Megrögzött szokások?
Az életkornál erőteljesebben befolyásolja az életmódot a jövedelem

Csupán a halvány elképzelések szintjén léteznek olyan kormányzati programok, amelyek az időskorúak munkavégzését ösztönöznék. Így érthető az is, hogy Magyarországon csak minden hetedik nyugdíjas dolgozik, holott éppen a kétszerese szeretne. Jogosan következik-e azonban ebből, hogy a fogyasztási cikkeket gyártók és forgalmazók a hatvan év felettieket nem tekintik célcsoportjuknak? Vagy egyszerűen csak jól ismerik a szokásaikat?

Míg a fiatalok fogyasztási szokásairól és életmódjáról számos kutatás készült és készül, addig célzottan az idősebbekre vonatkozó egyáltalán nincs. Az ok elég egyértelmű: e felmérések megrendelői elsősorban a fogyasztási cikkeket gyártók és forgalmazók, akik a 60 év felettieket, sőt, vannak olyan területek, ahol már a 35–40 felettieket sem tekintik célcsoportjuknak. Amiben alighanem igazuk van, legyen ez első hallásra akármilyen bántó is az érintett korosztály számára. Egyszerűen arról van szó, hogy az időseknek kialakultak a márkakötődéseik, és nehezen változtatnak azokon, ráadásul a jövedelem – az iskolai végzettségen és a lakhelyen kívül – az életkornál is jóval erőteljesebben befolyásolja az életmódot.

Tradicionális konyha, fehér kenyér és kávé

Nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy vajon milyen szokások, élet- és munkakörülmények jellemzik 2003 vége felé a Magyarországon élő idősebbeket. Minden sommás megállapítás ugyanis hatalmas különbségeket fed el.

Néhány reprezentatív – így minden korcsoportra kiterjedő - felmérésből azonban kimazsolázhatunk néhány dolgot. A KSH adataiból például kiderül az, hogy jövedelmükből arányaiban a legtöbbet – több mint egyharmadot – a 60 év felettiek költik élelmiszerre. És miközben a felnőttek 38 százaléka tartozik a tradicionálisan táplálkozók csoportjába – immár a GfK Hungária szerint -, az idősebbeknek több mint a fele, és más szempontból az alacsony iskolázottságúak, a falusiak és főként a férfiak. Ők relatíve sok házilag készíthető élelmiszert fogyasztanak, és mindössze két termékből esznek többet, mint az országos átlag: ez a fehér kenyér és a kávé.

Jóval kevesebbet fogyasztanak viszont az úgynevezett „kényelmi” termékekből, mint a joghurt, a kefir, a puding, a müzli és a barna kenyér, s nagyon idegenkednek a porból készült levesektől, a félkésztermékektől. Ezek tükrében nem meglepő, hogy amíg a 30 év alattiaknak csak a 46 százaléka szeret főzni, 23 pedig nem szeret és 31 nem is tud, addig 60 felett már 66 százalék szeret főzni, 20 százalék nem szeret, és 14 százalék nem tud.

Főleg életkor kérdése az étterembe járás: míg a 30 évesnél fiatalabbak 73 százaléka szokott vendéglőbe menni, sőt 39 százalékuk havi-heti rendszerességgel, ugyanez az arány a 60 évesek és idősebbek körében már csak 20, illetve 4 százalék.

Persze nehéz arra választ adni, hogy ezekben a szokásokban milyen súllyal szerepel az életkor, és milyennel a nyugdíjasok átlagosnál alacsonyabb jövedelme.

Az idősebbek a piacon vásárolnak

Az élelmezés után a háztartások legnagyobb kiadási tétele – életkortól függetlenül – a lakásfenntartás: 2003 első félévében az összes kiadások 21 százaléka volt lakáscélú. Az egyéb költések között mérik a kutatók a közlekedésit, a hírközlésit (17 százalék), az egészségügyit, a testápolást (7 százalék), az oktatást, művelődést, szórakozást (7 százalék) és a ruházkodást (5 százalék). De míg a fiatalabbak a szakboltokat és a hipermarketeket keresik fel, a 60 évesnél idősebbek a piacokon és az utcai árusoknál vesznek ruhát, éppen úgy, mint a 40 ezer forintnál kevesebb egy főre jutó jövedelemből élők.

A megszokott dolgokhoz az idősebbek 62 százaléka ragaszkodik - szemben az átlagos 52 százalékkal -, és kevesen szeretnének közülük új dolgokat kipróbálni. Ezért sem nézik meg például a postaládájukba bedobott szórólapokat: míg átlagban a megkérdezettek 9 százaléka nem volt kíváncsi ezekre, a 60 év felettieknek már több mint 20 százaléka.

Egy másik életmódkutatásból az derül ki, hogy az idősebbek alig-alig aktívak a sportolásban, és a fiatalabbaknál jóval kevesebbet járnak szórakozni, legyen szó kulturális vagy társas programokról; persze ez sem független a jövedelmi helyzettől.

A magyar társadalom 28 százalékára egyébként is az a jellemző, hogy – saját bevallása szerint – sokkal több energiát fordít a munkára, mint a magánéletre, 17 százalékára illik a „valamivel többet”, 40 százaléka véli úgy, hogy a kettő egyensúlyban van nála, a fennmaradó szűk réteg számára fontosabb a magánélet. Meglepő, hogy a 60 évesnél idősebbek ebben a kérdésben is átlag felett reprezentáltak: 36 százalékuk még mindig sokkal inkább a munkára koncentrál, mint a pihenésre.

Dolgoznak, mert muszáj

Az elmúlt évben, a KSH adatai szerint, 240 ezer – tehát körülbelül minden hetedik – öregségi nyugdíjas dolgozott munkaviszonyban. Ám a szociológiai felmérésekből kiderül: legalább kétszer ennyien vállalnának munkát, ha lenne rá lehetőségük.

S vajon, akik dolgoznak, miért teszik ezt?

A négyötödük azért, mert anyagilag rá van szorulva, és csupán az egyötödük dolgozik hivatásszeretetből, vagy mert a munka „egyszerűen az élete része”. Ez utóbbiak vannak a legnehezebb helyzetben akkor, amikor azzal a társadalmi szemlélettel kell vitába szállniuk, hogy „amíg vannak olyan fiatalok, akik nem tudnak elhelyezkedni, addig az idősebbek ne akarjanak dolgozni”. Ez a nézet – érthetően – ott és akkor válik uralkodóvá, ahol és amikor magas a munkanélküliségi ráta.

Az Európai Unióban azt tervezik, hogy 2010-re az 55–64 éves korosztály – amelynek jelenleg a 38 százaléka aktív - felét ismét visszahozzák a munkaerőpiacra. Magyarországon ennek a korcsoportnak mindössze a 26 százaléka dolgozik. Az ok elsősorban a rendszerváltás környékén keresendő, amikor nagyon sokan választották a bizonytalan munkahely helyett a korkedvezményes vagy rokkantnyugdíjat. És bár mind szociológiai, mind gazdasági szempontból az lenne a jó, ha e korosztályban is nőne a munkába állók aránya – hiszen az inaktívak eltartása egyre kevesebb aktívra hárul –, ez nagyon nehéz lesz. Részben azért, mert a munkából kiesettek jellemzően a továbbképzésekből is kimaradtak, az ismereteik elavultak. Továbbá azért, mert csupán a halvány elképzelések szintjén léteznek olyan kormányzati programok, amelyek az időskorúak nyugdíj melletti munkavégzését ösztönöznék.