Szép kis kompániája van a hoki halnak: a tonhal, a vörös sügér, az ördöghal, mind a kipusztuláshoz egyre közelebb araszoló, vagy inkább közelebb úszkáló fajok becses társaságát gyarapítják - akár megkapták ezt a címkét az ENSZ illetékes bizottságától, akár nem (United Nations Convention on International Trade in Endangered Species). Túl sok éhes száj kívánja meg őket világszerte, és az élelmiszeripar boldogan elégíti ki az igényeket, az étvágyakat.
A gülüszemű halfaj Új-Zélandnál honos és a szigetország egyik vezető exportcikkévé nőtte ki magát. Nőtte ki magát fagyasztva és felvagdosva, de nem élő formában. A faj népessége ugyanis nem gyarapodott. Csak apad, méghozzá rohamosan. Mert sushi-tálakban és halszendvicsekben köt ki a világ minden táján. A fogyasztóknak fogalma sincs róla, hogy ez az első ránézésre rondácska szerzet benne van a fagyasztott halrudacskákban, s erre már 2001-ben rámutatott a SeaFood Business nevű szaklap. A hoki-export tetőzésekor a McDonalds közel 6,8 millió kilogramnyi kék gránátoshalat használt fel halszendvicseiben évente.
Eltűnik a menüből
Nemcsak az állatvédők és a kereskedők érintettek a vitában, hanem a természettudósok is. A tudomány képviselői úgy vélik, a kék gránátoshal hamar hasonló (bal)sorsra juthat, mint túlhalászott "kollégája", az atlanti tükörhal (másnéven a csillagszemű hal), melynek számát az 1990-es évek első felében csapolta meg vészes mértékben az ipari méretű halászat. Pedig a hoki hal, vagyis a kék gránátoshal pontosan a piacról kifogyó atlanti tükörhalat volt hivatott pótolni, amikor divatba jött a 90-es évek második felében. Míg az előbbi 100 évet él, és ritkábban szaporodik, a kék gránátoshalnak 25 év az élettartama. Úgy tűnt, emiatt fenntarthatóbb módon lehet irdatlan méretekben halászni.
Az Új-Zélandi Halügyi Minisztérium eleinte magas kvótát engedélyezett halászatukra: 1996 és 2001 között legálisan évi 275 000 tonnát volt szabad kifogni a vízből, míg az állatvédő csoportok kivonulásai a gyakorlat ellen és a nemzetközi sajtóban megjelenő cikkek a hoki hal veszélyeztetetté válásáról botrányt nem keltettek. Új-Zéland hivatalosan nem ismerte el egyetlen fórumon sem, hogy túlhalászta volna a halfajtát, de az évenkénti kvótát néhány éve 100 000 tonnára mérsékelte a minisztérium. A közel 60 százalékos csökkentés jól mutatja, hogy az illetékesek is felismerték, a 90-es évek végén elvetették a sulykot a túlzottan magas és engedékeny kvóta megállapításával.
A Csendes-óceánmenti erdő- és állatvédelmi tanácsnak 2007 októberében kellett döntenie, vajon továbbra is megadja-e a "fenntarthatósági" igazolást a gránátoshal-halászatnak, mint üzletágnak, de a World Wildlife Fund (WWF) tiltakozása ellenére nem vonták meg e becses jelzőt a hoki-biznisztől, holott a minisztérium éppen ez idő tájt tovább szigorította a hoki halra vonatkozó halászati kvótát (igaz, ekkor már csak további 10 ezer tonnával csökkentette az éves kifogható mennyiséget).
Ennek dacára a halfaj és halászata még ekkor is pozitív, fenntartható példaként került megemlítésre a tengeri ételekre szakosodott gyorsétterem-lánc, a Long John Silver's társadalmi felelősségi jelentésében. A New York Timesnak a McDonalds képviselője beismerte, hogy az utóbbi időben visszafogták e gránátoshal-beszerzést, "csak" 4,9 millió tonna kerül a szendvicseikbe évente. Másutt -mint a Yum Brands-csoportnál, amelybe többek között a KFC, a Pizza Hut és a Taco Bell tartozik- kivonták a kínálatból a kék gránátoshalat.
A tengeri ételeket osztályozó Blue Ocean Institute, amely az ökológiai kihatásokat mérlegeli, fenntarthatatlannak találta a kék gránátoshal éttermi felkínálását. A közlekedési jelzőlámpa három színét használó skáláján kedvezőtlen színt, sárga jelzést adott e halnak.
