A Financial Times szerint könnyen meglehet, hogy ”a vállalkozási történelem egyik legdrágább jogi baklövésével” állunk szemben. Már csak azért is, mert a rendkívül népszerűtlenné vált olajmulti képviselői 2012-ben még nagy elánnal fogadták el a New Orleans-i bíróságon a kártérítési szabályok szövegét, amit ”objektívnek”, ”tisztának” és ”fair”-nek tartottak.
Aztán rájöttek, hogy -saját céges érdekeiket tekintve- hibát követtek el. Megnyitották ugyanis Pandora szelencéjét, olyan kártérítési igényeknek adva jogalapot, melyeket eszük ágában sincs teljesíteni, illetve valósnak és indokoltnak elismerni.
A BP panaszosainak eddig elegendő volt felmutatniuk azt, hogy az olajkatasztrófa idején megcsappantak a bevételeik, majd később visszaálltak. Ez a V-alakú mutató a bevételcsökkenésről mindkét fél szerint bizonyította a kauzalitást (az oksági elvet), vagyis ha a környezetszennyezéssel egy időre esett, akkor igenis az olajszennyezés miatt állt be a bevételkiesés.
A probléma nem itt van, hanem a kártérítés összegének megállapításakor. A kérelmezőknek lehetőségükben állt kijelölniük azt a 3 -vagy maximum 4- egymást követő hónapot (2010 májusa és decembere között), melyben elestek a bevételtől, valamint azt a viszonyítási időszakot, ami a zavartalan üzletmenetet (vagyis az optimális bevételi szintet) jelöli (2009-től vagy legfeljebb 2 évvel korábbról kezdve). A New Orleans-i bíróságon jóváhagyott megállapodás szerint a kártérítés a ”változó nyereségre” vonatkozik: ez nem más, mint a 3 (vagy 4) havi összbevételből kivont ”változó költségek” után megmaradó összeg.
Csakhogy a dokumentum szövege nem definiálta sem a ”bevétel”, sem a ”költség” kifejezést, vagyis azt meglehetősen szélesen értelmezheti a panasszal élő helyi vállalkozó. A BP most azzal védekezik, hogy a két szó szabad értelmezése arra kötelezheti a vállalatot, hogy olyan vállalkozók igényeit is elfogadják, akik nemcsak hogy nem látták kárát az olajszennyezésnek, de a 2010-es üzleti évében (vagyis a szóban forgó 3-4 hónapon túl) ráadásul növelték is nyereségüket!
A panaszosok ügyvédei viszont úgy érvelnek, az egyezség értelmében jogosultak a saját könyvelésük szerinti módszerrel kimutatni az elmaradt nyereséget (ami lehet pénzforgalom-alapú könyvelés is). Így azonban több (bevételi) számlát is el tudnak számolni, nagyobbnak tüntetve fel a forgalmat, amivel szemben nagyobb bevételkiesést tudnak felmutatni az olajszennyezés időszakában.
A BP konkrét példát is mondott ilyen csalafintaságra: egy reklámcég 2,1 millió dolláros tévés reklámidő-megrendelést is elszámolt 2010 augusztusára, amit veszteségként számolt el (talán mert végül nem került adásba a reklám – erről nem szól a fáma), s meg is ítéltek nekik 3 millió dollárnyi kártérítést. Egy másik esetben 2009-ben egy rizsfarm egész éves bevételét egyetlen fizetés tette ki (amit 2009 novemberében utaltak), de 2010-ben az utalás decemberben jött, vagyis egy hónappal hosszabb időszakot tudott a farm figyelembe venni a nyereségelmaradásra. Ez a cég is 3 millió dollárt kapott, írta a Financial Times.
A két szó értelmezése körüli vita jelenleg a fellebbviteli bíróságon vár döntésre. Számos vállalkozás egyébként is elégedetlen a tavalyi bírósági egyezséggel, s keresetet benyújtva rámozdultak, hogy megtorpedózzák.
- A kárvallottakat kezelő előző alapot, melyet Ken Weinberg irányított, az a kritika érte, hogy túl sok bizonyítékot követel. A panaszosok egy része -több tízezer kérelmező- ezért fordult a bírósághoz. A BP további népszerűségvesztéstől tartva nem szánta rá magát, hogy pereskedjen velük. (Az Exxon ellenkezőképp tett: 20 évig vitatkozott az 1989-es olajtanker-balesete miatt a céget perelő 32 000 halásszal. A legfelsőbb bíróságon az 5 milliárd dolláros kárigényekre végül csak 508 milliót ítéltek meg!)
- A kártérítést követelők és a BP közötti bírósági egyezség 1100 oldalas.
- A BP-t az ügyben a Kirkland & Ellis ügyvédi iroda képviselte, mely úgy látta, a két szó jelentése nem szorul pontos definiálásra.
- A BP eredetileg 7,8 milliárd dollárt különített el a kártérítésekre. Júliusban 9,6 milliárdra növelte becslését, állítja a The Guardian brit napilap.
- A bírósági egyezségbe nem foglaltak bele felső összeghatárt.
- A benyújtott igények mintegy negyede lett eddig elbírálva.
- Még mindig havi 10 000 új kártérítési kérelem érkezik az olajmultihoz. A benyújtási időszak 2014 áprilisában jár le.
- A katasztrófa idején feltehetően 2,5 és 4,1 millió hordón mennyiségű olaj szabadult el és áradt a tengerbe.
- A kártérítési alapban mindössze 300 millió dollár maradt. A katasztrófa idején 20 milliárd dollárt tett félre a cég a várható költségekre. Akkor 42,4 milliárd dollárra jósolták a cég teljes (várható) kiadását.
- A BP továbbra is nyereséges, ám a második negyedévi profit (2,7 mrd. dollár) messze alulmaradt a beígért 3,4 milliárdtól, s az egy évvel korábbi azonos negyedévi profitnál is alacsonyabb (az 3,6 mrd. volt).
