Az adó kérdése mindenkit foglalkoztat. Beszél róla az állami szféra, az üzleti szektor és persze a magánember mint munkavállaló. Látszólag mindhárom szereplő érdeke más, ám valójában nem feltétlenül, hiszen minden egyes résztvevő jól működő gazdaságot és intézményrendszert remél. Tény, hogy adózni kell, ám az már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben és kit érint leginkább az adóteher. Mint ahogyan az sem mellékes, hogy cserébe milyen szolgáltatásokra számíthat az adófizető.
Túladóztatott üzleti szféraAz adók és járulékok bonyolult rendszerében nem könnyű eligazodni, a problémát nem lehet leegyszerűsíteni pusztán a számok összevetésére.
Makrogazdasági összehasonlításra leggyakrabban a GDP százalékában megadott összbevételt - az adók és járulékok együttes összegét - alkalmazzák, és eszerint Magyarországon az elvonás 2005-ben 37,1 százalék volt. Ez - bár Szlovákiáénál, Lengyelországénál, Romániáénál és Bulgáriáénál néhány százalékponttal magasabb - éppen megfelel az EU-tagállamok átlagának. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy a munkaerőköltség hány százalékát teszi ki a munkavállaló által fizetett személyi jövedelemadó, valamint a munkáltató és alkalmazottja által állt társadalombiztosítási járulék, a helyzet közel sem ilyen rózsás. Magyarország a maga 51 százalékával szinte a legrosszabb helyzetben van, csak Németországban és Belgiumban kedvezőtlenebb az arány, derül ki egy mostanában több sajtóorgánumban is citált OECD-felmérésből.
A lényeg, hogy valóban minden jövedelem után beszedhető legyen, és a kulcsot az adott gazdaság állapotának megfelelő szinten határozzák meg. Ebben az esetben hozzávetőleg ugyanannyi bevételhez jutna a költségvetés, mint a differenciált szja-kulcsokkal. A szakember szerint ma Magyarországon a ráta 20-21 százalék környékén lenne reális.
- A munkavállalókat terhelő 29 százalékos tb-járulék aránya magas. Versenyképességi szempontból a társasági adó 16 százalékos szintje önmagában megfelelőnek tekinthető, ám a négyszázalékos szolidaritási különadóval és az iparűzési adóval együtt már jelentősen rontja az ország pozícióját. A hazai forgalmi adók részesedése az összes adóteherből pedig szintén meghaladja az európai országok átlagát - vélekedik a szakember.
Kevesen fizetnek, de sokatAz ország költségvetése és az adóstruktúra megváltoztatása szempontjából is nagyon lényeges kérdés az adófizetők körének szélesítése. Ma viszonylag kevés embertől kényszerül az állam beszedni a működéséhez szükséges forrásokat. Talán ez az oka annak, hogy az adófizetők magas százaléka adózik a legfelső szja-kulcs szerint. #page#Az OECD adatai szerint 2005-ben az átlagbér után 23,2 százalék adót és 13,5 százalék társadalombiztosítási járulékot, összesen 35,7 százalékot kellett fizetni. Szintén az OECD-jelentés mutat rá arra is, hogy 2005-ben Magyarországon már évi 1,5 millió forint keresetnél, vagyis az akkori átlagbér 80 százalékánál belép a legfelső szja-kulcs. Hazánkon kívül az OECD-tagállamok közül csak Szlovákiában és Írországban fordul elő, hogy az átlagbérnél alacsonyabb jövedelem után is a legfelső adókulcs szerint kell fizetni.
Bár tavaly a kormányzat megpróbálta kiszélesíteni az adózók körét, a bevezetett adónemek közül kettőt, az elvárt adót és a házipénztáradót az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta. Jóllehet a minimálbéren foglalkoztatottak dupla járulékfizetési kötelezettségét törvénybe iktatták, a szükséges nyilatkozat benyújtásával ez alól is felmentést lehet kapni. Vagyis a gazdaság továbbra sem fehéredik.
A mindenkori kormányzat döntése, hogy mekkora kiadással számol, milyen mértékű hiányt tart elfogadhatónak, és ennek arányában mennyi adót kényszerül beszedni. Ma Magyarországon az összes adó GDP-hez viszonyított aránya reálisan 2-3 százalékkal alacsonyabb lehetne, de ehhez mindenképpen szélesíteni kell az adófizetők körét - vélekedik László Csaba.
