A Deloitte három okból támogatja a kortárs művészetet- ismertette a Deloitte mecenatúrával kapcsolatos stratégiáját Simor András, a cég elnök-vezérigazgatója, aki hangsúlyozta a piaci érték és társadalmi érték különbségét:" Az egyik ok, hogy az az érték, amivel a piacon elismernek egy magunkfajta céget, az valószínűleg több annál, mint ami társadalmi értéket ez a cég előállít. Azt gondolom, hogy ez szerencse dolga, és azt hiszem, hogy az embernek, ha tud és van rá módja, ebből valamit vissza kell adnia. A másik pedig az, hogy igyekszünk a nálunk dolgozó emberek gondolkodásmódját befolyásolni, értékrendjüket próbáljuk valamilyen pozitív irányba vinni. És a harmadik, nem titkolt cél, hogy jelezzük azt, hogy sikeresek vagyunk. Mert aki vissza tud valamit adni a társadalomnak, az azért tudja megtenni, mert van neki miből. Ez valamifajta deklaráció, ha úgy tetszik, büszkeség a társadalom előtt, hogy igen, mi vagyunk annyira sikeresek, hogy nem csak saját magunkat tudjuk eltartani, hanem vissza tudunk valamit adni a minket befogadó társadalomnak. Ezáltal nekünk is lehetőségünk van kiemelkedni a tömegből." Simor András beszélt arról is, hogy a cégnél háromtagú bizottság dönt annak az összegnek a felhasználásáról, amit a cég évi árbevétele és nyeresége alapján a művészettámogatásra szánnak.
Önzetlen támogatás vagy megtérülő befektetés
Míg a szponzoráció egy kemény üzleti érdekből következő, az üzleti számításoknak megfelelő együttműködés, a mecenatúra a cégnek semmi üzletet nem fog hozni, se az ismertségét nem fogja növelni a megrendelők között, tehát semmiféle számszerűsíthető jótéteményt nem hoz a cégnek. Ez a fajta támogatás a cég imidzsét, a dolgozók jó érzését, az adományozó jó érzését növeli - ismertette a vállalti kultúra-finanszírozás két típusa közti különbséget a beszélgetés egyik résztvevője, Török András, a Summa Artium nevű, mecénás-, és szponzor-közvetítéssel foglalkozó szervezet vezetője.
Ugyanakkor azt nem nagyon lehet tudni, hogy egy-egy cég mennyit szán a kultúra támogatására, mert ezt a kérdést nagy titoktartás övezi - tette hozzá Török. "A szponzorációs pénzek elköltésére sokkal kisebb gondot fordítanak a cégek, mint a marketing-büdzsé megszervezésére" - ismertette a magyarországi helyzet hátterét. Mint mondta, gyakran előfordul, hogy egy-egy cégvezető inkább ismeretségi alapon, személyes érdekeltsége, elfogultsága alapján dönt a támogatandó művészről vagy projektről.
Klimó: Károly képzőművész- a Deloitte egyik támogatottja- úgy vélte, hogy a mai kortárs magyar művész esetében két tényezőről lehet beszélni: a szocializmus hagyatékaként szinte magától értetődően elvárt az állami támogatás. Másrészt - mivel általánosan elfogadott szemlélet a világban- hogy a kultúra értékes dolog, amire az embereknek szüksége van, ezért - ismertette álláspontját a művész - a kulturális tevékenységet a társadalomnak elő kell segítenie, a művészek egzisztenciális létét valamilyen módon támogatni kell.
A beszélgetésen szó esett arról, hogy a nagyobb kortárs gyűjteményeket létrehozó cégek vajon egy a jövőben megtérülő befektetésként, vagy inkább mecénásként teszik ezt. Klimó szerint egyértelműen ez utóbbiról van szó, mert szerinte egyelőre Magyarországon szóba sem jöhet egy cégnek az a fajta spekulációja, hogy egy kortárs művészeti gyűjteménnyel rövidesen jelentős profitot fog zsebre vágni, már csak azért sem, mert Európához vagy Amerikához képest itt sokkal alacsonyabb árakon lehet eladni egy-egy alkotást. Hozzátette, hogy több olyan cég van, akik vagy kortárs gyűjteményt hoztak létre vagy rendszeresen áldoznak kultúra-támogatásra, s - mint mondta - erre a művészek nagyon rá vannak szorulva.
A Deloitte vezetője szerint a mecenatúrát nem érdemes egyfajta befektetésként beállítani." Nem azért, mintha ez nem lenne jó befektetés is, biztos, hogy rengeteg olyan példát lehet mondani, amikor ez jó befektetés" - tette hozzá, de szerinte elsősorban a "core business"-re, a cég alaptevékenységére kell koncentrálnia egy vállalatnak.
