Egyes fejlődő országokban a szüret után a termények felét nem dolgozzák fel, részben a megfizethető energiaforrások szűkössége miatt, olvasható a FAO „A geotermikus energia használatának lehetőségei az élelmiszeriparban és mezőgazdaságban” című tanulmányában. Emiatt a hőenergia használata, például aszaláshoz, pasztörizáláshoz és sterilizáláshoz, különösen érdekes lehet ezen országokban, ahol az élelmiszer-feldolgozás mértékének növelése az élelmezésbiztonságot is javítaná.
Bizonyos élelmiszerek, mint a halak vagy zöldségek, a szárítás vagy aszalás révén egész évben, még aszály idején is, elérhetővé válnának. A jelentés ezen túl is említ lehetőséget a geotermikus energia felhasználására. Megoldható általa az üvegházak, a talaj vagy épp halgazdaságokban a víz fűtése is. (Egy fiatal magyar gazda megoldása Brüsszelben is sikert aratott.)
Azon országok közé, ahol a körülmények adottak lennének a hőenergia hasznosítására, tartoznak a csendes-óceáni ún. Tűzgyűrű (angol nevén Ring of Fire) mentén található országok, többek között Mexikó, Indonézia, a Fülöp-szigetek és több dél-amerikai állam is. De említhetnénk akár Etiópiát és a kenyai Nagy-hasadékvölgyet, illetve Közép- és Kelet-Európa egyes országait, Magyarországot, Romániát, Macedóniát.
Olcsó és tiszta
„Egy olyan energiaforrásról beszélünk, ami amellett, hogy megújuló, tiszta és a kezdeti beruházás után olcsó is,” nyilatkozta Carlos da Silva, a FAO vidéki infrastruktúrával és agráriparral foglalkozó osztályának vezető közgazdásza. „Egy tiszta energiaforrást nem szabad csupán a költségek alapján megítélni, figyelembe kell venni annak környezeti hatását az élelmiszertermelésre és –feldolgozásra,” jegyezte meg da Silva. A mezőgazdaság egyrészt sok energiát igényel, másrészt üvegházhatású gázokat termel, amivel a globális felmelegedéshez is hozzájárul. Az üvegházak geotermikus energiával történő fűtésével kevesebb lenne a gombás fertőzés és az energiaköltségek is csökkennének akár 80 százalékkal, állapították meg kutatások, ezzel jelentős költség-megtakarítást érve el.
Az elektromosságtól a mezőgazdaságig
Jelenleg világszerte 38 országban használják a föld belső hőjét közvetlenül a mezőgazdaságban és 24 országban pedig áramtermelésre. Izland, Costa Rica, El Salvador, Kenya, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek állnak ez utóbbi tekintetében az élen, miután energiaszükségletük több mint 10 % ilyen forrásból fedezik.
A 23 fejlődő ország, ahol jelenleg is alkalmazzák a geotermikus energiát, nagy részében főleg fűtési és rekreációs célokra fordítják, kihasználatlanul hagyva a mezőgazdasági alkalmazásban rejlő potenciált. Ennek ellenére is ezen országok alig felében kezdődtek ilyen jellegű beruházások, pl. akvakultúra, gazdálkodás és élelmiszer-feldolgozás területeken.
Kihívások előtt
A beruházási költségek azonban még mindig akadályt jelentenek a fejlődő országok számára, amelyek a geotermikus energiát széles körben szeretnék kiaknázni, ezért a kormányoknak aktív szerepet kell vállalniuk befektetések élősegítésében egy támogató politikai-jogszabályi környezetet kialakításával, áll a FAO javaslatában.
„A talajtani kutatásokba való beruházás még nem garantálja, hogy gazdaságosan kitermelhető hőforrást talál valaki,” magyarázza da Silva hozzátéve, hogy még a már sikeresen megvalósult projekteknél is, számolva az indulási költségekkel, nehézkes az energia alacsony áron való biztosítása.
Mindezek ellenére a FAO jelentésben szereplő példák is azt mutatják, nem leküzdhetetlen akadályokról van szó és a beruházások jelentősége főleg egy tágabb perspektívába ágyazva, a fenntartható(bb) mezőgazdaság iránti törekvések tükrében, felértékelődik. Sőt, „a FAO tanulmányában konkrét esetekről is olvashatunk, ahol közvetlenül alkalmazzák a technológiát – alacsony kutatási vagy kitermelési költségekkel,” jegyezte meg Nije.
