Fidesz – MPP: Rogán Antal

– A gazdaság főbb területei közül a legtöbb jogos kritika az agrárium miatt éri a kormányt.

– Ma Magyarországon kétféle elképzelés van az agrárgazdaság átalakítására: az egyik nagybirtokcentrikus, a másik kis- és közepes méretű családi gazdaságokon alapuló agrárvilágot képzel el. A nagybirtok gazdasági értelemben hatékonyabb, de mi azt gondoljuk, hogy társadalmi értelemben nem az, mert jelentős mértékben csökkenti a falu munkahely-megtartó képességét, lezülleszti a falvakat. Ezért mi az Európai Unióban is szokásos, családi gazdaságokon alapuló mezőgazdaságra szeretnénk áttérni. Erről szól a Nemzeti Földalap és a földtörvény, és ezért indult el a családi gazdaságokat segítő hitelprogram, amit megtartanánk a következő években is. Az agrártámogatási rendszert pedig szeretnénk úgy átalakítani, hogy az családigazdaság-centrikus legyen. Ez a folyamat már elkezdődött a földművelésügyi tárcánál, de olyan komoly előkészítéssel jár, mint amilyet a Gazdasági Minisztériumnál a Széchenyi-terv igényelt, így legkorábban 2003–2004-ben lehet majd arról beszélni, hogy teljes egészében megvalósult.

– Az átmenet nehézségeinek áthidalására van valamilyen elképzelésük?

– Nem az átmenetet kell támogatni, hanem az embereket, akik átmenetileg nehéz helyzetben vannak. Abba az irányba kell tolni a magyar falut, hogy a foglalkoztatotti lét helyett a saját lábra állást válassza.

MSZP: Burány Sándor

– Milyen módon képzelik el az agrárium átalakítását, támogatását?

– Az agrárium támogatása áttekinthetetlenné vált az elmúlt négy év alatt, s nem megfelelő módon, nem jó irányba ösztönöz. A legfontosabb teendő ezen a területen a vállalkozások felkészítése az Európai Unió támogatási rendszerére, hiszen a csatlakozás után gazdák százezrei lesznek kénytelenek alkalmazkodni az új világhoz. Versenyképes gazdaságokat kell létrehozni, aminek az érdekében új ösztönzőket kell bevezetni. Nyugat-Európában egyre inkább terjednek a szövetkezeti együttműködések, amelyek tagjai külön-külön nem, de együtt képesek megfelelni a mennyiségi és minőségi követelményeknek, és amelyek komoly állami támogatási forrásokhoz jutnak. Arra kell ösztönözni, hogy gazdaságos üzemméretek jöjjenek létre.

– Tehát önök szerint nem a családi gazdaságokat kellene erősíteni?

– Az életképes vállalkozásokat kell támogatni, függetlenül attól, hogy milyen formában működnek. Ahogy a kis- és középvállalkozások esetében, itt sem szabad ideológiai szempontokat bevinni a gazdaságpolitikába, hanem a normativitást kell elősegíteni.

– A vidék népességmegtartó képessége érdekében esetenként nem kell engedni a szigorúan vett gazdasági racionalitásból?

– A vidékfejlesztéssel összhangban kell ezt megoldani. Ezek nem elvont kérdések, hanem konkrét feladatokat jelentenek. Ezeknek az agrártámogatás csak egy része.

– December végén, igaz, önök „nem”-mel szavaztak, elfogadta a parlament a földtörvényt. Ha kormányra kerülnek, kezdeményezik-e a módosítását?

– A mezőgazdasági rendszer sarkalatos pontja a föld. A mostani szabályozás ellentmondásos, és a legéletképesebbeket zárja ki a tulajdonlásból. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, a kérdésre a válasz az: igen, újra kell gondolni a földtörvényt. Garanciákat kell beépíteni, a korábbi elképzeléseken túlmenően is, hogy a törvény a hazaiakat preferálja, de ne zárja ki a társas vállalkozásokat.

