Öt évvel ezelőtt Kína egyáltalán nem számított a napenergia-iparban. Ma azonban a világ szolár-paneljeinek mintegy 50 százaléka (más forrás szerint 32 százaléka) Kína gyáraiból kerül ki. Ennek 95 százalékát külföldre exportálja az ázsiai óriásállam. A legújabb számítások szerint a globális szélturbina-gyártás felét is Kína adja idén.
Árverseny
A szolár-panelek ára közel 50 százalékkal esett az elmúlt két évben, míg a szélturbinák árszintje a negyedével csökkent. A New York Times szerint ez nemcsak a gazdasági válságnak köszönhető, hanem az erős versenynek, amelyben a méretgazdaságosság elvét kihasználó Kína alulkínál más régiók árainak. Megawattonként 685 000 dollárba (148 millió forintba) kerül egy kínai szélturbina, míg a nyugati termék 850 000 dollárba (184 millió forintba).
Kína a szélenergia felhasználóinak is nyújt anyagi előnyöket. Eme energiafajta előállítása eleve kevesebbe kerül, mint a napból nyert energia. Ennek köszönhető, hogy az ország tavaly lehagyta az USA-t és a világ legnagyobb szélturbina-piacává vált.
A sárkány játszmája
Kína 2001 óta tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek. A tagfelvétel annak idején az USA támogatásának köszönhetően történhetett meg. A genfi székhelyű WTO-nál két évente kötelező a tagországoknak jelentést tenniük támogatási programjaikról, ám Kína egy 2004-es jelentést leszámítva nem tett eleget ez irányú kötelezettségeinek, arra hivatkozva, hogy fejlődő ország és nincs egészen tisztában a tagsági kötelezettségek egészével.
Ráadásul a jelentés -mely a 2001-től kezdődő időszakról számolt be- eleve hiányos volt, mert csak a központi kormányzati intézkedéseket vette számba, a helyi önkormányzatok támogatásait nem.
Peking árfolyampolitikája, melynek lényege olcsóvá tenni a kínai exportot, már régóta szemet szúrt a nyugati világnak, és bár sérti az Nemzetközi Valutaalap (IMF) szabályait, a szervezet nincs olyan helyzetben, hogy erős szankciókkal büntethesse Kínát.
Betartanak
Kína jelezte az Egyesült Államoknak, hogy ellenzi azon amerikai terveket, melyek értelmében a Kongresszus bizonyos százalékban "helyi tartalmat" követelne a megújuló energiákat használó technológiáktól - éppen ahogy Kína tette korábban.
A cikkünk előző részében ismertetett szubvenciókkal Kína elhalássza a zöld energiacégeket Európa és az USA elől. Nemrég a BP csukta be szolár-panelgyártó részlegét az USA-ban és Spanyolországban, hogy kínai vegyesvállalatába csoportosítsa át termelését. Az amerikai Evergreen Solar a termék-összeszerelést helyezte át Kínába, miután Amerikában nem jutott kellő tőkéhez. Kínában ugyanis olcsóbbak a tőkeköltségek.
Klímafélelmek
A tiszta energia-iparban létezik ugyan üzleti fórum a kínai és amerikai szereplők közötti párbeszéd fenntartására, ám ha (amerikai) szakszervezeti nyomásra a két ország között elmérgesednek a kereskedelemdiplomáciai kapcsolatok, az nem segíti a klímaharcot sem és ez ügyben a nemzetközi összefogás lehetőségét. Mint ismeretes, Kína 2006-ban lehagyta az Egyesült Államokat országos szintű légszennyezésben, bár az USA lakosaira kivetítve még mindig túl sok üvegházgázt ereget a légkörbe: az egy főre jutó emisszió háromszoros nagyobb a 309 millió lakosú USA-ban, mint a 1,3 milliárdos lélekszámú Kínában.
Megfigyelők úgy látják, ha Kína átvinné zöld szektor-szubvencióit a lakossági szférába, és a fogyasztók beszerzéseire koncentrálna az ipari szereplők előnybe hozása helyett, az egész WTO-huzavona elkerülhető lenne. A procedúra első lépése a kétoldalú konzultáció a vitázó tagországok között, amit rendszerint egy vita-elrendező bizottság felállítása követ.
Annyi biztos, a minap a pekingi vezetés egyik vezető funkcionáriusa bejelentette: korlátozást készülnek bevezetni az ipari eredetű légszennyezésre és fellendítik az amerikai áruk behozatalát, hogy valamelyest kiegyenlítsék a két ország közt fennálló kereskedelmi deficitet.
