Csak az Európai Unióban évente 5 milliárd euró (6,5 milliárd dollár) értékű fát vágnak ki (építő)ipari felhasználásra, írja a CNBC Business Magazine. Az alternatív megoldások diverzifikálják a fa-kitermelést, amelyben újabban egyre nagyobb hányaddal részesednek a puhább törzsű fafajták.

A gerendák új generációja

Kibontakozóban van egyfajta építészeti "alkímia", amely a puha fatörzset vagy deszkát olyan tulajdonságokkal látja el, melynek következtében kemény faként tudja megállni a helyét egy épület szerkezetében.

Az északi fafajtákat - mint a bükk és a juhar - manapság a cukornád melléktermékeként keletkező aldehid alkoholban kezelik, majd megszárítják, s az így olyan állagot nyer, mint például a mahagónifa. A norvég Kebony cég ezzel az eljárással dob piacra bükk és juharfa-gerendákat. A finn ThermoWood hőkezeléssel jut hasonló eredményhez, míg a holland Titan Wood ecetelő eljárással (acetiláció) dolgozik.

A felhasználói oldalon sincs hiány az innovatív megoldásokban. Az osztrák Rhomberg Bau egyik ajánlata a Lifecycle Tower (Életciklus Torony). Az elnevezés 20 emeletes lakóházat takar, amely teljes egészében műfából készült! Egy másik cég a finnországi Turku városában egész háztömböt hozott létre gerendákból.

A Kebony azt állítja, a kezelt bükkfa végső soron olcsó megoldás. Ugyan négyszer drágább, mint a kezeletlen bükkfa, de a felár hosszú távon megtérül, ugyanis nem kell lakkozni és festeni, és így 60 százalékkal kevesebb pénzt visz el, mint a hagyományos gerendák.

Műfatermékek

A különféle "műfák" is elárasztják a piacot. Az ilyen "gerendaszerű" termékeket eddig főként a hajóépítésben használták, ahol mindig is fontosabb szempont volt a tartósság, mint az olcsóság. A minnesotai Titandeck például alumíniummal vegyített műanyagot kínál, amely úgy néz ki és olyan szilárdságú, mint a fa, a brit Dura Composites poliuretán gyantával állt elő.

De az olajszármazékokból készülő műfákat környezetszennyező termékeknek tartják a zöldek, még akkor is, ha kiváltják az esőerdők fáit, és megmentik azokat a kivágástól. "A környezetvédők fura konklúziója az, hogy amíg bükkfáról van szó és nem burmai tölgyfáról, a fakivágás tulajdonképpen jobb a természetnek, mert a feldarabolt fákat új facsemeték váltják ki az új erdőgazdaságokban", magyarázza a CNBC.

Csak éppen arról felejtkeznek el, hogy az öreg fák gyakran sokkal értékesebbek, mint az újonnan telepített példányok, amiket rendszerint monokultúrásan ültetnek. Biodiverzitás szempontjából egy őshonos erdő sokkal többet ér, mint például egy friss, ám egynemű, egytípusú akácos.

Környezetkímélő?

Honnan az igyekezet a beton kiváltására vagy minimalizására az épületszerkezetekben? A környezetvédők azt mondják, a beton és téglagyártásnak nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a fából építkezésé. Az elemes szerkezet összerakása pedig kevésbé időigényes (fele annyi idő alatt felhúzható az épület). És mint tudjuk, az idő pénz (kevesebb munkabért és géppark-használatot jelent)

Az új módszerek mindenképpen érdekesek és valóban alternatívát kínálnak. Ugyanakkor nehéz megfeledkezni annak veszélyéről, hogy megfelelő (nemzetközi) faipari koordináció híján e technológiai újítások nem feltétlenül csökkentik a keményszárú fák iránti igényt, és csak annyit érnek el, hogy ugyanolyan sebességgel csatlakozik az esőerdők irtásához az európai lágyszárú fák kitermelése...  

Hong Kong: divatba hozzák a bambusznádat

Az egykor nívótlannak tartott, pázsitfűfélék családjába tartozó bambusznádat manapság "természetbarát" bútor- és épület-alapanyagként kezdik divatba hozni. Újabban már nemcsak székek,  asztalok és furnérlemezek készítésére használják, hanem belső elválasztó falakat is alkotnak belőlük. Az Ázsia-szerte bőségesen termő nádnak Hong Kongban nagy a divatja: a John Hardy ékszerház 1200 négyzetméteres székhelyét teljes mértékben bambusszal rendezték be, írta az International Herald Tribune.

A választás mögött természetesen a környezetkímélés szándéka húzódik meg. A cég évek óta finanszíroz bambusz-ültetvényeket Balin és Indonéziában, ahol csak 2009-ben 95 000 bambuszt ültettek. Ha ezekre hagyatkozik a vállalat a kemény törzsű fák helyett, azzal kisebb ökológiai lábnyomot hagy maga után. Egy bambusznád elültetése és öt éven át gondozása mindössze 3 dollárba kerül a távol-keleten! Egy hat méter hosszú bambusznád a minőségtől függően 0,6-5,5 dollárba kerül (130-1205 forint). A nádat természetesen meg kell munkálni és el kell szállítani a két szigetországból, ezek dobnak a költségeken.

A kínai olcsóság ezt is alulmúlja: egy furnérlemezekből álló asztal ott 25 dollárba kerül - míg a bambusz asztal késztermékként ennek az ötszöröse, mintegy 125 dollár (27 300 forint). Hong Kongban az egyik előkelő hotel, a The Upper House odáig ment, hogy kizárólag bambuszból oldotta meg a teljes bútorozást és dekorációt.