Jön a fosszilis „adó”?

A CO2-kvóták kereskedelmét előirányozó törvényjavaslat mellett egy másik is a képviselőház elé került az Egyesült Államokban. Ennek értelmében a földgáz-, szén- és olajkitermelő társaságoknak havonta engedélyt kellene vásárolniuk az államtól fosszilis energiaforrásaik értékesítésére. Ezek „megsarcolása" több célt is szolgálna: a befolyó összeg finanszírozná a klímaváltozás elleni állami programokat, de javarészt a fogyasztók zsebébe kerülne.

Miből lesz pénz a választási osztogatásra?
Mit okoz az árrésstop?
Mit kellene tenni a költségvetéssel?

Online Klasszis Klub élőben Békesi Lászlóval!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a korábbi pénzügyminisztert!

2025. június 11. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Új kifejezést jegyezhetünk fel a klíma-szótárunkba: a CO2-kvótakereskedelem mellett (mely cap-and-trade néven ismeretes) megjelent a cap-and-dividend, amely a fosszilis anyagok kitermelését végző vállalatokból szedne ki több pénzt a "közjó" számára. Méghozzá havonta. A társaságoknak ugyanis havi rendszerességgel kellene megváltani az engedélyt arra, hogy legálisan árusíthassák a föld mélyéről szerzett „portékájukat".

A tervezet természetesen a fosszilis üzemanyagok árának emelkedését vonná maga után, még egy indokot szolgáltatva arra, hogy a társadalom nagyobb elánnal forduljon a megújuló energiaforrások felé.

Kvóta-spekulánsok
Ha a kvótakereskedelem beindul, a kvóták éppolyan vagyontárgyakká válnak majd, mint más immateriális javak.
A spekulánsok saját nyereségük növelése céljából túlzott árversenyt szíthatnak a kvóták vásárlásánál: ez ugyan több pénzt vonna el a leginkább környezetszennyező cégektől, tevékenységük átalakítására ösztönözve őket, de végső soron a fogyasztót is negatívan érintené.

Hogyan osztanák el a fosszilis "adót"?

A befolyó dollármilliárdok háromnegyedét minden hónapban a lakosságnak juttatnák, átlagosan személyenként 1100 dollárt, beváltható csekkek formájában, míg a fennmaradó egyharmadot a megújuló energiaforrások támogatására fordítanák (amivel áruk versenyképesebbé válna), továbbá energiával összefüggő környezetvédelmi programokra, jellemezte az előterjesztést a New York Times.

A tervezet szorgalmazói úgy vélik, a program ugyanolyan emisszió-csökkenést lenne képes elérni, mint a kongresszus előtt lévő kvóta-kereskedelmi törvényjavaslat. Szerintük e modell egyszerűbb, átláthatóbb és könnyebben működtethető.

„A jogszabály egyszerű és kiszámítható mechanizmust teremt a vállalkozások és a befektetők számára, megnyitva az utat a tiszta energiák terjedése előtt, miközben a (CO2-)kibocsátás csökkentése is megvalósul", szólt Maria Cantwell szenátor kissé homályos közleménye.

A jogszabály ellenzői attól tartanak, e modell megfékezheti az innovációt. Nemcsak azzal, hogy nem irányoz elő rá külön összegeket, hanem úgy is, hogy nem élénkíti eléggé a fejlesztésekre irányuló befektetési kedvet.

