S nemcsak azért, mert a reménység professziójának nevezte az általa képviselt tudományágat. Az ember, az univerzum páratlansága képes a sokaságban való együttélésre. A világban az információ hordozója is az ember, az elméje. Küzdelmeit pedig mindenkinek, mint saját információja hatalmával rendelkező embernek kell megvívnia. Bagdy Emőke az egészség, a boldogság és a boldogulás mikéntjét igyekezett megvizsgálni előadásában.
A medicina persze a konkrét betegségekre koncentrál, s nem a nagy egész tükrében nézi az embert, s a testi problémát. A szervi fájdalomra koncentrál, s kémiai kényszerzubbonyt húzunk az emberi fájdalomra. Pedig a nagy rendszernek másmilyenek az üzenetei... Idővel azt látjuk, hogy mindentől függővé válunk, s röghöz kötött gondolkodással soroljuk be az egyes embert. Az előadó az egészségtudatosság lényegére külön is kitér, miszerint jellemző, hogy minél inkább tudjuk, mit kellene tennünk, annál inkább a felelősség a kezünkbe van adva. Ha például tudjuk, hogyan kell az ismert helyzetekben a hordozott feszültséget leszerelni, hogy ne alakuljon ki szív- és érrendszeri zavar, akkor az a már a felelősségünk, hogy áramoltatjuk-e az információt oda, ahol annak a „szolgálati felülete" van. S mert bio, pszicho, szociális és spirituális lények is vagyunk, a nagy rendszerek egészébe való beágyazottságunkat mindenképpen tudomásul kell venni. A felelősséget pedig el kell vállalni azért is, hogy szellemi környezetszennyezést teszünk-e, vagy sem. Mert nemcsak a fizikai környezetünket szennyezzük, hanem a szellemit is azzal, hogy az információk révén ártalmas, destruktív energiákat árasztunk szét. Akkor, amikor információátadásról beszélünk, azt értjük, hogy mindenkibe be kell csepegtetni az egyéni felelősséget. S hogy mekkora a mi világunk? Akkora, amekkora benne a hatókörünk: családi, munkahelyi léptékben például.
Azt kérdezve magunktól, hogy mi tesz téged boldoggá? - kérdésére Bagdy Emőket a férfi és női szerepekre is utalva válaszolt. A hölgyek boldogsága - a kutatások bizonysága szerint is - azt is feltételezi, hogy a családban van valaki, aki szereti, aki a támasza, aki védi őt. Ez a világerőknek ez a komplementer erőrendszerbeli egyensúlya, azaz egyensúly férfi és nő között. A boldogságkutatás voltaképpen életminőség kutatás, vagyis annak elemzése, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, s amikor kiteljesítjük azt, ami az adottságunk, lehetőségünk. A nő dolga tehát amellett, hogy miközben alkosson, ha oda hivatott, ne feledkezzen meg fő funkciójáról, arról, hogy dolga továbbvinni a boldog, meghitt családi életet, ahol megvan a fészek-meleg, s megvan a hatalom és a szeret két „világerejének" a képviselete is, persze kicsiben, a család léptékében...
A Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2011 második napjának összefoglalóit, képeit ide kattintva érheti el.
