Nem csak az optimizmus mondatja velünk - a Piac és Profit szerkesztőivel -, hogy elmozdultunk az érdektelenségből, hogy vannak biztató jelek: egyre többen és jobban figyelünk és odafigyelünk környezetünkre. A naponta előforduló környezeti katasztrófák ellenére. S a sikertelenséget egyre többünknek okoz hihetetlen rossz kedvet.

Örvendetes tény, hogy a világ hatalmas és kevésbé befolyásos cégeinek ezrei évek óta beépítik vállalati filozófiájukba s szerencsére tetteikbe, beruházásaikba is a környezetük iránt érzett felelősséget. S egyre többen vannak. Van, amelyik csak divatból: a minőségi vállalat nélkülözhetetlen ismérvévé szilárdul a környezettel harmóniában élés. De egyre több vállalat, azok vezetői belső meggyőződésből, kultúrájuk szerves részeként élik meg ezt az érzést, s akkor érzik jól magukat, ha szűkebb és tágabb környezetük - beleértve üzleti partnereik, városuk, településük jóllétéhez való hozzájárulásukat - is jól van, egységben van, egyforma fejlettségen és tudatosságon működik.
Ez a gondolkodásmód azonban nem csak jó érzéseket kelt, nyugodt álmot ád. Közgazdászok kiszámították, üzleti tervek alátámasztják, mennyivel rentábilisabb a harmóniában élés a környezettel, e szemlélet beépítése döntéseinkbe, mint kizárólag a saját profitérdekeink követése.
„Élj úgy, hogy másnak is jó legyen, s akkor neked is sokkal jobb lesz, mert a környezet pozitívabbá válása visszahat a te teljesítményedre is.” Ez a szemlélet egyre nagyobb teret hódít az emberek gondolkodásában. Gyerekeink a környezet iránti felelősségérzettel átitatott pedagógusok hatására természetesnek tekintik az emberi világon kívüli élővilág tiszteletben tartását, mozgalmak milliói alakulnak a környezettudatlan embermilliók szemének felnyitására, a felelőtlen kormányok, a profitérdekeiket mindenekelőtt szem előtt tartó vállalkozások tettei elleni tiltakozásra, a katasztrófák következményeinek enyhítésére.

Ez valóság. De az a másik oldal is.
Hogy a felelőtlen gazdálkodás bolygónk javaival, állapotával változatlanul meghatározó magatartás. Hogy az emberek jelentős része birkanyájként manipulált a pazarló és környezetszennyező fogyasztás bűvöletében. Hogy saját magunkkal és embertársainkkal éppen annyira nem törődünk, mint a környezetünkkel. Hogy az egyre nagyobb környezeti katasztrófák sem viszik közelebb a világ kormányait a megegyezéshez, s hiába várjuk, hogy saját házuk táján drasztikus intézkedéseket hozzanak, akár a rövid távú politikai vagy profitérdekeik ellen is. Hogy bolygónk harmóniája felbomlóban van, s úgy tűnik, azzal a tempóval, amivel környezettudatosodik a világ egyre nagyobb része, e bomlás megállíthatatlan.
Talán a változás tempójának fokozásával visszaállítható a harmónia? Erre a kérdésre egyértelmű válasz nem adható, de más megoldási lehetőség nemigen kínálkozik. Ezt kell megpróbálni!

Óhatatlanul felvetődik az egyes ember felelőssége. Egyre több publikáció állítja, hogy a környezetromlás, életfeltételeink felbomlásának megállítása, a harmónia visszaállítása szempontjából minden egyes ember hozzáállása, mindennapi tettei hatással lehetnek a történésekre. Érzékelhetik kedves olvasóink, hogy a környezet megfogalmazása sokkal tágabb, mint csak a környezet védelme. A környezettudatosság: szemlélet, etika, kultúra, felelősségérzet, filozófia is egyben. S nemcsak a természetre figyelés tartozik alá, hanem az embertársainkról, a magunkról való gondolkodás is.
A környezeti károsodás mértéke megijeszti a ma élő embert. Egyre kevésbé tudja megnyugtatni lelkiismeretét azzal, hogy messze van még az az idő, amikor nincs tovább tartaléka bolygónknak. Nincs több ezer év. Már ma belátható, hogy egy emberöltővel később milyen súlyos következményei lehetnek felelőtlenségünknek. Nem odázható el saját felelősségünk, miközben másokra: világszervezetekre, vállalatóriásokra, kormányokra, politikusokra, a szomszédra mutogatunk. Miközben a felsoroltak felelősségét egy percig sem vitatjuk.
A Piac és Profit szeretné ezzel az összeállítással elérni, hogy mindannyian nézzünk szét a magunk háza táján, s tegyük fel a kérdést: mit tehetünk mindennapi életvitelünkbe beépítve, s mi többet még saját eszköztárunkkal az egyensúly helyreállítása érdekében? Persze nem kell mindannyiunknak bálnákat visszacipelni a tengerbe, albatroszokat megtisztítani az olajszennyeződéstől, tüntetésekre járni a zöldekkel. Csak jobban és egyre jobban odafigyelni.