A kvótarendszer arra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy a kibocsátási engedélyek beszerzésének költségét beépítsék árképzésükbe - vagyis a légszennyezés súlyozottan jelenjen meg a gazdasági folyamatokban.
A Cancúni Klímacsúcson nagyjából-egészében átugrották a kvótakereskedelem témakörét, hogy előbb a klímaalap ügyében és más kérdésekben jussanak dűlőre a felek.
Számos országnál nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudják betartani a Kiotóban 1997-ben vállalt emisszió-csökkentéseiket. Kanada és Spanyolország tetemes hányaddal lépte túl a limitet. A Kiotói Jegyzőkönyv szankcióként még drasztikusabb mérséklést ír elő azoknak az országoknak, melyek képtelenek teljesíteni vállalásaikat. Ami annyit tesz, büntetésként 2013-tól további 30 százalékkal kell visszafogniuk a légszennyezést.
A legnagyobb kibocsátók közül Japán, Oroszország és Kanada már jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a Kiotói Egyezményt, mivel az időközben a világ legnagyobb füstokádó nagyhatalmává vált Kína nem tartozik a szerződés hatálya alá (és India sem).
Beszédes adat, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv megalkotásakor a 193 aláíró állam az iparilag fejlett világ üvegház-kibocsátásának 60 százalékát fedte. Mára az egyezmény részesedése a világ összkibocsátásából 27 százalékra csökkent. Miért? A fő ok Kína, illetve általánosságban véve a fejlődő országok rohamosan növekvő légszennyezése.
Az ázsiai nagyhatalom emissziója 2009-ben például akkorát nőtt, mint a rangsorban második az Egyesült Államoké és Oroszországé együttvéve. Az ázsiai ország 7,43 milliárd tonna üvegházgázt pöfékelt a Föld légkörébe (2008-ban ez 6,81 milliárd tonna volt), míg az USA 5,95 milliárd tonnát (2008-ban 6,37 milliárdot).
A klímakonszenzust nehezíti, hogy a világ két legnagyobb kibocsátója, Kína és az USA nem tagjai az egyezménynek. Peking azért, mert a jegyzőkönyv a fejlett ország kibocsátását regulázza, Washington pedig azért, mert nem ratifikálta 2001-ben.
Mi lesz hát a kibocsátás-csökkentéssel és a kvótákkal 2012 után? Több variáció lehetséges:
- Az országok önállóan, nemzeti szinten vállalják kibocsátás-csökkentésüket.
- 2015-ig meghosszabbítják a Kiotói Egyezményt, és közben kidolgozzák az új, globális megállapodást.
- A Kiotói Jegyzőkönyvből csak a -kibocsátás ellentételezéseként szolgáló- zöld projektekbe befektetés rendszerét őrzik meg, miközben az emisszió-csökkentés mértékét önkéntes alapon szabják meg és hajtják végre az országok.
- Az EU és más nagy kibocsátók rábírják Japánt, Oroszországot és Kanadát, hogy hosszabbítsák meg a Kiotói Egyezmény érvényességét.
- Új globális, törvényileg kötelező érvényű megállapodást hoznak -immár az USA, India és Kína részvételével- a következő klímacsúcson a Dél-Afrikai Köztársaságban. Ennek azonban kicsi az esélye.
A témát folytatjuk - holnap is látogasson el honlapunkra.
