Olajban a Közel-Kelet az abszolút nagyhatalom, de a ritkaföldfémekben Kína még nagyobb egyeduralommal bír - amivel a közvélemény nincs tisztában. A ritkaföldfémekről ugyanis alig hallani a sajtóban.
Pedig ezeket a természeti kincseket elektronikus eszközkészletünk szinte minden darabjához felhasználjuk: a hibrid motorokba éppúgy bekerülnek, mint az energiatakarékos égőkbe, a laptopokba, a számítógépes vezérlésű, "sötétben látást" lehetővé tevő harci eszközökbe, az optikai kábelekbe vagy a szélturbinákba.
Miért kellenek a "nehézfém" típusú ritkaföldfémek? Mert egy kis mennyiségű diszprózium 90 százalékkal könnyít egy elektromos motor súlyán, míg egy kis terbium 80 százalékkal csökkenti a villanyégők áramigényét. 2003 óta -amikor is a ritkaföldfém-bányászat végleg kivonult az USA-ból és átkerült Kínába- a diszprózium ásványok árfolyama hétszeresére ugrott (23 dollárra), a terbium pedig 183 dollárt kóstált, ám a gazdasági válság következtében lement az ára 100 dollárra.
A legnagyobb felvevőpiac a nagy léptekkel növekvő szélenergia-szektor: az öttonnás generátorokat ugyanis minél könnyebbé kell tenni, hogy feltehessék a magas szélkerék-monstrumok tetejére.
Kényszerű árukapcsolás?
A világ ritkaföldfém-igényeinek 97 százalékát Kína elégíti ki, holott ennek az ásványi kincskészletnek "csak" a harmadával rendelkezik. Vagyis nem azért tehetett szert monopóliumra, mert ezek az ércek egyedül ott találhatók meg a földben. Az olcsó bányászati költségek és bérek az okai annak, hogy a bányászat Ázsiába tette át székhelyét.
Áprilisban a kínai Ipari és Információtechnológiai Minisztérium bejelentette, hogy korlátozza eme ásványok exportját, részben ökológiai okokra hivatkozva, részben pedig azért, hogy a külföldi cégeket más kínai termékek megvételére is rákényszerítse. Az intézkedés felzúdulást keltett nemzetközileg, mind kormányzati szinten, mind a magánszektorban, így Peking szeptember elején elállt szándékától. A minisztérium végül mégiscsak visszafogta az éves export-keretet 12 százalékkal. Ez a negyedik alkalom, hogy az elmúlt években ezt teszi. Az ilyesfajta korlátozások már Kína WTO-tagsága előtt is sértették a világkereskedelmi szabályokat (hát még utána).
Ugyancsak szeptemberben a szankcionálás másfajta módját is megvillantotta a kínai kormányzat: amikor egy kínai hajó halászhajó japán felségterületű vizekre tévedt és ott a japán parti őrség két hajójával ütközött, amire a rendőrség őrizetbe vette a hajó kapitányát, Kína -a diplomáciai konszenzust megsértve, vagyis hogy nem ugrik minden kisebb incidensre és nem válaszol a "gazdasági fegyverviselés" eszköztárával- rögtön beszüntette Japán számára a ritkaföldfém-szállítást.
Szennyező bányák
Kínának olyan aduász van a kezében, amit gyakran bevet -pontosabban e nyersanyag megvonásának a veszélyét- politikai céljai elérésére, majd pedig tagadja az embargó létét (ahogy a japánnal lezajlott pengeváltásnál történt). A nemzetközi kereskedelmi megállapodások megsértése cseppet sem zavarja a kommunista rezsimet.
És arról még nem is szóltunk, hogy a New York Times szerint a kínai ritkaföldfém-bányászatot állítólag bűnszervezeteket uralják és a bányák a környezetre káros módon -nagy erdőirtás árán- végzik tevékenységüket: a fátlanná tett földterületet savas vegyületekkel kezelik, hogy kivonják belőle a ritkaföldfémeket. A feldolgozó üzemek végül ipari fogyasztásra alkalmas fémporrá alakítják őket. E savak pedig rövid úton a talajvízben, a vízzel felitatott rizsföldeken és a folyókban kötnek ki.
A kínai ritkaföldfém készlet 200 bányából kerül ki az északi Guangdong és Jiangxi tartományokban. Sok az illegálisan, engedély nélkül üzemeltetett bánya: becslések szerint az export fele ilyen lelőhelyekről ered!
Egyelőre kevés jel mutat arra, hogy a világ országai ráébredtek volna, célszerű lenne minél előbb diverzifikálniuk a ritkaföldfémek kinyerését és a világ más tájain is beindítani a bányászatot. Egyedül Washingtonban rendeltek tanulmányt a lehetőségek kivizsgálására, mivel a keményvonalas bürokraták a Védelmi Minisztériumban ráébredtek, hogy az amerikai hadiipar egyik fontos nyersanyaga Kína kezében van.
A világ más tájain a ritkaföldfémek túlnyomó többsége radioaktív anyagok (uránium, tórium) közelében van, ami megnehezíti biztonságos kibányászásukat, állítja a New York Times. Arról nem szól a fáma, hogy ez mely országokra igaz, annyi azonban ismeretes, hogy kanadai, dél-afrikai és ausztrál bányák nyitását tervezik. Évekbe telhet, mire ezek jelentős mennyiséggel tudják ellátni a világpiacot.
A kereskedelmi forgalomból kikerült gépek ritkaföldfém-tartalmának újrahasznosítása is életképes alternatíva lehet. A Toyota, az Osram világítástechnikai gyár és a Siemens már belekezdett ilyen programba, hogy minél kevesebb újonnan kibányászott ritkaföldfémet használjon fel a termelési folyamataiban.