A szakember úgy véli, a munkáltatók által fizetett tb-járulékot lehetne mérsékelni, és szerinte az üzleti és magánszférát egyaránt terhelő négyszázalékos kiegészítő adó mértéke is csökkenthető. Az iparűzési adó megszüntetését pedig megfontolandónak tartja. Igaz, ez utóbbi esetben az önkormányzatok kieső bevételének pótlására megoldást kell találni.
Persze a bevételi oldal csökkentése hat a kiadási oldalra is. Vagyis az esetlegesen mérséklődő adóterhelés további költségvetési megszorításokat, az állami feladatvállalás visszaszorulását indukálhatja. Ám nem feltétlenül.
Kusza adószerkezetA mára kialakult magyarországi helyzet az, hogy míg makrogazdasági értelemben tulajdonképpen nem kirívóan magasak a hazai adóterhek, egyes ágazatokat, illetve adófizetői kört jobban sújtanak annál, mint ahogy azt az adott szféra elviselné. Az élőmunkát terhelő adók például magasan tartják a hazai munkáltatók és munkavállalók terhét, ami kifejezetten negatívan hat a foglalkoztatottság szintjére, és visszaveti a hazai kis- és középvállalatok fejlődését is.
A másik jelentős problémát az átláthatatlan, számtalan kis tételből álló, az egyes szektorokat is differenciáltan kezelő és folyamatosan változó adószerkezet jelenti. Ez sem az ország versenyképességének, sem pedig az emberek közérzetének, adófizetési "kedvének" nem tesz jót. Az adóelkerülők számát viszont jelentősen növeli valószínűleg mind a két tényező.#page#
- Ma egy hazai vállalkozó száz forint után akár hetven forint adót is fizethet. Ezt biztosan nem fogja befizetni. Helyette igyekszik minimalizálni a terhét: minimálbéren foglalkoztat, veszteséget mutat ki, hogy a társasági adót elkerülje, és a nyereséget inkább a házipénztáron keresztül veszi ki, hogy az osztalékfizetési kötelezettség alól mentesüljön. Ha erre a problémára szeretnénk választ kapni, hozzá kell nyúlni az adószintekhez - hangsúlyozza László Csaba.
- Meg kellene találni a lehetséges forrásokat, míg ott, ahol látszik, hogy nem teljesíthető a terhelés, csökkenteni kell. Például a csatározások kereszttüzében álló ingatlanadó tartogat minimális mozgásteret. Már ma is körülbelül 60 milliárd forintnyi bevétele származik az önkormányzatoknak ebből az adónemből. Szerintem a GDP egy százalékáig - ez jelenleg körülbelül 250 milliárd forint - lehetne tágítani az értékalapú ingatlanadót. Az is kérdéses, hogy a minimálbért szabad-e teljes mértékben felmenteni az szja-fizetés alól. Szerintem nem. Újra kellene gondolni, mert torzítja az adórendszerünket. Ez az egyik oka, hogy a legfelső kulcs olyan alacsony szintre került - vélekedik a KPMG adótanácsadás partnere.
Végletek
A strukturális változásokhoz azonban idő kell. László Csaba szerint legalább három-öt év, mire például egy ingatlanadó bevezetésének érzékelhető költségvetési hatása lesz. És persze nem egyszerű elérni a társadalmi elfogadottságot sem.
Az is kérdéses, hogy ma a befizetés mértékétől függetlenül mindenki ugyanazokra a szolgáltatásokra jogosult. Az azonban komoly társadalmi érték, hogy elviekben mindenkinek van társadalombiztosítása, és egészségügyi ellátáshoz juthat. Erre érdemes vigyázni, hiszen az nem ideális állapot, hogy az Amerikai Egyesült Államokban például ötvenmillióan semmilyen egészségügyi biztosítással nem rendelkeznek.
Az is elhangzott, hogy a vagyont és ingatlant terhelő adók egy reformkoncepcióban történő megvalósításáról koalíciós egyeztetés folyik. A kormányzat reformelképzelései egy szélesebb bázison szedhető adórendszer kialakítását célozzák, hangsúlyozta nyilatkozataiban a miniszter.
