A gazdasági válság olcsóbb olajat, kisebb fogyasztást, a hitelből történő részvény- és ingatlanvásárlások visszaesését okozza rövid távon. Csökken az ipar és a közlekedés által kibocsátott károsanyag-mennyiség világszerte, még a környezetvédelemre kevéssé odafigyelő Indiában és Kínába is. Egyes szakértők szerint rövid távon ezek lesznek csak a környezetre és a fenntartható fejlődésre gyakorolt pozitív változások, hiszen a cégek, kormányok és nemzetközi szervezetek fontosabb feladatnak tekintik a munkahelyek megőrzését, a pénzügyi egyensúlyt és a befektetők érdekeit, mint a fenntartható fejlődés érdekében tett - kezdetben jelentős költségeket és befektetést igénylő - lépéseket. Optimista meglátások szerint azonban a megerősödött és egyre nagyobb befolyással bíró civil társadalom és a zöld iparágakba fektető, egyre több tőkét felhalmozó pénzügyi alapok sikerei kikényszerítik, hogy mind több kormány tűzze napirendre a fenntartható fejlődést hosszú távú cselekvési programként.
Kiért legyünk felelősek?
A válság és főleg a világszerte rá adott gyors kormányzati válaszok - államosítás, kezdeményezések egy nemzetközi pénzügyi szuperfelügyelet létrehozására, a szabályok szigorítása, egyes pénzügyi tranzakciók betiltása - új alapokon nyugvó rendszert hozhatnak létre. Sokak számára a válságra adható válaszok a régóta hangoztatott "felelős vállalati és kormányzati magatartás", a "fenntartható fejlődés", a "megújuló energiák arányának növelése" vagy a "fair trade" lehetnek. Úgy tűnhet: egy globális és teljes körű szemléletváltás mára már nemcsak üres PR-fogás vagy eddig csak a skandináv kormányok és nemzetközi (zöld)szervezetek által hangoztatott cselekvési irány, hanem a túléléshez szükséges változás.
A szemléletváltás tetten érhető: az Economist magazinban megjelent felmérés szerint a világ vezető cégei felsővezetésének mindössze négy százaléka véli úgy, hogy a "CSR csupán pénz- és időpazarlás". Némi optimizmusra adhatott okot az is, hogy az Echo közvélemény-kutató amerikai és brit kommunikációs felsővezetőket megkérdező felmérése szerint a fenntartható fejlődés a cégek 37 százaléka számára volt "nagyon fontos", 51 százalékuk "valamennyire fontosnak" tartotta, és mindössze 12 százalék nem tartotta lényegesnek.
Remélhetőleg nem csupán a felmérésekben mutatkoznak tettre késznek a cégek: a közeljövőben nagy vita várható az autóipar és a környezetvédelmi politika képviselői között. Az Európai Unió ugyanis meglehetősen progresszív szabályokat fogadott el a közeljövőre nézve. Az egyik ilyen korlátozás alapján 2012-re az autók átlagos szén-dioxid-kibocsátásának 130 grammra kell csökkennie kilométerenként (ez ma átlagosan 158 g/km). Amennyiben az autógyár túllépi ezt a határt, autónként és grammonként 95 euró büntetést fizet, azaz több mint 2600 eurót autónként. Egy zsugorodó piacon ez hatalmas pénzügyi terhet jelentene a gyártóknak.
A fenntartható fejlődés érdekében tett másik unós vállalás a teljes szén-dioxid-emisszió 1990-es szintjének 20 százalékos csökkentése 2020-ig. Ez az áramtermelését 95 százalékban szénerőművekre alapozó Lengyelországnak vagy a "60 százalékos" Németországnak sem lesz könnyű. Már korábban is volt tiltakozás a "20 százalékos szabály" ellen, de a gazdasági válság még nagyobb ellenállást válthat ki a tagállamok részéről. Egyelőre nincs napirenden egyik szabály felpuhítása vagy végrehajtásának felfüggesztése sem. Annyi azonban bizonyos, hogy az EU jövő évi növekedését lenullázó gazdasági világválság hatásait tompítandó jelentős lobbierő feszül majd a környezetvédelmi politika ellen.
Teljes cikk a Piac és Profit magazin novemberi számában olvasható.
