Az elmúlt 50 évben radikális változásokon ment keresztül a Föld, ebből 40 évet már gondolkodtak a megoldáson, ám mégsem történt érdemi előrelépés - közölte „A gazdasági törvények fenntarthatatlansága, paradigmaváltás a gazdaságban" című előadása során Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem rektorhelyettese. A fenntarthatatlanság problémájának nagyságát az is mutatja, hogy az The Economist is sokszor szerepelteti címlapján a fenntarthatóság problematikájátt, bizonyítékként pedig azt a statisztikát mutatta, amely szerint az emberiség leggazdagabb 20 százaléka hetvenszer annyit fogyaszt, mint a szegény 20 százalék. (Kerekes Sándor előadásának prezentációját ide kattintva töltheti le.)
A probléma nem új keletű: Patricia Cohen-Stiglitz szerint például az 1990-es évek Nobel-díjasai nem azzal foglalkoztak, amivel kellett volna, így „túlságosan a Wall Street problémáira fókuszáltak ahelyett, hogy olyan nyomasztó globális kérdésekkel foglalkoztak volna, mint az egyenlőtlenség, a szegénység és a környezet." Szerinte az is probléma volt, hogy mindenki az USA-t akarta követni, Truman szerint is fejlettekre és fejlődőkre lehet osztani a világ országait, márpedig ezzel tulajdonképpen kimondta, hogy mindenki fejlett akar lenni, hogy ez a helyes irány. Márpedig „a szakadék felé rohantunk.
Kerekes Sándor szerint bár a Föld képes lenne akár 9 milliárd embert is ellátni, ám ehhez szükség lenne arra, hogy változtassunk a dolgok eddigi menetén, hogy megváltoztassuk a jólétről, a kényelemről, a fogyasztásról, a termelésről és szinte mindenről, amit megszoktunk, hogy megváltoztassuk az elképzeléseinket, elvárásainkat, de az is fontos, hogy az emberiség le tudjon mondani a fosszilis energiákról és hozzászokjon a gondolathoz, hogy ezt csak drágább és kisebb energiasűrűségben jelentkező megújuló energiaforrásokkal tudja kiváltani.
Kerekes szerint a megoldás az lenne, ha visszatérhetnénk a gyökerekhez, hiszen már Malthus 1803-ban megjelent esszéjének címében is a mostanában újra felfedezett emberi boldogság („Effects on Human Happiness") szerepel. Tehát nem a másik legyőzése, hanem az emberiség egészének a boldogsága foglalkoztatta. De hasonlóképpen fogalmazott az 1900-ban meghalt angol tudós, Ruskin is: „Az emberi élet lényege a szeretetben, az örömben és a csodálkozás erejében rejlik. Az országok közt az a leggazdagabb, amelyikben a legtöbb nemes lelkű és boldog ember él. Az emberek közt a leggazdagabb, aki a leginkább betölti saját élethivatását, és egyúttal a leghasznosabb a közösség számára."
Rossz irány, rossz felfogás
A fenntarthatóság rendellenesen született - nyitotta „A fenntarthatóság gyermekbetegségei" című előadását Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a fenntarthatóságért igazgatója. A fenntartható fejlődés gyermekbetegségeivel kapcsolatban elmondta: mindenki tudni véli, hogy mi az, de még senki sem látta, a jövőről szól, így mindegy is, hogy milyen a ma, illetve olyan, mint egy gumicsont: mindenki rágja, de sohasem kopik el. Szerinte nem tartható az az eddig működő tézis, miszerint ha jól működik egy gazdaság, akkor van pénz arra is, amit ez a gazdaság ezzel a működéssel tönkretett. „A szegények jelenleg nem tagjai a gazdaságnak, őket is fel kell emelni, hogy ők is részesei lehessenek a fogyasztásnak. A világ bajaiért nem a mohóságot, a rossz erkölcsiséget, a habzsoló gazdagokat, a fogyasztói társadalmakat, a világ erőforrásait felfaló gazdasági növekedést, hanem a szegényeket tették felelőssé" - mondta az igazgató. (Gyulai Iván prezentációját ide kattinva töltheti le.)
