A professzor szerint Magyarországon az emberek immár 16 éve folyamatos változtatási kényszer alatt állnak, s ezért könnyebben képesek módosítani fogyasztási kultúrájukat, életvitelüket a "stabilizációba begyöpösödött", legfejlettebb országokban élőkhöz képest. László Ervin a kereslet átformálásában látja a változás kulcsát. Az embereknek a környezetet kevésbé terhelő eszközöket kellene vásárolniuk, és környezetbarát életmódot kellene folytatniuk. Amennyiben a fogyasztói igények módosulnának, akkor az hathatna az üzleti világra is, és ezáltal fenntarthatóbb élet alakulhatna ki - érvelt a professzor.

Szerinte a változásokat nem lehet tovább halogatni. Utalt arra, hogy az elmúlt 60 évben a világon az emberek több természeti erőforrást éltek fel, mint előtte a világtörténelem során összesen. A szárazföldek erdeinek fele, a tengerek korallzátonyainak negyede tűnt el ebben az időszakban. László Ervin számítása szerint legkésőbb 2012-ig lépni kell, különben az egyre gyorsuló kedvezőtlen folyamatok olyan arányba csaphatnak át, amely elkerülhetetlen "világkrízist" okoz.

Az egyebek között ivóvíz-hiányban, háborúkban megnyilvánuló "globális összeomlás" elsők között a világ szegényeit érheti el, később azonban a Földön mindenhol érezteti majd hatását. Magyarország földrajzi adottságai miatt kevésbé kitett az időjárási tényezőknek, ám az egyéb következmények ugyanúgy érintik, mint más európai országot.

A professzor hangoztatta, hogy technikai és pénzügy akadálya elvileg nincs a változtatásnak. Rendelkezésre állnak ugyanis a környezetbarát energiaforrások, közlekedési eszközök, s a pénzpiacokon is soha nem látott mennyiségű összegek halmozódnak fel. Elég lenne a fegyverkezésre fordított pénzek csupán egy kis részét a klímaváltozás ellen "csatasorba" állítani - jegyezte meg. László Ervin a változtatás fő gátjának azt tartja, hogy arra az emberekből hiányzik a tevőleges szándék. Véleménye alapján ez a közös tulajdonsága annak a háromféle embercsoportnak, ami szerint a Káoszpont című könyvében osztályozza a világot.

Léteznek az optimisták, akik érzik a közelgő veszélyt, de a piacban, a technológiában bízva nem hajlandók tenni annak elkerüléséért. A pesszimisták ugyanakkor azt vallják, hogy a fordulóponton már túlvan a világ, s a most zajló visszafordíthatatlan folyamatok ellen most már nincs mit tenni. A közönyös embereket pedig nem érdeklik a fejlemények. A professzor szerint kérdés, hogy az emberek továbbra is mereven ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, és az összeomlás útját választják vagy felismerve a helyzetet új korszak kezdődik.