Egy vállalkozás nemcsak termelőként, de fogyasztóként is érintett, ha a fenntarthatóság eléréséről van szó. Oren Jaffe, a társadalmi felelősségvállalással (CSR) és minőségbiztosítással (QA) foglalkozó Intertrek munkatársa a Matter Network honlapján áttekintette azon szempontokat, melyek alapján fenntarhatóvá minősíthető egy vállalat működése és ellátási lánca. A szakember az ellátási hálózat kifejezést használja, mivel a lánc lineáris, ám korunk üzleti világában a gazdasági szereplők hálózatosodva, keresztbe-kasul együttműködnek egymással, nem-lineáris rendszer(ek)ben.

Klímaváltozási/Karbon-lábnyom mérés

A vállalat pontosan méri a tevékenységével járó üvegházgáz (ÜHG) kibocsátást és az egyes termelési folyamatokra, üzemegységekre, sőt termékekre lebontva is elemzi az emissziót, valamint tudatosan (korszerűsítésekkel, tevékenységek és infrastruktúrák racionalizálásával) törekszik rá, hogy azt mérsékelje. Az ebben élen járó társaságok fenntarthatósági vagy környezeti jelentésben teszik közzé adataikat. Jaffe szerint a Ford Motor Company példamutatóan halad az ellátási lánc teljes karbon-lábnyomának felmérésében és csökkentésében.

Energiahatékonyság

Kevesebb árammal ugyannyi vagy több munkát végezni. Mert a kevesebb több: a régi gépek energiatakarékos irodai/üzemi készülékekre, vízmelegítőkre, légkondicionálókra cserélése, a takarékos égők beszerzése, és annak kiküszöbölése, hogy az irodai gépeket órák hosszat stand by üzemmódban hagyjuk (amire Franciaországban például egy atomreaktor éves teljesítménye megy el!), mind hatékony lépés. A vállalati székhely hőszigetelésének megoldása szintén kulcsfontosságú. Jaffe szerint a fenntarthatóságra törekvő módszerek közül az energiafogyasztás visszafogásával érhetők el a legnagyobb megtakarítások.

Szennyvíz- és hulladékgazdálkodás

A fenntartható vállalat gondoskodik szemete feldolgozásáról és komposztálásáról, veszélyes ipari hulladéka, vegyszerei, mérgező anyagai és gázai biztonságos elhelyezéséről, valamint szennyvize hasznosításáról (amiből baktériumok és algák segítségével energiaforrás lehet). 2008-ban az USA-ban 250 millió tonna szemét keletkezett, ebből mindössze 83 millió tonnát hasznosítottak, ami mindössze 32 százalékos arányt jelent. A személyenként keletkező napi 4,5 kilogramm szennyvízből alig 0,67 hasznosult újra.

Az elektronikus készülék-gyártók a kiselejtezett gépek alkatrészeinek és fém-alapú alkotóelemeinek újrahasznosításában igyekeznek minél hatékonyabbak lenni.

Vízmenedzsment

Egyre több vállalat méri a vízlábnyomát, vagyis közvetlen és közvetett vízfogyasztását, és tesz erőfeszítéseket arra, hogy kevesebb vizet használjon a működéséhez. A kérdés nemcsak a "vízintenzív" iparágaknál fontos, ide tartoznak a műanyag vagy farmer-gyártásban (illetve ruhafestésben) utazó cégek. Az IDG.com adatai szerint az agrárium 742 millió tonna vizet használ évente, az élelmiszeripar 307 millió tonnát, az elektronikai szektor 241 millió tonnát.

Vegyszer-használat

"Azofestékek", gyógyszer-alapanyagok, gyom- és rovarirtó szerek, műtrágyák, oldószerek, élelmiszer-adalékok - e kemikáliák valamelyike előfordul használati tárgyainkban, élelmiszereinkben, sőt még a gyerekjátékokban és a gyógyszeres üvegek csepegtető kupakjaiban is, nem kis botrányokat okozva. A vállalatok figyelmet fordítanak ezek utóéletére, illetve környezeti kihatásuk, valamint az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk megértésére. Európában az RoHS/WEE nevű szabályozást terjesztették ki a kemikáliákra, az Egyesült Államokban egyelőre önkéntes alapon monitorozzák vegyszer-kibocsátásukat a vállalatok.

Légszennyezés

A széndioxid és a metángáz a gazdasági folyamatokkal leginkább kapcsolatba hozott és sűrűn emlegetett üvegházgázok. De ott vannak még veszélyes "társaik": ózon, szénmonoxid, nitrogénoxid, nitrogéndioxid, kéndioxid stb. Légkörbe bocsátásukért nemcsak a gyárkémények felelnek, hanem a gyárat nem üzemeltető, de erőművek áramát és mások termékeit használó cégek is.

Nyersanyag kitermelés

Mindenfajta termékelőállítás alapját a nyersanyag adja, az ellátás lánc (vagy hálózat) is erre épül. A víz, a fa, az ásványok kitermelése ökológiai és társadalmi következményekkel jár a lelőhely körüli közösségek életére nézve. A cégvezetés többé nem hunyhatja be szemét az esetleg jogszerűtlen vagy környezetszennyező természeti kincs-kitermelés felett, még akkor sem, ha a hibákat a beszállítók követik el. A fenntartható vállalat figyelme kiterjed arra, hogy alvállalkozói hogyan termelik ki  a nyersanyagokat, azok származását dokumentálniuk kell. Az esőerdők kipusztításával járó olajpálmafa-termesztést például a zöldek sok éves kampányolása után most kezdik a kozmetikai multik fenntartható alapokra helyezni. Hasonló lépések történnek az építőipar, a papíripar terén a fakitermelő beszállítók szerződési feltételeinek szigorításában. A termékcsomagolás szintén a nyersanyag kategóriába tartozik, és gyakran megfelejtkezünk róla, holott a világ naponta mozgó sokmilliárd tonnányi áruforgalom minden egyes darabja valamilyen csomagolásban bújik meg, és ez rengeteg erőforrást emészt fel.

Szállítmányozás

Az áruk napjainkban nagy utakat tesznek meg a gyártól a boltok polcaiig. A vízi/tengeri szállítmányozásnak kisebb az ökológiai lábnyoma, mint a légi úton való szállításnak, és kevesebb üzemanyagot fogyaszt (kilométerenként 56,6-95 litert). A repülőgépen szállítás nagyságrendekkel nagyobb ÜHG-kibocsátással jár és itt kilométerenként állítólag 7,1-8,93 liter a fogyasztás. A közúti szállítás kamionokkal szintén tetemes emissziót okoz, és egy tonna szállítása kamionnal harmincötször(!) drágább, mint hajón. Egyszerűbb párhuzammal élve: vizen 437,5 kilométert tud megtenni egy szállítmány ugyanazért az árért, amivel szárazföldön csak 125 kilométert képes haladni. A vonaton történő szállítás háromszor drágább, mintha hajón vinnénk a rakományt. A síneken 32,5 liter üzemanyag jut egy kilométerre.

Társadalmi szolgálatkészség, társadalmi elszámoltathatóság

A cég alkalmazásában álló munkavállalók és a beszállítók állománya is emberséges bánásmódban részesül, legalább minimálbérben vagy a megélhetéshez szükséges juttatásokban, továbbá biztonságos körülmények között dolgoznak (gyárban például megfelelő szellőzést kap a helység és bizonyos óránként pihenőszünet engedélyezett). Kiskorúak vagy erőszakkal munkára fogott polgárokat nem alkalmaz a vállalkozás, ami a harmadik világban gyakran bevett gyakorlat (volt).