Tévedések, tévhitek eloszlatására is szánták könyvbemutatójukat a GKI Gazdaságkutató ZRt., valamint a Tiszai Vegyi Kombinát vezetői. Az alkalmi partnerek a Fenntartható fejlődés címet viselő 2010-es évkönyvet dobták a piacra, pontosabban annak elektronikus megfelelőjére: a vegyi cég támogatásával a gazdaságkutató társaság olyan társadalmi, gazdasági elemzéseket, adatokat dolgozott fel, amilyeneket a fenntartható fejlődés címszó alá lehet rendezni, s stílusosan nem papíron, hanem a két cég honlapján bocsátják ingyen az érdeklődők rendelkezésére. Hogy kik is azok a bizonyos érdeklődők, azt a tíz témakört, 89 naturális mutatót, valamint nyolc úgynevezett kompozit indikátort - egyáltalán a fenntarthatóság változásainak mérését - tartalmazó tanulmány bemutatásakor január 20-án Vértes András GKI-elnök elég pontosan meghatározta: a döntéshozók, a társadalmi csoportok, az elemzők mindenképpen hasznosan „forgathatják" az évkönyvet, sokuknak CD-re írt formában eleve megküldik.
Forrás: Eurostat
Míg Vértes András - szándékai szerint - azzal oszlatott el tévhitet, hogy közölte: a fenntarthatóság motorja a piac is képes lenni, addig a Mol-tulajdonolta Tiszai Vegyi Kombinát vezérigazgatója, Olvasó Árpád az általa képviselt iparág környezetkárosító „részesedésének" nemzetközi statisztikai adatát ismertette hasonló eloszlató céllal. „Csupán" 4 százaléknyi szennyezésért felelősek a műanyagipari, kémiai szektorba tartozó üzemek. Sőt, ha nem lennének az általuk előállított csomagolóanyagok, ám a termékeket továbbra is csomagolva kapnák meg a felhasználók, akkor négyszer annyi csomagolóanyagra lenne szüksége a világnak, mint a TVK és társai portékáinak jóvoltából. Ezzel párhuzamosan az energiaszükséglet is többszöröse(!) a nem műanyagipartól származó csomagolóanyagok előállításának. Szintén a TVK-s vezető érvelt a recesszió „hasznáról", miszerint szükségképpen előidézte a válság az iparág alacsonyabb energiafelhasználását, a bioüzemanyagok térnyerését. Egyébként is felértékelődött a TVK termékpolitikájában a lebomló anyagok gyártása, illetve az újrahasznosítás más műanyagok esetében.
A legkedvezőbb erőforrás-termelékenységi mutató
Az évkönyv „fellapozása" is kínál érdekes adatokat, információkat az olvasóknak. Már a kiadvány elején - ágazatokat értékelve - leszögezik, idézzük: Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben - egyértelműen az áruszállításhoz kapcsolódóan - nagy ütemben, az uniós átlagot jóval meghaladva növekedett a közúti közlekedés forgalma (így energiafelhasználása és üvegházhatású gáz kibocsátása is), miközben a vasúti közlekedés energiafelhasználása (teljesítményével párhuzamosan) ugyanezen időszak alatt 40%-kal, drasztikusan csökkent.
A GKI-s „adattárban" - a kézikönyvet Bíró Péter kutatásvezető hozta létre - megállapítják, hogy, idézzük, a környező országokkal összehasonlítva hazánk - az utóbbi években megfigyelhető javulás révén - a legkedvezőbb erőforrás-termelékenységi mutatóval rendelkezik, ami ugyanakkor még mindig csak az uniós felét jelenti.
Emlékeztetnek a kiadványban, hogy a 2001-es göteborgi Európai Tanács-ülésen a társadalmi integrációt a fenntartható fejlődési stratégia egyik pilléreként határozták meg. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség meghatározása és mérése nem egyszerű feladat, mivel ezek a kifejezések szorosan összefüggnek a jólét és az életszínvonal nehezen megfogható fogalmával. Magyarországon a szegénységi arány mind a férfiak, mind a nők esetén alacsonyabb, mint az EU országok átlaga. A tartós munkanélküliségi ráta hazánkban az elmúlt 20 évben 2%-ról 4,2%-ra emelkedett, folyamatosan elmaradt ugyanakkor az uniós átlagtól. 2009-ben Magyarországon - hasonlóan az EU adataihoz - a nők 17,5%-kal kerestek kevesebbet, mint a férfiak. Az oktatásra fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya csökkenő, ugyanakkor 2001 óta magasabb, mint az EU országok átlaga. Az élethosszig tanulásban résztvevők aránya (2,7%) az elmúlt évtizedben szinte egyáltalán nem emelkedett, így 2009-ben is messze elmaradt mind az EU (9,3%) átlagától.
