A bevételből kéne élni, nem a tőkéből - használt gazdasági fogalmakat egyik legfőbb tanácsa megfogalmazásához László Ervin filozófus. A Giordano Bruno Egyetem professzora a Piac & Profit szervezte Magyar Fenntarthatósági Csúcs II. című konferenciájának csütörtöki nyitó előadását megtartva a fenntarthatóság problematikáját járta körül olyaténképpen, hogy rávilágított a fenntarthatóság céljára, módjára, s külön is kitért azokra a lehetőségekre, amelyek segítségével ezek az alapelvek valóra is válthatók.

A Budapest Klub alapító elnöke igen messzire nyúlt vissza az időben, hiszen mindenekelőtt az emberiség kialakulására utalva fejtette azt ki, hogy az ember az egyetlen olyan lény, amelyik saját tudattal rendelkezvén képes előre is látni, s cselekvései következményeit felmérni. Mintha egy űrhajón lennénk, mellyel körül járjuk a Napot, azt az égitestet, amelynek az energiája segítségével élünk. Akkor tud az élet keletkezni és megmaradni, amikor állandóan pótolja az energiát, amit használ, illetve újra felhasználja azt az anyagot, amit a bolygón talál - jelentette ki László Ervin. Ha nem így tesz az ember az anyaggal, akkor szenny keletkezik csak, s nem is marad fenn az élet.

Energia-nyitott és anyag-zárt rendszerben létezünk tehát, a beérkező energia dolgozza fel az anyagot. Ez az energia - praktikus szempontból - végtelennek tekinthető, elvégre még 10-12 milliárd évig „él" a Nap. De minden más, ami a bolygónkon van, az véges. Ezt a rendszert tehát úgy kell használni, hogy gondoskodjunk a fenntarthatóságról. Azaz: azt használjuk, ami „bevétel", ami pedig „tőkeként" fogható fel - itt találjuk a Földön -, megtartjuk, óvjuk, újra hasznosítjuk. Amit használunk például, az a fosszilis energia, más szóval energiatőke, mert bár a Napból jött több százezer évvel ezelőtt. Tehát arra kell törekedni, hogy mind kevésbé éljünk ebből az energiatőkéből, s mind inkább a bevételből létezzünk. László Ervin újszerű fogalommal egészíti ki eszmefuttatását: a termodinamikai, vagy termális egyensúly akkor nem „károsodik", ha azt az energiát használjuk, ami a Nap jóvoltából bejön. Ha a 100 ezer évvel ezelőtt bejött fosszilis energiát használjuk, akkor a keletkező hő hozzáadódik a most bejövő energiához, megváltoztatva a természet alapfeltételeit. Az az egyensúly pedig, amely a 7 milliárd ember életét jelenti, az a jégkortól kezdve alakult ki, erre épülnek rá életfeltételeink. A fenntarthatóság egyik alapelve az tehát, hogy azt használjuk, ami van, pontosabban, ami bejön, s nem a tőkét éljük fel. Ehhez képest az anyagot éljük fel úgy, mintha az lenne végtelen. A filozófus értelemszerűen arra szólít fel, hogy az újra felhasználhatóságot kéne fokozni, nota bene: rossz energiaforrásokat élünk fel és rosszul kezeljük az anyagot is.

Minden lehetőségünk megvan arra, hogy helyre hozzuk a fenntarthatóságnak okozott hibákat, László Ervin szerint tudjuk is, hogy mit kell tennünk a jövőnkért. Ennek a záloga pedig az együttműködés, az összehangolódás. A már idézett termodinamikus egyensúlyra visszautalva azonban azt kell tudni, hogy az élet egy olyan rendszer, ami távol van az alap egyensúlytól, azaz dinamikus egyensúlyra van szükségünk a jövőben is. Valamint információra, mely azt közli, hogyan használjuk az energiát és az anyagot.

A rendszer, mely a termodinamikai egyensúlytól távol lévő állapotban fennmaradjon, az szükségeltetik, hogy minden egyes rész együttműködjön a többivel. Mint az emberi szervezetben, ahol minden sejt és szerv a saját maga munkáját végzi - érvel László Ervin -, s ezáltal veszi fel az energiát, az anyagot, melyet az információk segítségével használ fel úgy, hogy képes legyen működni a testünk. Ha rossz az információ, akkor a termodinamikai egyensúly felé kezdődik meg a változás, kialakul a betegség, a halál.

A professzor több ember - illetve a társadalom - organikus együttlétére is utalt, de itt már nem az örökölt információknak, hanem az elképzeléseknek, a kulturális információknak van szerepük. Egy társaság, közösség, vállalkozás, nemzet biztonságosan úgy fenntartható, hogy ha úgy van összehangolva, hogy minden része hozzájárul az egész fenntartásához. E közös fenntarthatósági hálóból az emberi közösségek a XX. században oly hatalmas erővel szakadtak ki, hogy abból hovatovább komoly problémák keletkeznek. Kicsiben - az emberi szervezeten belül - ezt rákként ismerjük.

A fenntarthatóság érdekében vajon miként cselekszik-e a közösség, a vállalkozás, az adott kultúra? Azaz az energia bevételéből él-e és felhasználja-e újra az anyagot? Ennek az egyensúlynak a fenntartását könnyű óhajtani, de igen nehéz megvalósítani. Az akrobaták a cirkuszban felmásznak egymás vállára és tartják egymást, de hogy állva is maradjanak, az kell, hogy folyamatosan kompenzáljanak. Ha az egyik kicsit megmozdul, a többi követni kénytelen a mozgást, hogy ne omoljanak össze. László Ervin ilyen alapon fogalmazza meg kritikáját, jellemző módon nem úgy működnek a nagyobb közösségek, hogy annak szereplői tekintettel vannak egymásra. A társadalom ilyen formában egyre kevésbé fenntartható. Amíg nem voltunk sokan ezen a bolygón, addig nem volt „feltűnő", hogy károsan léptünk be a természeti rendszerbe. De már „globális faj" lettünk, s kezd összeomlani az a rendszer, amely megadja az élet lehetőségét. Amikor a komplex rendszereket szimuláljuk, kiderül, nem képes a rendszer fenntartani a szükséges dinamikus egyensúlyt, kilengések keletkeznek. Az egyén ilyenkor biztosan összeomlik, a társadalomnak vannak még esélyei a változtatásra, mivel kulturális információk alapján működik. László Ervin jelezte, sokszor lehet hallani egy veszélyes időpontról, 2012 végéről, egy nagy léptékű negatív változás kezdetéről. Ő maga nem hisz ebben, de azt vélelmezi, hogy addig el kell indulnia egy komoly változtatásnak.

De ha csak azt próbáljuk meg fenntartani, ami ma is van, valóban krízisek lesznek. A G20-ak nemrégiben üléseztek Dél-Franciaországban. Ennek a tanácskozásnak címeztek e tárgyú figyelmeztetést, a jelenlegi strukturálisan is instabil rendszer stabilizálását most kell befejezni - ismertette a filozófus. Ugyanakkor abban is biztos László Ervin, hogy az érdemi változás nem a politikai döntéshozók környezetéből, hanem a civil szférából indul el, s ezt már kezdik látni itt is, s a gazdasági szférában is.