Az, hogy mennyire fenntarthatatlan világunk mai állapota, már nem nagy hír senkinek - kezdte előadását Tóth Gergely, a Pannon Egyetem docense. A számos probléma közül pillanatnyilag a biodoverzitás vesztés a legsúlyosabb, amelynek szintje ezerszerese a természetes kihalási rátának- ez napi negyven-száznegyven faj eltűnését jelenti. További erősen kritikus területek az éghajlatváltozás és a szervesanyaglebontás biokémiai oxigénigénye. Jó hír viszont, hogy például tíz éve még a sztratoszféra ózon kiürülése is a súlyosan kritikus témák között szerepelt volna, de az ez irányú erőfeszítéseknek és a természet a vártnál szerencsés módon gyorsabb regenerálódásának köszönhetően mára valamivel kedvezőbb lett a helyzet ezen a területen.
Tóth véleménye szerint három forgatókönyv elképzelhető. Az első, amelyet természetesen mindenki szeretne elkerülni, a katasztrófa. Ez esetben a természet változása az előrejelzettnél hatványozottabb mértékben történne, vagyis akár száz méteres tengerszint emelkedés és ehhez hasonlók, kezelhetetlen migrációt indítanának meg - nem csak a gazdagok, de a legszegényebbek között is. Mint mondja, a szegények területfogalása ellen egyes helyeken kerítésekkel próbálnak védekezni, de nem lehet olyan magas kerítést építeni, amely a természeti katarsztófáktól is megvéd.
A második lehetséges forgatókönyv a globalizáció folytatódása. A szakember szerint ebben azok hisznek, akik a válságot epizódként értelmezik, melynek elmúltával minden a korábbi mederben folytatódhat tovább.
Európa mintha egy nagy játszóteret építene - magyarázza - , ahol nincs szükség túlságosan kemény munkát igénylő mezőgazdaságra, sem piszkos és környezetszennyező iparra - ezeket a lehető legmesszebb telepíti - kizárólag szolgáltatásokra, a semmiben végződő bicikiutakra és extra drága, EU konform játszóterekre. E gondolkodásmód követői abban bíznak, hogy a technika fejlődése megold majd minden problémát. Tóth véleménye szerint viszont nem lesz a válság előtti állapothoz való visszatérés.
Vége a funny-money időszaknak
Pillanatnyilag 1,8 milliárd ember fér hozzá az internethez, ugyanakkor 1 milliárd nem jut tiszta ivóvízhez. A globalizáció hatására pedig a fejlett világ már nem tud nem tudomást venni erről, nem tudja nem összekapcsolni a hozzá eljutó információkat. Ha veszek egy jégkrémet, máshogy eszem meg, ha tudom, hogy az árából valamely elmaradott régióban tíz szülő nő kórházi ellátását lehetne fedezni - hangsúlyozza Tóth. Ez, a pillanatnyi helyzet, a gazdasági erőviszonyok változása (a BRIC országok előretörése), „funny-money" korszak vége összességében egy új gazdasági rend kialakulásához vezet majd. E szerint a gazdaság feladata az lesz, ami körülbelül száz évvel ezelőttig volt is: hogy megtermelje az alapvető jószágokat és eltartsa az embereket. Ez egy új fenntarhatósági egyenlet felállítását teszi szükségessé, amelyet a lokalizáció és lassított fejlődés címkékkel jellemezhetünk. (lásd a prezentációt).
Tóth következtetései szerint fenntarhatatlan a profitorientált termelés és az, hogy pillanatnyilag ötven százalékkal több erőforrást használunk, mint amennyi keletkezik. Véleménye szerint egyértelműen látszik, hogy a fő probléma nem a túlnépesedés, hanem a túlfogyasztás. Vagyis egy olyan gazdasági rendnek kell kialakulnia, amelyben hetven-nyolcvan százalékkal csökken a messziről szállított luxustermékek aránya, helyettük helyi, alap és tartós termékre kellene helyezni a hangsúlyt. A kérdés persze az, hogy kinek mi a felesleges. Az egyik egyetemi előadásomon azt kértem a hallgatóktól, hogy hozzanak be egy szerintük felesleges terméket - meséli Tóth - egy kenyai vendéghallgató egy hajszárítóval állított be. Ezen éremes mindenkinek elgondolkodnia.
Tóth Gergely prezentációját innen letöltheti, a konferencia teljes programját itt tekintheti meg!
