Megváltozott éghajlati viszonyok, medúzaözön, új tájakra és égövekbe költöző állatállományok. Tömeges migrációtól rajzolódik át az óceánbiológiai térkép, s a folyamat már javában tart. Szakemberek olyan mértékű változásokat látnak a tengeri élőlények lakhelyének megoszlásában, amelyekre évekkel ezelőtt gondolni sem mertek volna. Az emberé lesz a következő költözködő populáció az éghajlatváltozás nyomásában?
Az óceánok vízhőmérséklete miatt a melegebb szubtrópusi körzetekben élő állatok felbukkannak az Atlanti-óceán északkeleti részén, idézett kutatókat az MTI. A Pelagia noctiluca nevű meleg vízi mérges medúzafaj miatt tavaly strandokat kellett bezárni Nagy-Britanniában. A csalánozó egyre növekvő számban van jelen a brit sziget körüli vizekben. Az erősen mérgező hólyagmedúza -más néven portugál gálya-, eddig szintén a szubtrópusi vizek lakója volt, most azonban rendszeresen megjelenik az Atlanti-óceán északi vizein. Az egysejtű alga, a dinoflagelláta ugyancsak keletre vándorol Skandinávia és az Északi-tenger felé. Algavirágzáskor a dinoflagelláta a vízben lévő oxigént fogyasztja, és olyan anyagokat termel, amelyek mérgezővé teszik a halakat.
Az utóbbi hetven évben az Atlanti-óceán északi részén vett planktonminták is azt mutatták, hogy a korábban csak a Csendes-óceánon előforduló planktonok általánosan elterjedtté váltak az atlanti vizeken.
A változás szükségességéről tartott előadást László Ervin a Piac&Profit szervezésében!
A Neodenticula seminae nevű planktonféle az északi-sarki jégen keletkezett, és az utolsó tíz évben a jégtakaróknál többször megnyílt átjárón keresztül jutott a Csendes-óceánból az Atlantiba. Hatalmas vízi emlősök először 1998-ban, az átjáró megnyílásakor, majd 2007-ben és 2010-ben is végighaladtak az átjárón. A Csendes-óceánból az Atlantiba költöző állatok között volt egy szürke bálna is, amelyet messze délen, Spanyolország és Izrael földközi-tengeri partjai mentén is láttak, írta a The Daily Telegraph brit napilap.
A melegebb víz több állatfajt hajt az Északi- és az Ír-tengerre, és az érkezők egyre délebbi területekről indulnak. Azt is felfedezték, hogy a jelenség eredményeként az Atlanti-óceán Skóciától nyugatra eső részén kevesebb állatfaj található.
Ha a jelenlegi tempóban folytatódik a sarkköri jégtakaró olvadása a nyári hónapokban, az 20-30 év alatt teljes felolvadáshoz vezethet.
Kevésbé tápláló fajok
A nagy tömegben érkező fajok kevéssé táplálóak, mint az őshonosak, amelyeket sok hal és nagy bálna fogyaszt. Több halfajta -mint a tőkehal, a hering és a makréla- számára fontos táplálékot jelentő apró evezőslábú rákok populációjának változásáról már most biztosra veszik, hogy a halállomány összeomlásához fog vezetni, mert az őshonos evezőslábú rákokat kisebbek és kevésbé táplálók váltják fel.
A tápláléklánc változása tehát biztosra vehető. A vizek körüli élővilág változásai közt lesz az Északi-tengernél élő madarak csökkenése, a delfinek pedig éppen ide fognak húzódni, mert táplálékuk, a homoki angolna a saját eleségét, az evezőslábú rákokat követve északra vándorol, állítják a Tengeri Erőforrások és Ökoszisztéma Tanulmányok Intézetének holland munkatársai.
Tudósok eközben elkezdték vizsgálni a múltat: milyen időszakokban volt a maihoz fogható az óceánok savasodása, és ez milyen hatással változásokat indukált a szárazföldi élővilág körében? Az emberiség kihalását jelzi előre tengereink pH-értékének változása? Megdöbbentő válaszokat kaptak a szakemberek.
Cikkünket folytatjuk – vasárnap is látogasson el honlapunkra.
