Tíz év alatt évi 40 ezerről 120 ezer tonnára nőtt a ritkaföldfémek kitermelése. A nagy kereslet a nehéz ritkaföldfémekhez fűződik, ezek nélkülözhetetlenek a csúcstechnológiában. A kommunista állam nemcsak a felvásárolt amerikai államkötvények miatt tudja kezében tartani a kapitalista nyugatot, hanem a ritkaföldfémek exportjának visszafogásával is. S ezt meg is teszi, ideológiai nézeteltérésekből indíttatva vagy érdekei érvényesítésének szándékával.

2010. szeptember 7-én egy kínai halászhajó japán fennhatóságú vizeken ütközött a parti őrséggel (egy olyan szigetcsoport közelében, amire mindkét ország igényt tart), a legénységet letartóztatták, s az incidens ismét begyújtotta a két állam között régóta meglévő diplomáciai ellentétek parazsát. Peking az erőfitogtatást átvitte a legérzékenyebb pontra: leállította a Japánba irányuló ritkaföldfém-exportot. Márpedig csak a japán Toyota Prius hibrid autóinak akkumulátoraihoz 10 000 tonna ritkaföldfémre van szükség, állítja a Bloomberg News.

Júniusban az Európai Bizottság áttekintette a Unió nyersanyag-szükségleteinek kritikus pontjait. A 14 tételt tartalmazó listára természetesen a ritkaföldfémek is felkerültek. Washingtonban szintén tanulmányírogatások és politikusok felszólalások tárgya lett (főként) a hadiipar Kínától való függősége: törvénytervezetet nyújtottak be a hazai bányák újbóli megnyitására.

Kína "kőolaja"

Kína az elmúlt 7 évben 40 százalékkal csökkentette ritkaföldfém-exportját, 2010 júliusában pedig nagy felháborodást kiváltó bejelentésében további 70 százalékos csökkentést írt elő az év második felére. Így már csak 8000 tonna szállítmány hagyja el a kínai kikötőket. A tél elején ezt azzal tetézte a pekingi vezetés, hogy újabb 35 (más forrás szerint 11) százalékos csökkentést szabott ki 2011 első félévére.

Kína többször is változtatott retorikáján, vagyis a döntés indoklásában nem mutatkozott következetesnek. Eleinte azzal magyarázta a kvóta-csökkentést, hogy növelni akarja saját készleteit, aztán nyíltan kimondta, hogy ez zöld ipara bővítéséhez kell, végül -az erősödő nemzetközi kritikára reagálva- okos húzással tetszetősebb indokot választott, hogy kimentse magát: a természeti környezet kívánják óvni a kitermelés visszafogásával. A WTO ugyanis megengedi a kereskedelem környezetvédelmi okokból való mérséklését - viszont csak a belföldi piacon. Decemberben mégis azt bizonygatták Kína funkcionáriusai, hogy nem sértették meg a WTO szabályait.

Valószínűsíthető, hogy az export-kvóták csökkentésével Kína célja, hogy hiányhelyzetet teremtsen, felverje e fémek világpiaci árát és ezáltal nagyobb profithoz jusson: a neodímium ára egy éve alatt 60 százalékkal nőtt, a ceriumé tizenkétszeresére emelkedett.

A nyersanyag-kivitel visszafogása lehetővé teszi továbbá, hogy az országon belül keletkezzen a hozzáadott érték, amennyiben már az értéklánc későbbi pontján előálló félkész terméket bocsátja Kína importra. A feldolgozás ugyanis értéknövelt folyamat: költséges, mert akár 30 napot is igénybe vehet, és erőforrás-igényes, mert 6-86 tonna ércből tudnak csak 1 tonna ritkaföldfémet kivonni (hőkezelés vagy savas megdolgozás, majd oxidálás után).

Példának okáért, a tulajdonképpen csak Kínában bányászott diszprózium 95 dollárt ér nyersanyagként, de 135 dollárt feldolgozott formában, oxidként. A terbium egyenesen 70 százalékkal többet ér terbiumoxidként, mint megdolgozatlan koncentrátum formájában.

A Le Monde ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hogy ha akarná sem tudná kielégíteni az egyre növekvő keresletet Kína, pontosabban az a maroknyi állami cég, akiknél a termelés összpontosul.

A monopol-helyzet megőrzése

Ez idáig a ritkaföldfémek magas ára miatt érte meg a nyugati cégeknek Kínába kiszervezni a feldolgozást, ahelyett, hogy cégen belül maguk állítanák elő a mágneseket a Kínából behozott koncentrátumokból.

Az exportkvóta-csökkentés miatt létrejött pánikban afféle aranyláz-hangulat lett úrrá a befektetőkön: a bányák nyitását tervező új cégek papírjai szárnyalnak, dacára annak, hogy e társaságok -a Molycrop és a Lynas is- még gyakorlatilag bevétel nélkül egzisztálnak. Sokan a 2000-es év dotkom lufijához hasonlítják a helyzetet. Hamarosan ez is kipukkad, s a várakozások irracionálisnak és teljesíthetetlennek bizonyulnak.

Csakhogy monopóliuma révén Kína bármikor megteheti, hogy hirtelen leviszi az árakat, hogy ezzel tegye anyagilag veszteségessé a konkurenciát, a világ más tájain újonnan nyíló feldolgozóüzemeket.

