Nem tekinthető magyar specialitásnak, hogy idegenkedünk a tőzsdétől. A volt szocialista országok mindegyikében megfigyelhető: a negyven év, amíg az állami bank betétei jelentették az egyetlen megtakarítási formát, nem múlt el nyomtalanul. Az átlagos állampolgár nem érti a tőzsdézés mögött zajló folyamatokat, fél a veszteségektől, nem mer kockáztatni. Ugyanakkor látja a hatalmas vagyonokat, amelyeket egyesek gyűjtenek, és irigykedni kezd, megvádolva őket mindenféle féllegális akcióval. Innen már csak egy lépés, hogy a lakosság nagy részének szemében "úri huncutsággá" degradálódjék a tőzsde intézménye.

Osztalék és árfolyam

Pedig a részvénytársaságok és a tőzsde alapjai rendkívül egyszerűek. A részvény nem más, mint egy rt. alapításakor vagy alaptőkéje megemelésekor kibocsátott értékpapír, amely igazolja az alaptőkében való részvételt, és a legtöbb esetben feljogosít az arányos nyereség arányos részére. Vagyis megvásároljuk a cég egy részét, s ennek arányában számíthatunk a szétosztott nyereség (osztalék) egy részére, illetve ennek függvényében szólhatunk bele - mint tulajdonos - a vállalat működésébe.

Normál esetben, ha egy cég jól működik, az állampapíroknál valamivel magasabb hozamot érhetünk el az osztalékon, amit, sajnos, osztalékadó is sújt, ám hosszú távon így is kellemes bevételt jelenthet az általában évente érkező összeg.

Ám a nagy vagyonok nem az osztalékokból születnek, hanem az árfolyamnyereségből származnak.

Az egyik alapvető tőzsdei igazság szerint egy részvény hosszú távon a cég értékével, rövid távon a befektetői hangulattal arányos. Ennek érzékeltetéséhez vegyünk egy példát. Két cég egy-egy millió forintos tőkével indul, ehhez ezer-ezer darab részvényt bocsátanak ki. Az első év végén az egyik cég százezer forintos nyereséget, a másik ugyanekkora veszteséget hoz össze. Mivel a részvények hosszú távon a cég értékét reprezentálják, az első részvénynek 1100, a másodiknak 900 forintot kellene érnie.

Csakhogy rövid távon számtalan tényező befolyásolhatja az árfolyamot. Lehet, hogy valaki bízik abban, hogy a még veszteséges cég jövőre jobban teljesít, így akár 1000 forintot is ad egy papírért. De lehet, hogy a változó tőzsdei adószabályok miatt minden árfolyamnyereséget megadóztatnak, így rögtön csökken a részvények vonzereje, vagyis az árfolyamok esnek. Ráadásul olyan külső tényezők is közrejátszhatnak, mint a betéti kamatok alakulása. Hiszen ha azokon "kockázatmentesen" lehet 10-12 százalékot keresni, miért fektetné valaki a pénzét kockázatos részvényekbe?

Többszörös téttel

Sokszorosan - tapasztalati úton - bizonyított tétel, hogy hosszú, 10-15 éves időtávon a jól megválogatott részvényportfólió kedvezőbb befektetés, mint a lekötött betét vagy az állampapír. Igen ám, de ebben az esetben még mindig csak néhány százalékponttal magasabb eredményt érünk el, mint a szinte kockázatmentes befektetésekkel, ráadásul sok-sok éven át áll lekötve a pénzünk. Mi van, ha a kockázatos üzletek világa közelebb áll hozzánk, és cserébe elvárjuk a magasabb hozamot? Nos erre ad lehetőséget a határidős piac.

