Világszerte fenyegető méreteket ölt az ivóvízkészletek apadása - derül ki az ENSZ legutóbbi jelentéséből. A becslések szerint 2030-ra a természetes vízképződés és a szükséges ivóvíz közötti eltérés akár a 40 százalékot is elérheti, míg 2050-re a jelenlegi 7,3 milliárdról 9,1 milliárdra emelkedő népességszám akár 55 százalékkal is megnövelheti a lakosság vízigényét. Mindez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló vízkészletek felhasználása, kezelése és felosztása kiemelt jelentőségű, amiben igen nagy szerepe van a mezőgazdaságnak, hiszen a vízfelhasználás 70 %-át az agrárium fogyasztja el.
A hazai mezőgazdaság számára nem a víz hiánya, inkább a szélsőséges eloszlású csapadék jelenti a problémát. A globális felmelegedés hatásaként az elmúlt 50 évben jelentősen megnőtt a hőmérsékletingadozás mértéke, ami megnöveli a csapadékszegény időszakok számát és hosszát.
Az 5 millió hektárt meghaladó mezőgazdasági területből azonban csupán 70-80 ezer hektár az öntözött terület nagysága. Pedig a szakszerű öntözéssel elérhető hozamnövekedés még a nagyobb költségráfordítás mellett is hatékonyabbá teszi a növénytermesztést, így tehát gazdasági szempontból is kihasználatlan lehetőség rejlik Magyarország számára az öntözéses mezőgazdaság fejlesztésében. Ezt figyelembe véve kell a hazai öntözést és vízgazdálkodást úgy megoldani, fejleszteni, hogy közben a vízkészletek felhasználása gazdaságosan, fenntartható módon történjen.
„Az elmúlt évek időjárása jól mutatja, mekkora gondot okoz az egyenlőtlen eloszlású csapadék a mezőgazdasági termelés számára. Legutóbb a belvíz jelentett gondot az agráriumban, míg korábban a rendkívül csapadékszegény időjárás okozott jelentős károkat” – hangsúlyozta Tresó István, a K&H Agrárüzletág fejlesztési főosztály vezetője.
