanzív, vagyis keresleti oldalról gyengül az áremelkedési nyomás. Végül a forint árfolyamának gyengülése az importárak emelkedését vonja maga után, ami tompítottan ugyan, de a belföldi fogyasztói árakban is megjelenik.
30. A folyó fizetési mérleg szezonálisan kiigazított hiánya az első négy hónapban folyamatosan növekedett. Április végére a mérleg 1259 millió eurós hiányt mutatott. Ebben elsősorban reálgazdasági tranzakciók (áruk és szolgáltatások) alakulása játszott meghatározó szerepet. Az áruforgalom egyenlege a tavalyi első négy hónaphoz képest jelentősen romlott; 2003 első négy hónapjában 389 millió euróval nagyobb a deficit, mint tavaly. Ez a romlás az áruimport 182 millió eurós növekedéséből és az export 207 millió eurós csökkenéséből tevődik össze.
Az egyenleget nem javítja a szolgáltatás-forgalom alakulása sem. Ezen belül az idegenforgalmi szolgáltatások szaldója csekély mértékben ugyan, de tovább romlott tavalyhoz képest. A jövedelmek és a folyó transzferek ugyanakkor a hosszútávú trendeknek megfelelően alakultak. A folyó fizetési mérleg első négyhavi hiányát az ország nettó külföldi adósságának a növekedése finanszírozta. Az adósságnövekedéssel nem járó külföldi források egyenlege negatív; közülük csak a portfólió-befektetések növekedtek.
A folyó fizetési mérleg hiánya várhatóan a 2003-as év egészében jelentősen meg fogja haladni a múlt évit. Az áruforgalmi egyenleg éves szintű romlását az idegenforgalom csak kismértékben lesz képes javítani, ezért az idei hiány 4,2 milliárd euró körül lehet.

31. Az idegenforgalomban az év első – szezon előtti – négy hónapjában a beutazók létszáma és összetétele a korábbinál kedvezőbben alakult, a bevételek azonban határozottan csökkentek. A forint leértékelődése ellenére – bár a beutazó idegenforgalomnak kedvez – a tavalyi idegenforgalmi aktívum elérése nem prognosztizálható, meghaladása pedig kizárható.

32. Az államháztartás – helyi önkormányzatok nélkül vett – hiánya az év első felében meghaladta a 600 milliárd forintot, ezen belül a júniusi hiány 200 milliárd körül volt. A központi költségvetés bevételei az adóbevételek emelkedésének köszönhetően a tavalyi év azonos időszakához képest kedvezőbben alakultak, a kiadási oldalon ugyanakkor jelentősen túlteljesültek a lakástámogatások.
Június elején a Pénzügyminisztérium költségvetési szigorításokat jelentett be. Ennek éves hatását 76 milliárd forintban állapították meg A költségvetési intézményeknek 40-45 milliárdot kell megtakarítaniuk, a tárcák és intézmények maradványösszegeit 20-25 milliárd forinttal csökkentik, a lakásrendelet módosítása pedig várhatóan 6-16 milliárd forint megtakarítást eredményez a kamattámogatásokban.
A költségvetési szigorítások kedvező hatása mellett a működési kiadások között ugyanakkor több olyan tétel található, ahol az év hátralévő részében még tetemes túlköltekezés valószínűsíthető: ilyen például a gyógyszerkassza, valamint a mezőgazdasági támogatások, az ún. kismama-támogatások. Ennek ellenére az 5-5,5% közötti GDP-arányos hiányt – amelyet előző konjunktúrajelentésünkben jeleztünk előre - még mindig tarthatónak gondoljuk.

33. 2003 első öt hónapjában a központi költségvetés deviza- és forintadósság-állománya is nőtt. A forintadósság-állományon belül tovább növekedett az államkötvények aránya, míg a lakossági állampapírok állománya csökkent. A hosszú távú terveknek megfelelően mind a deviza-, mind a forintadósság-állományon belül tovább növekedett a fix kamatozású papírok aránya.
Az állampapírok referenciahozama az év első öt hónapjában mindkét oldalon csökkent. Ez a kedvező inflációs adatoknak és a nemzetközi hozammérséklődésnek volt köszönhető. Júniusban azonban a sáveltolás és az ezt követő jegybanki alapkamat-emelések hatására a rövid oldalon 2%-ot meghaladó hozamemelkedés történt. A hosszú távú várakozásoknak megfelelően a kamatemelés ennél lényegesen kisebb mindössze 0,3-0,4%-os emelkedést okozott a 10-15 éves lejáratokon.

34. Az iraki háborút követően a világ tőzsdéin optimista hangulat uralkodott el, az árfolyamok emelkedni kezdtek. Ezt a tendenciát követte a Budapesti Értéktőzsde is. A BÉT árfolyamai a külföldi tőzsdéken bekövetkezett változások mellett érzékenyen reagáltak a monetáris politikai lépésekre is. A magyar tőzsdén jelen lévő nagyvállalatok terjeszkedése a régióban az elmúlt félévben új lendületet vett.

35. Prognózisunk szerint 2003-ban a gazdasági növekedés a tavalyival megegyező szintű, 3-3,5% közötti lehet. A vállalati beruházások kissé élénkülnek, miközben a lakossági fogyasztás növekedésének üteme 6%-osra lassul. Az import mintegy 2%-ponttal gyorsabban nő az exportnál, de az év végén már valószínű a behozatal javára mutatkozó rés szűkülése. A külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg egyenlege is számottevően romlik, az utóbbi hiánya a GDP 5,5-6%-a között várható. A fogyasztói árindex májushoz képest emelkedik, éves átlagban viszont 4,6-4,7%-ra csökken. Az államháztartás hiánya jelentősen mérséklődik, de a hivatalos tervezetben szereplő 4,5%-kal szemben 5-5,5% közötti GDP-arányos deficit teljesülését látjuk valószínűnek.

A forint árfolyama ugyan a jelenlegi szinthez képest inkább erősödik, de lényegesen gyengébb marad, mint a tavalyi év átlagában volt. Az exportáló vállalatok versenyképességi pozíciójának kismértékű javulása valószínűleg csak a jövő évi folyamatokban érezteti majd a hatását. 2004-ben így várhatóan megáll a külső egyensúlyi mutatók romlása, a növekedés viszont csak szerény mértékben gyorsul, mivel a lakossági fogyasztás emelkedése lényegesen kisebb lesz, mint idén. Ezt a beruházások és az export gyorsuló növekedése ellentételezheti.

Kapcsolódó táblázat

Rövid összefoglaló

A nemzetközi gazdaságról