A kétéves program során olyan projekteket választanak ki támogatásra, melyek a leginkább megfelelőek a társadalmi felelősségvállalás népszerűsítésére a kis- és középvállalkozások körében.  Emellett a tagországok képviseletére felkért szakértői csoport öt alkalommal találkozik, hogy a bemutatott példák kapcsán megvitassa a tanulságokat és a legjobb megoldásokat.

Nem kell a szabvány

Magyarország képviseletében Rettich Tamás, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) tanácsosa vett részt a tavaly szeptemberi első, majd az idén januári második konferencián. A tanácsos elmondta, hogy a január végi értekezleten elsősorban a szabványosítás kapcsán folyt élénk vita: a közép-kelet európai régió egyes képviselői- köztük ő maga is - minden igyekezetükkel egy tervezett CSR-szabvány bevezetése ellen küzdöttek.  Azért nem akarnak újabb szabványt - ismertette álláspontját - mert attól tartanak, hogy ha a vendéglátóipari vállalkozásokra vonatkozó HCCP -szabványhoz hasonlóan az esetleges CSR- szabványt is hamarabb teszik kötelezővé Magyarországon, mint más országokban, akkor az itthoni vállalkozások a pluszköltségek miatt hátrányba kerülhetnének.

Rettich Tamás szerint a társadalmi felelősségvállalás kifejezés mögötti tartalom már régóta létezik Magyarországon, mert, mint mondta "a magyar iparosokban régen is megvolt az alkalmazottak, a helyi közösség iránti felelősségvállalás, de ezt a réteget mára tönkretették, így ma már nincs módja jótékony célra adakozni". Az IPOSZ szakembere külföldi példákra hivatkozva beszélt arról is, hogyan lehet a társadalmi felelősségvállalást népszerűbbé tenni: Olaszországban például bizonyos pályázatokon csak egy- az országon belüli - szabványrendszernek megfelelő vállalkozások vehetnek részt. Ausztriában pedig az ottani - kötelező tagsággal bíró - kamara vezetősége negyvenezer vállalkozást látogat végig személyesen, hogy a CSR-t népszerűsítse.

Tavaly májusban az IPOSZ is rendezett konferenciát a CSR-ről - uniós pénzből - és a szervezet következő hírlevelében is készül foglalkozni a témával.

Alkalmi szponzoráció, kötelező környezetvédelem

Az Európai Bizottság egy korábbi - 2002- es - felmérése szerint az európai kis- és középvállalkozások fele végez társadalmi célú tevékenységet: segíti a helyi közösséget valamilyen formában, vagy sport- és kulturális eseményeket támogat.  A 19 ország 7600 vállalkozását vizsgáló felmérés szerint három évvel ezelőtt a felelős vállalkozások aránya igen eltérő volt a különböző országokban: Franciaországban 32%, Finnországban 83 % volt a társadalmilag elkötelezett vállalkozások aránya.

A társadalmi felelősségvállalás - a mért adatok szerint - mindenhol inkább adományokat, szponzorációt jelentett, s jellemzően ezekre inkább alkalomszerűen került sor, nem pedig tudatos stratégia részeként. Az akkoriban megkérdezett vállalkozások többsége - bár főleg etikai okokból végzett támogató tevékenységet - üzleti szempontból is hasznosnak érezte a társadalmi felelősségvállalást: elmondták, hogy jó hatással volt a vásárlói hűségre, s a helyi közösséggel való kapcsolatokra. Arra is fény derült a felmérés során, hogy a kötelező környezetvédelmi előírásokon túl mást nem nagyon vettek figyelembe a vállalkozók, és az etikai szempont a környezeti hatások kapcsán legtöbbször fel sem merült.