A légköri folyamatokkal összefüggő katasztrófák száma gyarapodott, az intenzitása megnőtt az elmúlt esztendőkben - folytatta előadását Juhász Árpád. Jelentős változások vannak, beleértve a trópusi ciklonokat, amelyeknek keletkezése összefüggésben van a tengervíz felszínének nagyon tartósan a 26 C fok fölé való emelkedésével. Reális veszély, hogy ezek számának, gyakoriságának, intenzitásának a növekedésével valóban növekednek azok a veszélyek, amelyek az emberiségre várnak, és akár a magyar lakosságra is. Ehhez mindig hozzá kell tenni – akár földrengésről, akár vulkánról vagy trópusi ciklonról van szó –, hogy kalkulálni kell azzal is, hogy egy adott területen a lakosság száma megnő. A Föld veszélyzónái döntő többségükben a Föld legsűrűbben lakott területei közé tartoznak, ahol az értékek száma megnőtt, a technikai civilizáció rengeteg, óriási méretű berendezéseket tárol. Ezekben a térségekben ha csak ugyanolyan energiájú földrengés pusztít, vagy egy ugyanolyan erősségű hurrikán vonul végig mint korábban, az természetesen jobban érinti a lakosságot, nagyobb kárt fog tenni az emberi javakban.
Az alapkérdésre, hogy ezek a légköri jelenségekkel összefüggő katasztrófák, pusztítások összefüggésben vannak-e a globális fölmelegedéssel, a globális klímaváltozással, nagyon nehéz válaszolni. Épeszűen gondolkodva azt kell mondanunk, hogy nagy valószínűséggel igen, de erre egyértelmű és száz százalékos választ nem lehet adni. Ugyanakkor egyszerűen nem tudok indulat nélkül beszélni arról, hogy igenis van globális éghajlatváltozás, és, ha valaki azt állítja, hogy nincs, akkor az vagy tudatlan, vagy hazudik, vagy meg van fizetve. Az utóbbi sincs kizárva.
A Földnek vannak nagyon jó természetes hőmérői, a gleccserek. Az UNEP viszont elkészítette a több tízezer gleccser adatait tartalmazó, fantasztikus gleccser-leltárát, amit most már a legmodernebb űrtechnikával, és légi felvételekkel folyamatosan kiegészítenek. Regisztrálják a változásokat is. Egy-két kivételtől eltekintve ez a csaknem százezernyi gleccser a Földön drasztikusan rövidül. Jól megállapítható, hogy a rövidülésük az 1800-as évek utolsó harmadától kezdődött meg, és rettenetesen felgyorsult bizonyos időszakokban – mint például a múlt század néhány meghatározó évtizedében. Ha voltak is rövid stagnálásra időszakok, a trend az, hogy ezek drámaian rövidülnek. Ez biztos. Ezek az adatok nem egy-két év szeszélyes időjárási jelenségeit tükrözik, hanem több évtized hőmérséklet és csapadék átlagait. Mese nincs, ezek abszolút bizonyítékok.
Nyugat-Grönlandon, Ilulissat városnál az északi sarkkörtől 200-250 km-re északra van egy óriási gleccser. Most olyan jégtömbök érik el a tengerpartot, amelyek nem a közelmúltban, nem az emberi történelem „kis jégkorszakában” keletkeztek, hanem sokkal korábban, több ezer évvel ezelőtt. Olyan méretű jégszilánkok válnak le, amelyek vastagsága eléri az egy kilométert. A fjord alja csak 800 méter mély a tengerszint alatt. Tehát ezek még úszni sem tudnak, akkor sem, ha csak kis részük látszik a víz felszíne fölött. Leülnek az aljzatra és a saját maguk olvadékából származó törmelékágyon lassanként tuszkolódnak előre az újra és újra érkező jégtömbök elől. Ezek több millió tonnás jégtömb szilánkok, olyanok, amelyekből egy-egy világvárosnak a teljes évi vízszükségletét fedezni lehetne. Ilyen folyamatok mindenütt a világban dokumentálhatók, tehát szerintem abban nem lehet vita, hogy az éghajlat melegszik.
Magyarországon a klímaváltozással együtt járó szélsőséges időjárási események egyúttal földfelszíni változásokat gyorsítanak fel és indukálnak. Ismert, hogy a Duna nyugati partján lévő löszfal évezredek óta helyenként leszakad, csúszik, rogyik. Valamikor, amikor a rómaiak itt jelölték ki a Limes-t, már utaltak arra, hogy milyen mély vízmosások keletkeznek a löszfalban. Az ember – akár a földrengések esetében, vagy az ilyen gyakorlatilag megállíthatatlan ősi folyamatoknál – egyet tehet: nem építkezik oda, ahová nem szabad. Ez ugyanígy vonatkozik az árterekre. Azok a hatalmas, döbbenetes repedések, amelyek a sok csapadék hatására Abaújvárnál keletkeztek, vagy Somogyban, vagy akárcsak a Velencei tótól néhány kilométerre, arra figyelmeztetnek, hogy a lappangó, sok évszázada, és évezrede meglevő természeti folyamatok – részben az elhanyagolt emberi környezet, részben extrém csapadékú időszakok hatására – egészen döbbenetes változásokat tudnak produkálni.
Az idei Fenntarthatósági Csúcson az ismeretterjesztésben is jeleskedő geológus A kimerült föld segítségért kiált. A gondos és gondatlan gazdák szülte eredmények közötti különbségek címmel tart majd előadást. A november 21-i budapesti konferencián felszólal László Ervin a Brundtland Bizottság tagja és Láng István akadémikus is. A harmadik alkalommal megszervezett esemény fókuszában ebben az esztendőben az üzleti szektor felelőssége áll. A neves tudósok mellett elsősorban követendő példákra és a jó gyakorlatokra helyezik a hangsúlyt a felkért előadók.
