Az olajmultik is napenergiát használnak

Nem zöld renoméjukat vagy annak hiányát korrigálandó, hanem tisztán gazdasági okokból folyamodnak a napenergiához az olajvállalatok. Egyre inkább kimerülő olajmezőiken egyre nagyobb erőfeszítéssel jár az olaj kitermelése. Az ezt végző eszközök gázt és gőzt használnak. A vizet megéri napenergiával gőzzé hevíteni, mivel a lelőhelyek gyakran olyan tájakon találhatók, ahol egész évben hétágra süt a nap. A paradoxon: a zöld megújuló energiát a fosszilis gazdaság fennmaradásának szolgáltatába vetették be a piaci szereplők.

Az olajkitermelés energiaforrást ad a világnak, de önmagában is energiaintenzív tevékenység. A Chevron Corporation és a Berry Petroleum Company ma már állandó jelleggel használják a napenergiát, de mindkét esetben csak egy-egy olajkútról van szó. Az EOR-technológia (enhanced oil recovery) tehát messze van még attól, hogy széles körben használt megoldássá váljon.

EOR: hatékony olajkitermelés

A nap hőjét vízmelegítéshez használják: tükröket irányítanak a vízvezetékekre, az idetérített napfény felhevíti a vizet, mely gőzzé változik. Az így nyert gőzt (akárcsak a gázt) befecskendezik az olajkutakba, hogy a nyomás révén kinyerjék a félig-meddig már kimerült mezőben lapuló, maradék olajmennyiséget.

Az amerikai Energiaügyi Minisztérium adatai szerint egy olajmező tartalmának 60 %-a is kitermelhető e módszerrel, míg a tradicionális metodikával csak 20-40 %-os hasznosítási arányt tudtak elérni. Kaliforniában a jelenleg kitermelt olaj 60 %-a az EOR nélkül a föld alatt maradna. Vagyis az olajkutak kényszerű bezárásával szembenéző multik új "csodafegyvert" kaptak a kezükbe, mely meghosszabbítja lelőhelyeik életgörbéjét.

A Chevron egyetlen EOR-állomása a kaliforniai Coalingában működik, s a BrightSource Energy nevű céggel együtt helyezték üzembe. A Berry Petroleum lelőhelyén, az ugyancsak kaliforniai McKittrickben az alvállalkozó GlassPoint saját költségén húzta fel a létesítményt, hogy bebizonyítsa, technológiája működőképes.

Állításuk szerint a módszer olcsóbb, mintha csak gázt használnának, ami 1000 köblábként (azaz 280 köbméterenként) 12 dollárt kóstál. A víz gőzzé változtatása ugyanennyi mennyiségnél 4 dollárba kerül. Ha a napenergiának járó kaliforniai állami támogatásokat is beleveszik, a módszer 2,8 dollárba kerül. Az arab térségben 2 dollárral számolnak szakértők. Ott azonban ritkaság az édesvíz, s ha a vízsótlanító üzemekből szerzik be a hevítéshez a folyadékot, az nyilvánvalóan nagy pluszköltséget jelent.

Az érintett szakemberek úgy látják, 5 éven belül a meghatározó, piacvezető technológiává válhat az EOR az olajszektorban.

Összefonódások: fosszilis és szolár házassága

Az olajvállalatok kirándulása a napenergia-eszközöket gyártó cégekbe kevésbé járt sikerrel, mivel a napelemek, kollektorok ára hatalmasat zuhant az olcsó kínai dömpingáru miatt. Japán egyik legnagyobb olajcége, a Showa Shell 2011 novemberében 1,3 milliárd dollárt fektetett a tokiói Solar Frontierben, a Chevron egyik leányvállalata szintén nyomul a napenergia piacon, ám a BP például tavaly decemberben 40 éves működés után becsukta évi 200 megawattnyi gyártási kapacitású napenergia-eszköz divízióját, mert az megszűnt profitot termelni.

Eközben a francia olajóriás, a Total SA bevásárolta magát a Szilícium-völgyben működő SunPower Corporationbe, mely a kristály alapú szolárcellák egyik legnagyobb gyártója: a Total 2011 júniusában 1,3 milliárd dollárért vett 60 %-os részesedést, majd decemberben újabb 6 %-os részvénypakettet vásárolt 163,7 millió dollárért, ami 50 %-os felárat jelentett a piaci árhoz képest!

Ez meglepő annak fényében, hogy az amerikai cég 2010-ben sem volt nyereséges, s a 2011-es évet is 603 millió dollár negatív eredménnyel zárta. A francia fél ezen túlmenően öt év alatt egymilliárd dolláros hitelcsomagot biztosít új szerzeményének, 165,4 millió dollárért pedig eladta az amerikai cégnek saját napenergia-érdekeltségét, az eddig 500 megawattnyi kapacitást üzembe helyező Tenesol SA-t, adta hírül a Bloomberg hírügynökség.