Itt nehezít, ott könnyít

Ez a rendszer nyilvánvalóan arra a régi axiómára épül, hogy a benzináremelés csökkenti a keresletet. Ami gyakorlatilag nem jött be a világban, mert a növekvő olajár sem eredményezett tömeges átállást a tömegközlekedésre, az emberek inkább költöttek többet rá, de mégiscsak autóval utaztak nap mint nap a munkahelyükre. A cap-and-dividend metodika továbbá nem érvényesít drasztikus szankciókat a gázkibocsátás-csökkentést elmulasztó cégek ellen: hagyja, hogy szabadon szennyezzenek tovább. „Mindössze" annyit tesz, hogy több pénzt húz ki a magánszektorból. A fosszilis üzemanyagokat megsarcolja (árukat felviszi), a megújuló energiákat támogatja (árszintjüket leviszi). Vagyis átcsoportosítja a financiális súlyokat a releváns iparágakban, és ettől a szimpla mechanizmustól reméli a váltást, az átállást a megújuló erőforrásokra - ami elvileg a CO2-kibocsátás csökkenését vonja maga után.

Csakhogy a fogyasztók a pénztárcájukba juttatott pénzt elvileg elkölthetik fosszilis energiák vásárlására is! Éppenséggel használhatják arra, hogy éppen az elektromos áram vagy a benzin árának emelését kompenzálják. Ez esetben is, miután a háztartások többet költöttek a „régi" (értsd: nem zöld) energiákra, az 1100 dollárból végül a lakosság 80 százalékánál átlagosan 175 dollár maradna tiszta megtakarításként (a több energiát használó gazdagabb állampolgároknál nem keletkezne megtakarítás), állítja a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO).  

De közben hol fogták vissza a légkör szennyezését? Alighanem sehol. Az iparban legalábbis nincs garantálva, hogy ez megvalósul. Mégsem ezért van az, hogy a demokrata párt köreiben nehezen tudnak támogatókat találni a javaslatra, hanem mert számításaik szerint a modell (év közben) túl sokba kerülne a szavazóiknak, az év végére előálló megtakarítás nem jelentene igazi tehermentesítést.

A politikai konszenzus jelenleg azért dől a kvóta-kereskedelem javára, mert az összes érintett szereplő (magánszektor, pénzügyi szektor, befektetők) bevonásától azt feltételezik, a sokszereplős folyamat természetszerűleg a karbon-kvóták árának alacsonyan tartásával jár együtt.

Gazdasági modellek emisszió-csökkentésre
Cap-and-trade: Kvóta-kereskedelem (éves periodikájú)
Az energiaforrásokat kitermelőknek, az energia-előállítóknak és más nagybani szennyezőknek évente busás összegekért kell engedélyt szerezniük CO2-kibocsátásukra a kormánytól (minden iparágnak más kvóták járnak arra vonatkozóan, mennyi mérges gázt bocsáthatnak ki). Az engedélyek száma idővel szűkül – innen a cap (felső pillér, felső határ) szó. Ha túllépik a megengedett kereteket, a cégek más országokból is vásárolhatnának kvótát. Ezért van szó kereskedelemről.
Cap-and-dividend: Fosszilis kereskedelmi tarifa (havi periodikájú)
Ez a modell teljes egészében kivágja a képből a Wall Street-i közvetítőket, sőt a jövőbeli kvóta-ügynökségeket, amelyek kvótákat szereznének a vállalatok számára. A kvótarendszer 1 trillió (vagyis 1000 milliárd) dollárnyi új bevételt injekciózna a gazdaságba, míg a cap-and-dividend rendszer mindössze a meglévő javakat osztaná el újból - a dividend osztalékot jelent. A kvótakereskedelemből előálló bevétel viszont tőkeként is funkcionál: magában hordozza a lehetőséget, hogy minél változatosabb módokon (pl. innovációkkal) érjék el az emisszió-csökkentést.

Véleményvezér

Magyartól rettegnek az oroszok

Magyartól rettegnek az oroszok 

A magyar név megint szép lesz, legalábbis Ukrajnában már az.
Bajban van a pápai kórház

Bajban van a pápai kórház 

A pápai egészségügyi ellátás megbillent.
Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje

Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje 

Van itt pénz emberek, nem mindenkinek ugyan, de akinek jut, az nem panaszkodhat.
Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is

Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is 

Fájdalmas, hogy még Bulgária is előbb vezeti be az eurót, mint Magyarország.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo