Az előadó az erőforrásokat felélő növekedésről érvelt, elöljáróban a cselekvés szintjeiről fejtette ki véleményét. Nyomban azt szögezte le, hogy a kormányzati szint nem igazán üdvözítő, mivel az az átlagválasztó fogyasztói igényeinek kielégítése koncentrál. A globális szinten, illetve a helyi, egyéni, kisközösségi szinten vannak még tartalékaink. Az ENSZ jóvoltából tudósok ezrei végeztek kutatásokat, s jutottak arra a következtetésre, hogy ha a termelési és fogyasztási szokásainkon nem tudunk változtatni, akkor a civilizációnk elpusztul. Fülöp Sándor utal rá, vannak olyan „küszöbök", amilyeneken átlépett az emberiség, s nincs módunk visszalépni. Legfeljebb a hatások mérsékelhetők. A klímát, az élelmiszerbiztonságot, a biodiverzitást, mint egyformán veszélyt jelentő területeket újabban egy negyedik „követi", ez pedig a kémiai anyagoké, a problémák mértékét még fel sem tudták mérni. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa szerint a klímaváltozás és a maholnap bekövetkező 2-2,5 Celsius fokkal növekvő hőmérséklet okozta problémákra talán még tud reagálni az emberiség, ám az élelmiszerbiztonsággal összefüggő negatív hatásokat - például a tömeges éhséglázadásokat, elvándorlásokat - szinte lehetetlen kivédeni.
A kérdés az, hogy miért is vagyunk passzívak, miért nem reagálnak a kormányzatok? Egyelőre azt látni, hogy észak és dél rövidlátó álláspontokat képvisel, az előbbi attól fél, hogy a nyújtandó technológiai segítségek okán gazdasági előnyökről mond le például. Dél pedig zsarolja a globális klímaváltozással az északi országokat. A Pentagon jelentése pedig azt igazolja, hogy sokfelé elkezdenek a katonák klímaügyekkel foglalkozni, s - fogalmazott Fülöp Sándor - ez a vég kezdete...
A biztosi iroda Magyarországon megoldásokat igyekszik felajánlani. Ilyennek tekinthető a kibocsátási kvóták költségvetési becsatornázásának megfékezése, sikerült elérni, hogy ezeket a forrásokat környezetvédelmi célokra fordítsák. Jó tudni - lépett tovább egy másik „veszélyes területre" Fülöp Sándor -, hogy a termőföld nem tekinthető teljes mértékben megújuló erőforrásnak. Ha elpusztítjuk például vegyi anyagokkal, műtrágyákkal, akkor nagyon nehezen lehet helyre állítani. Az élelmiszerbiztonság apropóján pedig azt az adatot célszerű tudni, hogy a megtermelt élelmiszer 50 százaléka hasznosul csak, s a társadalmi válaszok ehelyütt sem jók. Arra, hogy fogy a termés, a még több kémiai anyag kijuttatása a földekre, több mint veszélyes, csakúgy, mint a „folytatás", a genetikailag módosított anyagok csatasorba állítása. Az emberek nemigen foglalkoznak azzal a banális kérdéssel, hogy mit is eszünk meg? Megveszünk élelmiszereket pusztán a szép csomagolás miatt... Megannyi problémát pedig a szőnyeg alá söprünk.
A magyar állam egyik komoly mulasztására is felhívta a figyelmet a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. Arra, hogy a mezőgazdasági genetikai örökség védelmét mellőzte volna a kormányzat, amennyiben hazánkban igen komoly növényfajta védelme szakadt volna meg a költségvetési források elapasztása miatt. Ezt sikerült megállítani, sőt egyházi szervezetekkel, génbankokkal a megmentés is elindulhatott. Statisztikai szám: Magyarországon napi 130 hektárnyi zöldfelület vész el. E félelmetes jelenség megállítását tekinti sürgős aktualitás és folyamatos feladatának a biztosi iroda.