Az árupiacról átvett technika tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint hogy az áru (a részvény) tulajdonoscseréje a szerződéskötéstől eltérő időpontban jön létre. Vagyis július közepén üzletet kötök arra valakivel, hogy december végén egy mindkettőnknek megfelelő árfolyamon veszek tőle egy adott részvényt. Mivel a csere nem ment végbe, csak szándéknyilatkozat történt, nem szükséges a részvény(ek) teljes értékét kifizetni, elég egyfajta foglalót adni, hogy megerősítsük komoly szándékunk. Ha időközben magasabbra szalad az árfolyam, ismét szerződést kötünk, hogy eladunk neki ugyanannyi részvényt, vagyis lezárjuk a kontraktust. Ezzel úgy realizálunk nyereséget, hogy valójában a pénzünknek csak egy részét fektettük be, más megközelítésben a pénzünk többszöröséért vásárolhatunk részvényeket. Nyilván az így elérhető nyereség jóval magasabb, mint ha csak egyszerűen részvényt vásároltunk volna, ugyanakkor a veszteségeink is megsokszorozódhatnak.

Sokan nem értik azt sem, hogyan lehet indexeket (például BUX-ot) vásárolni, pedig ez is viszonylag egyszerű ügylet. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) irányadó indexe, a BUX, akárcsak a többi tőzsdei index, egy bizonyos részvénykosarat reprezentál. A BUX-ban jelen idő szerint 12 részvény képviselteti magát, köztük a négy nagy, a Magyar Telekom, a Mol, az OTP és a Richter több mint 90 százalékkal. Tehát ha valaki a kosárhoz hasonló arányban vásárol részvényeket, az a BUX-index mozgásához hasonló nyereséget/veszteséget könyvel majd el.#page#

Venni, vagy nem venni

A BÉT az utóbbi néhány éve során produkálta mindazt a fordulatot, amit "rendes" tőzsdétől elvárhat az ember. A 12 százalékos alapkamat korában a parkett forgalma alig néhány milliárd forint volt naponta, az árfolyamok pedig a mélyben hevertek. Két éve azonban a külföldi befektetők - akik a hazai nyilvános részvényállomány döntő többségét birtokolják - az állampapírpiac után a részvénypiacot találták meg. A BUX és a főbb részvények árfolyama sosem látott magasságba emelkedtek, egy év alatt áttételes befektetések nélkül is legalább 50 százalékot lehetett keresni. Ezzel szemben ez év elején a külföldi befektetők bizalma hipp-hopp elillant, a részvények árfolyama pedig mintegy 20 százalékkal zuhant egy-két hónap alatt.

Ezek fényében nehéz konkrét ajánlatot adni arra, fektessen-e be bárki részvényekbe, illetve mi módon tegye azt. A Raiffeisen szakértői a nemzetközi tőzsdéken tapasztalt árfolyamesések kiváltó okaként a növekvő jegybanki alapkamatokat jelölték meg, illetve ezeknek a likviditásra és a befektetők kockázatéhségére gyakorolt hatásait emelték ki. Ugyanis nemcsak a nagy jegybankok, mint például a FED, az EKB és a japán jegybank szűkítették a likvid forrásokat, hanem a kisebb országokban is egyre intenzívebb harc folyik a jelenleg nagy visszhangot kiváltó inflációs veszély ellen.

A legutóbbi eladási hullám viszont, részben rekordkörülmények között és válogatás nélkül, minden piacon és szektorban bekövetkezett, ami az eladási csúcspont elérésének jele. Ez azt jelenti, hogy a befektetők stabilizálódási és növekedési szakasznak nézhetnek elébe azért is, mert a vállalatok második negyedévre vonatkozó jelentései alátámasztják majd a vállalati szektor jó eredményeit.

Tőzsde és stabilizáció

Magyarországon a stabilizációs program sikere és a kormány hitelességének megerősödése erősítheti a hazai részvényekbe vetett bizalmat, különösen, hogy a hazai vezető részvények árfolyam/nyereség aránya még mindig jóval kedvezőbb a külföldi szektortársakénál. A sikerhez azonban némi gazdasági alapismereten túl megfelelő mennyiségű likvid eszközre, kötélidegekre és néha bizony időre is szükség van, vagyis semmiképp nem olyan egyszerű ezen a piacon hasznot realizálni, mint besétálni a bankba, és lekötni a pénzünket.

De nem olyan riasztó a részvények világa, mint azt elsőre gondolnánk, és mindenképpen érdemes vele megbarátkozni, hiszen hosszú távon - a nyugati példákból kiindulva - egyre komolyabb súly nehezedik majd a részvénybefektetésekre a megtakarítások világában.