Gyulai szerint értelmezési zavarok is vannak, hiszen ma mindent fenntarthatóvá akarnak tenni, a közlekedést és a mezőgazdaságot ugyanúgy, mint a gazdaságot. Például az EU 2000-ben a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazza, hogy ő akar a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává válni, „ehhez képest látjuk, hogy hol tartunk most". Éppen ez is bizonyítja, hogy ez nem így működik, hiszen „a fenntartható fejlődés a mértékletesség kultúrája, így ahogy a magyar mondás is tartja: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!"
A válság eljövetelekkor 3100 ezer milliárd dollárt költöttek egy rosszul működő rendszer megmentésére a válságban "Kérdem én, mire gyűlt még össze ilyen hamar ekkora összeg?". Mindezek ellenére 2010-ben további 5,7 százalékkal nőtt az energiafelhasználás.
Szerinte egyfajta impotencia figyelhető meg a problémák kezelésében, hiszen „a gyógyszer rosszabb, mint a betegség, márpedig az emberiség azt a gyógyszert választotta, amely a problémát okozta: a pénzt és növekedést. Ide tartozik, hogy jelenleg mindenki a bankokra mérges. „Én nem haragszom senkire, hiszen ami végbemegy a világban, annak a berögzült mechanizmusok az okai, ezeket kell megszüntetni, hogy megszüntessük a jelenlegi fenntarthatatlan világot" - vélte Gyulai Iván.
„Nincs mód további növekedésre! Ellenkezőleg, csökkentésre van szükség, lassításra és nem gyorsításra, és nem előremenekülésre, hanem irányváltásra. A fenntartható fejlődés, ha komolyan gondoljuk, a társadalmi fejlődés kulturális irányváltása! Az irányváltáshoz szándék kell, a szándék megszületéséhez belátás. Annak a belátása, hogy a jelenlegi anyagi értékrend és az arra épülő intézményrendszer tarthatatlan, mert feléli létünk természeti alapjait. A változtatáshoz új értékrendre és intézményekre van szükség" - zárta előadását Gyulai Iván.
A fenntarthatóság üzlet is egyben
A vállalati fenntarthatóság üzleti megközelítés, ezt nem is érdemes tagadni, hiszen semelyik vállalatot sem jótékonykodni hozták létre - közölte „Az egyén és a multi felelőssége és motivációja a fenntarthatóságban" című előadása során Szomolányi Katalin, Magyar Telekom vállalati fenntarthatósági osztályának vezetője. Szerinte a fő cél, hogy a vállalat csökkentse a költségeit, ezáltal pedig növelje a profitját. (Szomolányi Katalin előadását ide kattinva töltheti le.)
Mint mondta vállalata több stratégiát is kidolgozott a témában, az elsőt 2005-ben. Ezt számos elismerés, díj követte, ám ha megkérdezték az embereket, szinte senki sem kötötte össze az M-Telekom nevét a fenntarthatósággal. Ennek érdekében 2008-ban új stratégiát készítettek, amiben nagyobb hangsúlyt fektettek a kommunikációra. Legutóbbi felmérésük szerint lakossági körben a fenntartható fejlődés fogalmának ismerete gyenge emelkedést mutat, de aki hallotta már a fogalmat, az leginkább valamilyen fejlődést, fejlesztést lát bele, vagy a környezet megóvásával azonosítja, és a jövőre, jövő generációra irányuló aktivitásnak véli. Döntő többségük azonban nem tudja, mit is jelent pontosan.
A magyarországi vállalatok szerepvállalásának ismeretében kismértékű növekedés látható (18%), de még mindig magas azok aránya, akik szerint nem fordítanak kellő figyelmet a vállalatok a fenntarthatóságra (47%), vagy egyáltalán nincs ismeretük erről (35%). A megkérdezettek 82 százaléka nem tud egyetlen céget sem említeni, amelyik ezzel foglalkozik. A kutatásból kiderült az is, hogy a megkérdezettek mintegy 80 százalékát nem befolyásolja szolgáltatóválasztáskor, hogy az adott cég mennyit tesz a fenntarthatóságért.
A II. Magyar Fenntarthatósági Csúcs első napjának összes előadásának összefoglalóját itt olvashatja folyamatosan frissülő cikkünkben
