Szabó Gergely, a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Tanácsadó Zrt. elemzője elmondta, hogy az Európai Bizottság (EB) a 2008-2012-es európai szén-dioxid piac sarokszámait szigorúan leszorította, ezzel hatékonyságjavító környezetvédelmi beruházások finanszírozását kikényszerítve az érintett cégektől. Ugyanakkor Brüsszel nem volt ennyire határozott a kvóták elszámolási szabályait illetően, a kibocsátási jogok jelentős része helyettesíthető más elszámolású, olcsóbb kvótákkal. (Az Európai Unió hivatalos honlapján tagállamonként, vállalatokra lebontva publikálja az egyes kibocsátók számára allokált kibocsátható széndioxid-mennyiséget, illetve a tényleges (hitelesített) kibocsátási adatokat.)

A magas fokú helyettesíthetőség azzal jár, hogy a kibocsátás-csökkentő fejlesztések nem az EU-n belül valósulnak meg, hanem fejlődő országokban. Mindez azt jelenti, hogy az EU hiába kötelezi el magát az éghajlatvédelem mellett, a gyakorlati lépéseket lényegében kiszervezi Európán kívülre - mutatott rá a szakértő. Hozzátette, hogy globális szinten, az éghajlatvédelem szempontjából ugyanolyan hasznosak a zöldberuházások fejlődő országokban is, ám az EU saját ökológiai lábnyoma ettől még nem csökken.