SZDSZ: Csillag István

– A mezőgazdaság területén vélhetően sok dolga lesz az új kormánynak.

– Ezelőtt két és fél évvel a szabad demokraták beterjesztettek a parlamentben egy javaslatot a földtörvény módosításáról. Mi szabályozott földpiacot szeretnénk, nem állami földeket és hűbérbirtokoknak a megteremtését. Három fő kérdés van a programunk agrárfejezetében: az agrártermelés strukturális átalakítása – ehhez több évre előre rögzített támogatási rendszer –, a szilárd birtokrendszer és a tájvédelem, ami nem feltétlenül jelent piacra termelést; ez lényegében helyi foglalkoztatás és a helyi ökológiai viszonyok megőrzése. Ami pedig a birtokrendszert illeti: ha valaki nem bízhat abban, hogy a 25-30 éves bérleti szerződése mellett a fejlesztései meghatározott jövedelemhez juttatják, akkor ott komoly baj van. Ha tőkét szeretnék az agráriumban látni, ennek első és minimális feltétele a biztonság. Ennek része az is, hogy mindenfajta biztonságos termelésnek megvan a maga tipikus tőkenagysága. Nem álmodozhatunk arról, hogy Magyarországon – bár sok tekintetben amerikai formákat követünk – amerikai farmnagyságok fognak kibontakozni. Biztos, hogy lesznek egyéni, családi gazdaságok ebben a mérettartományban, de meghatározott agrártevékenységek folytatásához, például tehenészethez, jóval nagyobb kritikus méretet kell elérni. Ez társaságalapítása nélkül lényegében lehetetlen. És akkor már eléggé furcsán nézne ki, ha azt mondanánk, hogy a társaságnak istállóépülete lehet, de a legelőt nem adjuk, merthogy jogi személy. A racionalitás, az üzleti gondolkodás ellentmond ennek.

Centrum: Kupa Mihály

– Agrárprogramjuknak mely jellegzetességeit emelné ki?

– A szocialisták a társaságokat támogatnák inkább, a Fidesz a családi gazdaságokat, és közben nem foglalkoznak azzal, hogy az EU-csatlakozás után 300 ezer ember maradhat munka nélkül. Mi a ténylegesen gazdálkodókat, és ezáltal a birtok egységét védjük, és évente 10–15 ezer egyéni gazdaságot készítenénk fel az uniós csatlakozásra az „életképes birtok” programunk keretében. Átlátható és a jelenleginél jóval hatékonyabb támogatási rendszer kell, amelyben az adófizetők pénze valóban a gazdákhoz és a termelőkhöz jut el. Három évre szóló, termékszintű piacszabályozást vezetnénk be garantált árakkal, az unió agrárrendtartási szabályaihoz igazodóan. Sajnos, a mezőgazdaság tőkevonzó képességét a magyar bérleti rendszer jogi bizonytalanságai nagymértékben csökkentették, a kormány előbérleti szabályokra vonatkozó javaslatainak tavaly decemberi parlamenti elfogadása pedig még tovább rontja azt. Ezt a folyamatot meg kell fordítani.

– Önök az agrárium kapcsán nemcsak a termelőkről, hanem a fogyasztókról is szót ejtenek, ez újdonság a politikában.

– Nem véletlenül van így. Hadd mondjak egy példát: a kilencvenéves nagynéném már alig eszik húst, mert fél a kergemarha-kórtól, fél az antibiotikumos csirkétől. A németeknél már fogyasztóvédelmi és mezőgazdasági miniszter van, a sorrend nem véletlen. Félelmetes, hogy egy-egy élelmiszernek milyen összetevői vannak. Ezért szerintünk mozgalmat kell indítani az egészségközpontú élelmiszertermelésért. Mi a fogyasztók érdekeinek megfelelő agrártermelést és élelmiszer-feldolgozást támogatjuk, mert mindenkinek joga van tudni, hogy mit eszik.