Az EU deklarált célja eredetileg az volt, hogy a mezőgazdasági termés 10 százalékát bioüzemanyagok előállítására használják fel. Az évi 5 milliárd eurós (6,14 milliárd dolláros) forgalmú bioetanol-iparág természetesen szép bevételt termel az európai mezőgazdáknak és képes megdobni a terményárakat. E két tényező azonban együttes erővel elvonja az utánpótlást az élelmiszer-segélyezéstől, és élelemhiányt okozhat a Föld legszegényebb lakóinál. Ennek felismerését a EU dokumentumba kívánja foglalni, miután hatástanulmányokat készítettek a kérdésben, és ezeket tavasszal legfelsőbb szinten az Európai Bizottság döntéshozói elé tárták, jelentette a Reuters.
Az olajfüggőség csökkentése: emberi szenvedés árán
A patinás hírügynökségnek sikerült megkaparintania egy 116 oldalas dolgozatot, amely úgy becsüli, a gabona-kereslet 7 százalékkal fog emelkedni, ennek hatásaként a gabonaár 10 százalékkal, s az európai farmerek bevétele 2020-ra 3,5 százalékkal nő a bioetanol alapanyigénye miatt - míg jelenleg az alacsony élelmiszerárakkal küszködnek, melyek miatt veszteségesen termesztenek és adósságállományt halmoznak fel (a francia termelők Párizsban nemrég a Champs Elysée sugárúton szerveztek demonstrációt). 
A bioetanolnak köszönhetően a cukor és a kukorica árszintje egyenesen 20 százalékkal ugrik majd meg, vélik a kutatók. Az uniós országok cukor-behozatalra fognak szorulni, dacára annak, hogy a termelés az unión belül is nő (10 százalékkal). Csak éppen a gépkocsi üzemanyagtartálya és az ember szája fog versenyezni azért a termésért. A szóban forgó tanulmány a növekedés "emberi árát" emlegette: a bioetanol termény-elszívó hatása a piacon fokozódó élelmiszerhiányhoz vezet majd, s ezek kárvallottjai az emberek lesznek.
A közeljövőben a világ bioetanol-fogyasztásának mintegy fele az EU-ban koncentrálódik. Ez a növényi olajok árának 30-35 százalékos emelkedéséhez vezet majd (az import pedig 10 év alatt duplájára fog ugrani, közel 20 millió tonnára). A szükséges olajat olajpálma termesztéssel fogják pótolni Indoniéziából és Malajziából, ennek azonban hatalmas az ökológiai lábnyoma, mert az agrár-vállalatok javarészt az őshonos esőerdők kivágásával jutnak megművelhető területhez (a kivágott fák pedig kiengedik magukból a bennük tárolt üvegházgázokat).
Az élelmiszerárak elszabadulása veszélyes tendencia: 2008-ban a rekordszintre ugró, magas terményárak világszerte számos országban eredményeztek éhínség-okozta zavargásokat (food riots). Az Európai Bizottság az élelmiszer-centrikus érvek megfontolása után azonban júniusban világossá tette, hogy mégis a bioetanolra, mint megújuló üzemanyag-forrásra szavaz, s ennek termelését bátorítja az adórendszer módosításával.
Európai bioetanol: alacsony adóztatás
Egyfelől örvendetes, hogy a hagyományos üzemanyagok helyett a bioetanolt teszik a legolcsóbb üzemanyaggá (mivel jelenleg gigazsulonként 17 százalékos az adóztatása, ez kétszer több, mint a dízelé és 50 százalékkal nagyobb, mint a normál gázolajé), de másfelől a fogyasztás ily módon történő serkentése súlyos következményekkel lesz az élelmezésre.
Az EB legújabb terveinek értelmében egységesítenék az EU egészére kiterjedő energia-adórendszert, mely éves szinten 240 milliárd eurót hoz a tagországok kormányzatainak. Az új, megreformált rendszerben a bioüzemanyagokat sújtaná a legkevesebb adóteher, míg a többi energiaforrásnál emelnék - arányosan, hogy az adók összességében ne emelkedjenek.
A fosszilis üzemanyagok erősebb megadóztatása természetesen a környezetvédelmet is szolgálja, bár az EU vezetőinek szeme előtt nyilvánvalóan a tagországok növekvő deficitjeinek megfékezése lebegett. Más szóval egy páneurópai hitelválságnak kívánják elejét venni, anélkül, hogy a választókat ingerlő módon a személyi jövedelmeket adóztatnák.
Az új adórendszer másik részét a "karbonadó" alkotná, mely tonnánként 4-30 eurót vetne ki az üvegházgáz-emissziókra, tudósított a Reuters. A fosszilis adónem körülbelül 4 százalékát fedezné az Unió klímaváltozással kapcsolatos kiadásainak. A tagországoknak 2013-18 között kell majd alkalmazniuk az új uniós alapelveket saját energiaszektorukban.
A tudósok szerint a bioetanol-előállításra használt növények nagyjából annyi CO2-t szívnak fel a légkörből, mint amit elégetésükkel kibocsátunk a járművek kipufogóin. Csakhogy ebbe valószínűleg nem számolták bele az előállítás, a gyártási folyamat emisszióját (márpedig az etanol-gyárak nagy üvegházgáz-kibocsátók) és környezetszennyezését sem. Az USA-ban például a bioetanol gyárakból kifolyó ipari szennyvíz egész folyókat, ökoszisztémákat tett tönkre (például a Mississippi torkolatát). A bioetanol ökológiai mérlege tehát alighanem negatív.
