A megosztás, osztozás terjedésével különböző formákban egyre több dolgot osztunk meg: autót, házat, sportfelszerelést, szerszámokat, játékokat, ételt, és még nagyon sok mindent. És a megosztásról intuitíve azt gondoljuk, hogy környezetbarát, hiszen így bizonyos dolgok élettartamát meghosszabbítjuk, másokat meg sem kell vennünk, és így számos még használható eszköz és tárgy sokkal később válik hulladékká – olvasható a GreenDependend Egyesült Kislábnyom című hírlevelében. (Nem mindenkinek érdemes például kocsit venni.)
Ennek a megérzésnek a helyességét vizsgálták meg francia kutatók, és azt találták, hogy ha a megosztást lehetővé tévő modellek a legideálisabb körülmények között működnének, a háztartási költségek 7 százalékát meg lehetne spórolni, a hulladék mennyiségét pedig 20 százalékkal lehetne csökkenteni. A működési modellről és sikeres hazai és külföldi példákról olvashat itt.
Felhívják a figyelmet viszont arra, hogy bár a megosztás és osztozás gazdasága környezeti szempontból ígéretes, ennek a lehetőségnek a kihasználása, és a környezeti előnyök megvalósulása legalább 3 tényezőtől függ:
1. A megosztott termékek minőségétől: ha nem elég jó minőségűek, és a közös használat miatt ezért hamarabb elhasználódnak, a közös használatnak környezeti előnye nem feltétlenül lesz;
2. Felelős szállítás: a megosztás gyakran jelenti azt, hogy a megosztott eszközt a felhasználókhoz el kell juttatni. Bár a megosztás alapja sokszor az, hogy a felhasználók földrajzi szempontból közel vannak egymáshoz, ez a tény nem mindig áll fenn, ezért különleges figyelmet érdemel.
3. A megosztás bizonyos esetekben vezethet túlzott fogyasztáshoz, illetve nem feltétlenül van fogyasztást csökkentő hatása. Például, azok, akik használt ruhát vesznek, vagy egymás közt cserélgetik a ruhákat, kevesebb új ruhát vesznek?
A megosztást és közös használatot segítő modellek tehát nem magától értetődően fenntarthatók: oda kell figyelni, hogy azok legyenek!