Tőzsdére ment a Molycorp, hogy 2012-ben újranyissa kaliforniai bányáját, melyet 2002-ben egyes lapértesülések szerint a kínai konkurencia olcsósága miatt (más források szerint egy radioaktív anyag szivárgása volt az ok). A Molycorp 2 milliárd dollár tőkére tett szert, az ausztrál Lynas 2,4 milliárddal rendelkezik.

A Reuters szerint szakértők úgy vélik, Kína előbb-utóbb felrúgja az egységes kvóta-rendszert, és a 17 elem kivitelét (s közvetve ezek hiányát és árszintjét) egyenként szabályozza majd, attól függően, mennyire keresettek a világpiacon. Ez azért is indokolt, mert szűkében vagyunk európium- és terbium-lelőhelyekben és készletekben, míg a könnyű ritkaföldfémekből viszonylag bőséges a kínálat Belső-Monólia talajában megbúvó készletek miatt.

Megsértették a WTO szabályait?

Decemberben a japán Sony a figyelmeztetett, hogy a ritkaföldfém-ellátás szándékos akadályoztatása a szabadkereskedelmi szabályok megsértésével egyenlő, amire a WTO-tag Kínának is ügyelnie kell. A konglomerátum a Reutersnek elárulta, hogy igyekszik csökkenteni e fémek mennyiségét a termékeiben - bár a vállalat maga nem közvetlen importőr, számos -beszállítói által előállított- alkatrésze tartalmaz ritkaföldfémet. A GE is bejelentette, hogy átalakítja szélturbináit, hogy 80 százalékkal kevesebb ritkaföldfémre legyen szükség hozzá.

Megfigyelők szerint a kvóta-csökkenést még elviheti szárazon Kína, ám a szabálysértést ott követte el, hogy 2006-ban 15 százalékos exportadót rótt ki a könnyű ritkaföldfémek (lantán, cerium) kivitelére, és 25 százalékot a nehéz ritkaföldfémekre. Az adót 2011-ben ismét emelni szándékozik a kínai vezetés.  

Kikerülhető lenne Kína?

A Toyota ma már Vietnamtól és más országoktól vásárolja a szükséges ritkaföldfémeket, hosszú távú partneri viszonyokra szerződve, miközben a japán ipari minisztérium kazah és kanadai bányákba fektet be.

Tavaly a csúcstechnológiai eszközökben a ritkaföldfémek 97(!) százaléka kínai eredetű volt - mintegy 125 ezer tonna. Holott a készleteknek mindössze 36 százaléka lapul Kína talajában (a US Geological Survey elemzése 40-50 százalékot említ). Jelentős előállító lehetne még az USA, Kanada, Ausztrália, Kazahsztán és Vietnam is.

Az 50-es évektől a 80-as évekig amerikai cégekhez kötődtek a ritkaföldfémeket alkalmazó innovációk, mint például a európium- és foszfor-tartalmú vörös képcső a tévékészülékekben, vagy a -Hitachival konkuráló- GM neodímiumos vas-bór mágnesei.

De a reagani korszakban kezdődött dezindusztrializáló e téren is éreztette hatását: a termelő kapacitásokkal együtt a kompetens szakértelem is külföldre távozott, illetve másutt nevelték ki az új generációt. Ma csak néhány tucat ritkaföldfém-szakember van az Egyesült Államokban, míg Kínában többezer.

Kína monopóliuma annak köszönhető, hogy Teng Hsziao-ping 1986-os programja hosszú távú célként jelölte ki, hogy Kína a ritkaföldfémek vezető exportőre legyen (az államférfi már a 70-es években Kína kőolajának látta e fémeket). És egy tervgazdálkodáson alapuló államban meg is valósítják a stratégiai célokat. A piacgazdaság rendszerében működő országok hanyagolták e piaci résre - az amerikai termelés fokozatosan elhalt, a világelső kaliforniai ritkaföldfém-bányát 2002-ben bezárták. Kína közben kiépítette sokrétű infrastruktúráját, ami a ritkaföldfémek kibányászásától a félkész termékek előállításáig terjed.

Mivel Kínában a ökológiai előírások hagyományosan igen lazák voltak, az erősen környezet- és talajszennyező, valamint emberi egészségre ártalmas kitermelést "boldogan" hagyták az ázsiai országra a nyugati nemzetgazdaságok.

A kínai szereplők napjainkban a külföldi konkurenciát is zsebre akarják tenni: 17 és 25 százalékos részesedést szereztek egy kanadai és egy ausztráliai bányában, de Amerikában is hasonló manővert vittek véghez bő tíz éve. A Sumitomo Corp. a bezárt kaliforniai bányát birtokló amerikai Molycorp.-ban kíván befektetni, a Sojitz pedig az ausztrál Lynas bányavállalattal szövetkezett.

Kína 20 éves előnyét csak hosszú évek alatt lehetne behozni. Kína gondosan kiépített kutatóintézetei és feldolgozó-vállalatai nagy lépéselőnyben vannak. Japán például Vietnammal, Kazahsztánnal és Kanadával kezdett együttműködésbe a behozatal diverzifikálása érdekében, nem Amerikával. Egyelőre Ausztrália tűnik az egyetlen erős félnek, mely egyszer képes lesz Kínát kiváltani az oly fontos fémek beszállításában.